Meggyőződéstől függetlenül kell valósat, igazat írni – hangzott el a Reformátusok Szárszói Konferenciáján. Az újságírás kompromisszumokról szól, de a modern kori kommunikáció különösen sok eszközt kínál a tények hiteles leírására.
Folyamatosan változnak a médiafogyasztási szokások, a médiában dolgozóknak alkalmazkodniuk kell ezekhez. Erről és a keresztény újságírás kihívásairól beszélgetett Jónás István, a Magyar Rádió munkatársa, Ablonczy Bálint, Balogh Gábor és Szőnyi Szilárd újságírók. A beszélgetést Fekete Zsuzsa, a Magyar Református Egyház Kommunikációs Szolgálatának vezetője moderálta.

Szélesebb palettáról
Sokszor ugyanabból a forrásból merít az író és az olvasó, mindannyian keressük a megfelelő és számunkra szimpatikus hírforrásokat. Az újságírók szélesebb palettán informálódnak, ezt azonban nem mindenki képes megtenni olvasóként.

„Az újságíró is ember: van kedvenc internetes oldala, forrása, de van, amit a munkája miatt kell elolvasnia” – kezdte meg a beszélgetést Jónás István, a Magyar Rádió munkatársa. „Minden felmérés azt mutatja, hogy a rádiót és televíziót nézők, hallgatók a meggyőződésüktől, fogyasztási szokásuktól nagyon távoli médiát nem követnek. Nem kell szégyellni, hogy az érdeklődésünk, rokonszenvünk befolyásolnak minket, nagyon nehéz mást követni, mint amit megszoktunk. Mindannyian azért dolgozunk, hogy az emberek végül minket válasszanak, éppen ezért nem baj, ha fogyasztóként nehéz megtalálni a számunkra megfelelő médiumot.”

A Facebook és a hírgyárak
Sokak számára a megfelelő orgánum maga a Facebook, amely az egyik legnagyobb hírmegosztó felület, erről Balogh Gábor, az Alfahír újságírója beszélt. „Az amerikai és a magyar választások idején is a választók többsége a Facebookot nevezte meg elsődleges hírforrásnak. Ott tartunk, hogy ez a közösségi oldal maga az internet, ezt rendkívül veszélyes tendenciának tartom, de én sem tudom kivonni magam a hatása alól. Azért jó, ha sokféle gondolkodású ismerőseink vannak, mert az általuk megosztott hírek és véleménycikkek világnézeti szempontból tarka képet mutatnak, így többfajta információ is eljut hozzánk.”

A közösségi média mellett a hírgyárként működő honlapokra is szívesen kattintanak az emberek. „Nagyon érdekes látni a piacvezető médiumok kialakulását és szerepét. Ha megvizsgáljuk a magyar választási eredményeket, láthatjuk, hogy a hírgyárként működő médiumok döntően befolyásolják a választók gondolkodását. Ezek a felületek annyira dominánsak, hogy sokan hamis hírnek gondolnak valamit, ami nem található meg rajtuk.”

Az egykori kapuőrök helyére
A különféle szakmák társadalmi megbecsültségéről évről évre születnek különféle felmérések. A listát rendszerint a tűzoltók, orvosok, mentősök vezetik, a sereghajtók a társadalomkutatók, újságírók, politikusok

„Amikor egyetemes sajtótörténettel foglalkoztam, nagyon megdöbbentem a ’20-as, ’30-as évek magyar sajtóján, amikor azon vitatkoztak, hogy az újságírókat ki és miért fizeti, »futtatja« – nincs új a nap alatt” – vitte tovább a beszélgetést Ablonczy Bálint, a Válasz Online újságírója. „Önmagunkat is nevelni kell a médiatudatosságra: ki lehet szűrni, hogy mi az, ami megbízható, megbízhatatlan, ha valaminek nincs szerzője, nincs forrása, gyanússá válhat.”

„Mi abban szocializálódtunk, hogy mi vagyunk a kapuőrök, mi mondjuk meg, hogy mi az információ, mi értelmezzük a valóságot – ez megszűnt, és ezt sok újságíró nehezen fogadja el. Még él az a gondolat, hogy a »régi szép időkben« nem volt ennyi hamis hír, profik írtak – ebben sok önáltatás van és nosztalgia.”

Az újságíró személye és munkája
„Nagyon szubjektíven gondolkodunk, és nagyon kevesen vannak, akik azt mondják: ez az újságíró remekül ír, de amit leközöl, nem igaz” – reagált Balogh Gábor. „Az olvasók általában összekötik a rossz, hamis tartalmat az újságíró személyével. Az emberek belemenekülnek az úgyis mind egyforma gondolkodásba, ez sokkal egyszerűbb, mert ilyenkor nem kell érvekről és ellenérvekről gondolkodni, könnyebb azt mondani: az újságírók így is, úgy is hazudnak, nehéz feladat ezen változtatni.”

Azzal, hogy egy újságíró elhelyezkedik valamelyik orgánumnál, vállalnia kell az adott média világnézeti hovatartozását, a döntéseket mindenki maga hozza meg, erről Jónás István beszélt. „Senkinek sem tartanak géppisztolyt a hátához. A döntéseknek következményei vannak, választások elé állunk, amikor a média szereplői leszünk. Túl egyszerű lenne azt állítani, hogy mindenhol katonák és fizetett bérencek vannak. Az olvasó nem az újságíró személyével találkozik, hanem azzal, amit leír, olvasóként nagyon kevés kollégát lehet azonosítani személy szerint. Alapvetően nincs lehetőségünk arra, hogy megkedveltessük önmagunkat, erre például egy lelkésznek sokkal több eszköze és lehetősége van.”

Névtelen kommunikáció
„A mi szakmánk sok szempontból exhibicionista, sokszor azt gondoljuk, a mi írásunk a legfrissebb, legszebb, legérdekesebb” – reagált Ablonczy Bálint. „Ugyanakkor az újságírás konform is: sok lejárató cikk is születik, ahol a szerző nem tünteti fel a nevét. Minden szerzőnek van polgár- és büntetőjogi felelőssége, másfelől, azzal, hogy kiírja a nevét, elérhetőségét és a fényképe is látható, vállalja saját magát.”

Balogh Gábor elmondta, a blogok esetében sokkal jobban elterjedt az álnéven való írás, egészen durva rágalmazásokat is megfogalmaznak, ennek csúcspontja, amikor valaki nyílt levelet ír és nem írja alá. A jelenlegi online média nagyon kedvez a névtelen kommunikációnak.

Értékeket vállalva
A keresztény újságíró nemcsak a nevét vállalja, hanem azokat az örök értékeket is, amelyeket hívő szakemberként kíván közvetíteni – válaszolt Jónás István arra a kérdésre, hogy mit jelent újságíróként vállalni a keresztény hitet.

„Kiállok az élet védelme, a család fontossága és támogatása, a társadalmi problémák kezelése és bemutatása, az ökológiai egyensúly megteremtése mellett. Ugyanilyen alapon nem fogadom el a hazugságot, a bűnt, az erőszakot, és valamiben bizonytalan vagyok, ilyen például a digitális világ kihívásai, a szenvedélybetegség, a migráció vagy a homoszexualitás.”

„Nem szabad eltitkolni, hogy az értékek vállalása és a bizonytalanság is folyamatos küzdelmet jelent, a napi munka során pedig alapvető szakmai szabályokat kell betartani meggyőződéstől függetlenül. Ha híreket írunk és becsúszik egy-két saját vélemény, gondolat, már nem valósulhat meg az, amit elvekben hangoztatunk. Ha valaki jól ír, azt személy szerint többre tartom, mint a politikai hovatartozását.”

Beszélni kell a problémákról
Ablonczy Bálint elmondta, egészen más a helyzet, ha valaki világi médiumnál dolgozik keresztényként, mint amikor valamelyik egyház foglalkoztatja. A kényes ügyekről azonban mindig, mindenhol fontos írni.

„Sajátos helyzet alakul ki, amikor egyházon belüli botrányt kell kommunikálni, ebben az esetben az újságíró nagyon sokat olvas, sokakkal beszél, heteken át dolgozik, és végül olyan anyag jöhet létre, amely megfelel az illetékes egyháznak és az olvasónak is. Keresztyénként sem szabad megijednünk attól, hogy egyházat érintő botrányokról, kényes kérdésekről írjunk. Az egyház is a mai magyar társadalomban él, sok konfliktusa van, iskolai, politikai, gazdasági és személyi problémákkal küzd. Amikor ezekre fény derül, nem szabad a fejünket a homokba dugni, vagy letagadni a problémákat. Ennél sokkal jobb, ha nyíltan kommunikálunk, mert így az ideológiai támadásokat is el lehet hárítani.”

Eszközök és a nyelvezet
Nem az a cél, hogy mindig minden lehetőséget megragadjunk keresztény hitünk kommunikálására, ez különösen visszás, ha csak egyházias nyelvezetet használunk – erről Szőnyi Szilárd, a Magyar Jezsuita Tartományfőnökség Média- és Kommunikációs Irodájának vezetője beszélt.

„Nyilvánvaló, hogy kompromisszumokat kötünk, zűrös, kellemetlen ügyeket nem szokás a saját orgánumunkban megírni. Ugyanakkor az újságírói eszköztár elég sokszínű és széles ahhoz, hogy ha kellően intelligensen fogalmazunk, akkor a legterheltebb témát is megírhatjuk jól. Miközben lebecsüljük a szakmánkat és nehezen definiáljuk, mitől is újságíró az újságíró, a való életben sok lehetőségünk van jól írni.”

„Minden cikkem valamilyen szinten arról tanúskodik, hogy keresztény vagyok, nagyon fontos ideám, hogy a cikkeim legyenek méltányosak, igazak, adott esetben pozitívak, de ne üvöltsön belőle, hogy keresztény vagyok; ezért lesz fontos és releváns, amit írok. Miközben a személy valóban hitelesítheti a mondandót, a leadott produktumnak önmagában is meg kell állnia. Ezért nem használok olyan szavakat, mint például szentatya, szűzanya, mert tekintettel vagyok más meggyőződésűekre, nem szeretném, ha a cikk nyelvezete sekrestyeízű lenne.”

Megőrizni a hitelességet
„Minden keresztény élete alapvetően arról szól, hogy naponta elbukunk, és megpróbálunk újra felállni” – reagált Balogh Gábor. „Éppen ezért nem szeretem magamat keresztény újságírónak nevezni, mert tudom, hogy a legelső alkalommal rontani fogok a hitelességemen. Pályám kezdetén úgy éreztem, keresztény identitásomat folyamatosan, harcosan kell képviselnem, egyfajta kereszteslovagként rúgtam rá az ajtót a magyar nyilvánosságra.”

„Később rájöttem, hogy nem kell minden sorban ordítani, hogy keresztyén vagyok. Ma, amikor alapvető értékeket érnek támadások, ezeket meg kell védeni, ha valaki azonban az egyházra mért méltánytalan bírálatra kardot ránt, akkor azt csak védekezésre használja, és ne vegyen elő láncfűrészt. A stílusom nagyon sokat szelídült, mert rájöttem, nem szabad megaláznom senkit, hiszen ezzel tényleg hiteltelenítem a saját hitemet.”

Igazat mondani Magyarországon
A beszélgetés végén Magyarország és a közmédia kapcsolata került szóba. „A közmédia mindenkié” – fogalmazott Ablonczy Bálint. „Tetszik vagy sem, Magyarország nem keresztény ország, legfeljebb keresztény hagyományú. A köztévét az is nézi, aki nem keresztény és nagyon mást gondol a világról, neki teljes jogú állampolgárként joga van a pártatlan tájékoztatáshoz és akár a számára szimpatikus vélemények megjelenéséhez. A közmédiának ezért mindig nagyon óvatosnak kell lennie, hogy milyen hitvallást tesz, hiszen az ettől eltérő értékrendű állampolgárokra is tekintettel kell lennie.”

Deák Ferenc örök érvényű gondolata, miszerint hazudni nem szabad, az újságírásra különösen is igaz. A leírtak felelőssége, a tények pontos rögzítése minden újságíró előtt alapvető feladat kell hogy legyen, ebben mind a négy beszélgetőpartner egyetértett. Ugyancsak közös konklúzió, hogy széles körben elfogadott és érthető nyelvezettel kell megfogalmazni az örök érvényű keresztény igazságokat – ez az egyik legeredményesebb eszköz a 21. századi médiában.

Képek: Füle Tamás