Kétszáz éves templomukért adtak hálát a kiskunlacházi reformátusok nemrégiben. A gyülekezet történetét felelevenítő kegytárgyakat és dokumentumokat egyháztörténeti kiállításon tekinthették meg az érdeklődők.
Kettős jubileumért adott hálát a Budapest-Kispest-Rózsatéri Református Egyházközség, ahol a gyülekezet nyolcvanéves története összefonódott az Ablonczy család történetével.
Találkozás, közösség, személyes bizonyságtételek, közös éneklés és szűnni nem akaró eső. Harmadszor találkoztak a Dunamelléki Református Egyházkerület gyülekezetei.
Rácz József tolnai esperes és felesége huszonöt éve, Patai István tiszteletbeli főgondnok harmincöt éve szolgál Dunaszentgyörgyön, a gyülekezet most a közös útjukért adott hálát.
A lelkiéletünk minősége az életminőségünket is meghatározza. A jelen terápiás kultúrájában a keresztény ember választhat az Isten-kapcsolattal számoló megoldást.
Lelkész vagyok, a feleségem is az. Közös pályánk elején aprófalvakban, Baranyában, az Ormánságban szolgáltunk. A statisztika szerint évről évre csökkent gyülekezeteink száma. Sokszor megkaptuk, egyházon belülről és kívülről is, hogy ideje lenne egy kicsit elgondolkodni a szolgálatunk minőségén. Mindig fogytak a mieink, tehát legalább részben biztos, hogy velünk van a baj.
A lajosmizsei református gyülekezet és a templom melletti madárbarát bibliakert növekedése ugyanarról a Gondviselésről tesz tanúbizonyságot – vallja a közös szolgálat áldásairól a Varga házaspár.
Pintér Brigitta sosem készült papnénak – mégis ízesíti nem csak a férje, hanem a csömöri gyülekezet életét is. A nyári melegben a papné kamrapolcán életízesítő recepteket keresve aranyérmes töltött káposztát is találtam.
A növekedés nem nagy csodák eredménye, hanem apró, hétköznapi lépéseké – tapasztalták meg a délegyházi reformátusok, akik a bizonytalan jövőre is mertek építkezni.