Ellenkultúrában is emberségesen
Reformáció és emberkép címmel tartott előadást Bagdy Emőke a leányfalui református gyülekezetben rendezett reformációi emlékkonferencián. A pszichológus professzor először az életpályát meghatározó identitás kérdéséről beszélt, amelyre, mint mondta, először mindenkinek önmaga számára kell világos választ adnia. „Ki vagy te, honnan jöttél, hol vannak a gyökereid, merre tartasz az életben, vannak-e céljaid, mi a hitvallásod? Szükségünk van önazonosságra, arra, hogy a határainkat megteremtve tudjuk, ki lakik a bőrünkben. Már a családnevünk is sokat elárul rólunk: bevalljuk vele a kötelékeinket, azt, hogy honnan származunk, mit hozunk magunkkal sejtjeink tudása mélyén, ami kibomlik életünk során, mi bízatott ránk, amit nekünk kell továbbvinni. Keresztnevünk a nemünket árulja el: vállaljuk vele női vagy férfisorsunkat, annak minden hozamát. Protestánsként pedig azt, hogy lázadunk minden olyan ellen, ami beleütközik abba a törvénybe és szabályrendszerbe, amelyhez hitünk szerint vállaltan igazodunk.”Annak ellenére is, hogy kultúránk „felhasználó, elhasználó és eldobó kultúra, amelyből hiányzik az elkötelezettség, a felelősségvállalás és az adni tudás” – tette hozzá a szakember. Pedig ahhoz, hogy továbbadhassuk, amit kaptunk, érett felnőtté kell válnunk, aki képes életszövetségre lépni és az életet szolgálatnak tekinteni. Még akkor is, ha ellenkultúrában kell képviselnie az emberséget, és mindazt, ami az életet továbbviszi és megtartja – magyarázta Bagdy Emőke.

Ne féljünk a pszichológiától!
Mint mondta, a jelenkori pszichológia bontakozása éppen azokat az értékeket hangsúlyozza, amelyek megfelelőit megtaláljuk a Szentírásban, ezért református hívőként sem kell félnünk a pszichológiától. A magatartástudomány, a pszichoanalízis, majd a humanisztikus pszichológia felvirágzása után egyre inkább a transzperszonális vagy spirituális pszichológia nyer teret, amely az önmagára reflektáló emberi gondolkodásra helyezi a hangsúlyt. Ez az értelemkeresés jelentkezik kamaszkorban is. „A 14–18 év közti fiatalok szinte könyörögnek, magyarázzuk már el nekik a világot, hogy tudják, mi végre élnek. Ha ekkor elhagyjuk gyermekeinket, akkor nem lesz, ami megtartsa őket” – figyelmeztetett a szakember.

A vészcsengő haszna
A másik figyelemre méltó életkor az életközépi szakasz, amely válságot tartogat. „Ott vagyunk a csúcson, és egyszer csak szembesülünk azzal a kérdéssel, mi ez az egész, amiben vagyok, mire vittem az életben. Mivel mindenkinek számít az életminőség és az, hogy legyen értelme az életének, a csengőnek arra kell figyelmeztetnie, hogy foglalkozzunk a vertikális, fölfelé mutató tengellyel is. Ha eddig is építkeztünk lelki értelemben, a hitünk megtart minket, és nem rémiszt meg a vég szörnyűsége.”

A boldog élet nem titok
Arra a kérdésre, mitől mondjuk, hogy „de jó, hogy élünk”, a szakember szerint nem az a válasz, hogy pusztán attól, ha betartjuk az életszabályokat. „A siker az életünk kibontakozása; az, hogy olyanná válunk, amilyenek lenni szeretnénk” – fogalmazott. A szakember a Harvard egyetem évtizedek óta tartó kutatására hivatkozva elmondta: az egészséges, hosszú, boldog élet titka a szilárd párkapcsolat, az elkötelezett szeretetre épülő családi kapcsolatok, valamint az ápolt, erős baráti kapcsolatok. „A kutatás jelenlegi vezetője az első eredmények birtokában kijelentette: kötelesek vagyunk a kapcsolataink minőségére nagyobb hangsúlyt fektetni. Mennyit áldozunk szeretteinkre? Gondoskodunk-e róluk? Jól kommunikálunk-e? Emellett fontos az is, hogy van-e jövőképünk, előretekintünk-e, van-e reménységünk. A hit gondolati és érzelmi meggyőződés, és utóbbi hatással van a hormontermelésünkre is: az agyunk olyan parancsot küld a testünk különböző részeibe, amely kitartásra ösztönöz. Pusztán a másik jótéteményének a látása is erősíti az immunrendszert, ahogy a hálamondás is” – zárta gondolatait Bagdy Emőke.

Képek és videó: Füle Tamás