Kántorok és leendő kántorok foglalták el három hétre a budapesti Ráday Házat, ahol július 6-tól július 27-ig zajlik a Dunamelléki Református Egyházkerület kántorképző tanfolyama. Az intenzív oktatás során a résztvevők ének-zenei, hangszeres és egyházzenei tudása is gyarapodik, részben egyéni, részben csoportos foglalkozások keretén belül. A cél, hogy sokrétű elméleti és gyakorlati tudással felvértezett kántorok szolgálhassanak gyülekezeteinkben – erről idén tizenhat oktató gondoskodik, akik között már akad olyan is, aki ennek a kántorképzőnek egy korábbi évfolyamában még tanuló volt.



Az idei tanfolyam 42 diákkal indult, közülük heten várományosok a kántorvizsgára, hárman pedig már kántorvizsga utáni továbbképzésre járnak. A résztvevők igen sokszínű képet mutatnak: van, aki még 13 éves és van, aki az ötvenes éveiben jár, az átlag életkor azonban 18 és 23 év között van, a nemek aránya pedig a nők felé billen el. Vannak köztük, akik semmilyen zenei előképzettséggel nem rendelkeznek és abszolút nulláról indulnak, és vannak, akik zeneakadémiai karvezetési diplomával a zsebükben jelentkeztek a tanfolyamra. Ezért van lehetőség egyénre szabott, rugalmas tantervre is.

Tanulni és tanítani
Az orgoványi Kuklis Richárd idén először oktatóként vesz részt a képzésen. Először zongorázni tanult, majd orgonálni. Lelkipásztora ajánlására hetedikes korában vett részt először a kántorképzőn, akkor kedvelte meg a szolfézst is. Kecskeméten végezte el az orgona szakot, ma pedig már másodéves a Zeneakadémián Pálúr János tanítványaként. „Megtiszteltetés, hogy idén én is taníthatok a kántorképzőn. Úgy vagyok ezzel, mint a lelkész az úrvacsoránál: méltatlan bár, de elhívott szolgának érzem magam a sokéves tapasztalattal rendelkező, sokdiplomás tanári karban, de ez is arra inspirál, hogy tovább fejlődjek. Nagy öröm számomra, hogy most én is taníthatok” – mondta Richárd.



A torbágyi M. Pintér Teo hat éve kezdett el zongorázni. Most őt is gyülekezete küldte a kántorképzőre, állják is a tandíj felét. Jelenleg orgonálni tanul – jól lehet, templomukban még csak harmónium van, de előbb-utóbb orgonájuk is lesz, és akkor számítani fognak Teo kántori szolgálatára. A képzés a szolfézs mellett a zenetörténelmet is megkedveltette vele. „Nagyon szeretek harmóniumozni. Hasonló, mint a zongora, de mégis más, és talán pont ezt szeretem benne annyira. Emellett a gyülekezeti énekeket is nagyon szeretem, a kedvencem pedig a kóruspróba volt. Az igazán szép” – mesélte Teo.



Jánosi Zselyke református hittanoktató mindig is zenélt: furulyával kezdett, jazz-zongora szakra járt, egy picit belekóstolt a gitározásba is. A kántorképzőbe először bodajki lelkészének ajánlására jött el, idén már a kántorvizsgájára készül. „Nagyon szeretek hangnemekből hangnemekbe építkezni, ezért a kóruspróba mellett ez fogott meg engem a legjobban az egész képzésben. Sokat kaptam a reggeli áhítatokon és a közös beszélgetéseken is. Már mi is tudunk segíteni a kisebbeknek olyankor, ha valahol elakadtak és nem mernek a tanárokhoz fordulni. Van, hogy gyakorlunk is velük. Én Isten miatt jöttem ide, hogy Őt dicsőíthessem, Őmiatta csinálom a hittanoktatást is” – vallotta Zselyke.



Hagyományok és újítások
Dunamelléken a kántorképzés 1990-ben történt újraindítása Máté János nevéhez fűződik, aki a Kálvin téri templom orgonista karnagya volt és a budapesti teológia himnológia professzora – tudtuk meg Monostori Ferenc dunamelléki egyházzenei referenstől, a kántorképzés vezetőjétől. Ő 2000-ben kapcsolódott be a tanfolyamba, 2005-ben kántorvizsgázott, 2007 óta tanít, 2013 óta pedig a tanfolyam vezetője. Irányítása alatt megmaradtak a nagy elődök hagyományai, például a csoportok elnevezései, de számos újítást is bevezettek.

„A kántorképzés maga nyolc évfolyamos, erre jön rá plusz egy év továbbképzés. Az évfolyamokat Gárdonyi Zoltán mintáját követve betűkkel és számokkal jelöljük, tehát az A1-esek a teljesen kezdők, a D2-esek a most kántorvizsgára készülők” – magyarázta Monostori Ferenc. „Ami újítás, hogy igyekszünk az összes jelenkori eszközzel megragadni a fiatalok figyelmét, ezt figyelembe véve lett új arculata és logója a képzésnek – ezek az ajándéktárgyainkon is megjelennek, például ceruzákon, tollakon, füzeteken, pólókon –, emellett az online jelentkezési lehetőség bevezetése is elsősorban az ő kényelmeiket szolgálja. A honlapunk is megújult, áttekinthetőbbé, felhasználóbarátabbá vált.”



A változások közé sorolható az áttérés a 2021-ben megjelent új református énekeskönyvre. „Nem éltük meg drasztikus váltásként, mert az előkészítés során folyamatosan értesültünk Dr. Bódis Tamástól, hogy épp hogyan áll az énekeskönyv összeállítása, az előkészítő füzetekből pedig már tanítottunk is. Az énekanyagot persze felmenő rendszerben állítottuk össze. A hangszerkíséretnek a gerincét most is az 1959-ben megjelent Korálkönyv alkotja, de mivel az új énekeskönyvbe bekerültek új letétek, kérjük a diákoktól, hogy ezeket játsszák és gyakorolják. Kollégáink tudásának is köszönhetően könnyen ment az átállás.”

A bekapcsolódás útjai
A kilencvenes években a képzés újraindítása után 90-100 fő vett részt a tanfolyamon, ami kiugróan magas volt, a kétezres években ez évi 40-50 fő körülre állt be. 2020-ban a Covid miatt elmaradt a tanfolyam, utána 2021-ben csak 27-en jöttek, viszont azóta évről évre egyre többeket tudnak megszólítani. „Az egyházzenei referensi munkámnak köszönhetően több kántorhoz tudok elérni, mint korábban, de a diákjaink és a tanár kollégáink is viszik a hírünket, amiért nagyon hálás vagyok. Idén majdnem tíz új embert tudtunk megszólítani, aki most van először a tanfolyamon” – mondta a résztvevőkről Monostori Ferenc.



Szerinte a kántori szolgálat egy befektetés a gyülekezetek részéről. „Úgy lehet a lelkésszel hatékonyan együtt dolgozni, ha a kántor tényleg munkatársként, a helyi közösség éneklési szokásaiba is belenevelkedve fejlődik ebben a szolgálatban. Sok gyülekezet nem csak egy kántorjelöltet küld, hanem többeket. Vannak itt testvérek, van szülő-gyermek páros, de van olyan is, aki nem gyülekezeti küldésre, hanem személyes indíttatásból jött, például egy zeneiskolában tanult zongorázni és érdekli őt a harmónium vagy az orgona. A későbbiekben esetleg ő is be tud majd kapcsolódni egy gyülekezeti szolgálatába vagy egy ifjúsági zenekarba. A korábban említett reklámtárgyainknak is pozitív hozadéka, hogy akik látják, rákérdeznek, hogy mi ez. Sokkal könnyebb így elérni egy gyülekezeten kívüli fiatalt.”

Az életkor, munkahely és a családi állapot miatt sokaknak nagyon nehéz megoldani, hogy három héten át reggeltől estig részt vegyenek a képzésen. Van, aki feláldozza erre az egész évi szabadságát, de van, aki úgy tudja megoldani, hogy délelőtt dolgozik és csak délután kapcsolódik be az oktatásba, vagy rövidített tanfolyamot tud vállalni. „Igyekszünk mindenre megoldást találni. Aki eltérő időhosszra tud csak jönni, amikor itt van, intenzívebben tud tanulni és az anyagot – kották, könyvek, jegyzetek – természetesen megkapja, sőt azt a honlapunkon is elérhetővé tesszük diákjaink számára.”



Örömmel szolgálni az Úrnak
Minden évben választanak a képzés számára egy vezérigét, amely kikerül az órarendre is. Idén a 100. zsoltár szolgált mottóul: „Szolgáljatok az Úrnak örömmel”. Monostori Ferenc kifejtette: a lelki alap a kántorképzésben is meghatározó, éppen ezért minden napot reggeli áhítattal kezdenek és azzal is zárnak le. A reggeli áhítatokat legtöbbször a diákok vagy tanárok vállalják magukra, az esti áhítatokon pedig meghívott lelkészek szolgálnak. Az órákon is az egyházi ének-zenei szolgálat áll a középpontban, a legtöbbször a tananyag is igei alapokon áll, hiszen a zenei művek jó része igei ihletésű és egyházi szerzője van.

A képzés minden évben egy közös hangversennyel zárul; idén erre július 26-án szombat délelőtt 10 órakor kerül sor a Kálvin téri református templomban. Egy egészen különleges produkcióra lehet számítani: Gárdonyi Zsolt Áldáskívánás című darabjára. „Ez nyilvános előadás, sőt, nagyon sok szeretettel hívunk és várunk minden családtagot és érdeklődőt. Ezen a kántorképző tanfolyam kórusai szolgálnak és a végzős hallgatók szoktak vezényelni, sőt, a kántori szolgálatot is ők látják el. A zárókoncert lényegében egy nagy örömünnep, amely a vizsgák terhét hátrahagyva teszi fel a koronát a tanfolyamra.”



Bár Monostori Ferenc idén csak egyetlen tanítványt tudott elvállalni, így is végig jelen van diákok és tanárok számára. „Sokat jelent nekem a diákok visszajelzése. Mindig feltölt, ha látom a tekintetükben az örömöt. Hétfőn például hangszert látogatni voltunk a budahegyvidéki gyülekezet templomában, és volt, aki ilyen orgonát nem látott még. Kipróbálhatták, odaülhettek, játszhattak rajta, ami azért nem mindennapi lehetőség. Sokan kicsi faluból érkeztek, ahol legfeljebb harmónium áll rendelkezésre. Bár az előkészítési feladatok és az adminisztráció olykor nehéznek tűnnek, de amikor látom, hogy a diákok örömmel jönnek és szeretik ezt a tanfolyamot, az mindenért kárpótol.”


Barna Bálint
Fotók: Füle Tamás