„Olyan történetben élünk, amely sokkal drámaibb és sokkal veszélyesebb, mint ahogy azt valaha elképzeltük."
John Eldredge
Magyar vákuum Nagyvárad és Szalonta között
Az idősebb generáció egy része még utolsó és egyetlen alapjaként ragaszkodik a nyelvi, nemzeti és vallási identitást képviselő és megjelenítő egyházhoz. Másutt győz a közöny és az érdektelenség, esetleg a többségi befolyás. Ez utóbbi olvasztótégely-szerepe elsősorban a gyermekeknél és a fiataloknál megfigyelhető, akik nem anyanyelvükön tanulnak.
Református szórványnapló
Négy Várad melletti településen - Cséffa, Inánd, Váradless, Biharsályi - folytat évtizedek óta tartó szórványgondozást a Nagyvárad-Őssi Református Egyházközség. Az első két - a megyeközponttól mintegy 30 km-re lévő - faluban havonta egyszer, a másik két településen havonta kétszer, illetve télen Sályiban havi egy alkalommal tartanak istentiszteletet.
Sályiban és Cséffán a római katolikus egyház nyújtott segítő kezet és istentiszteleti helyszínt református testvéreiknek, míg Inándon háznál folyik a szórványgondozás. Egyedül Váradless reformátussága van abban a kivételezett helyzetben, - Nagyvárad és Szalonta között egyedüliként -, hogy saját temploma van. A megyeszékhely és az Arany János szülővárosa közötti 40 km magyar vákuumot jelent. 10-12 faluban élnek magyarok ezen a vidéken, és összesen sincsenek százan.
Ökumenikus összefogás
Biharsályiban, Szacsvay Imre 48-as forradalmár, országgyűlési jegyző és vértanú szülőfalujában, az ökumenikus összefogás jegyében zajlott le az év első istentisztelete. Január elsején vasárnap délután, a falu összetartó római katolikus és református hívei közös ökumenikus istentiszteleten vettek részt a helyi katolikus templomban. Liturgiai keretként az idei ökumenikus imahét istentiszteleti rendje szolgált, melyet erre az évre a lengyel történelmi egyházakat képviseltető munkacsoport készített el.
Az ünnepi alkalmon Dr. Fügedy Antal mezőbikácsi plébános és a váradőssi segédlelkész közös szolgálattal dicsérte az Urat. Utóbbi köszönetet mondott a plébános testvéri kezdeményezéséért, ami azt mutatja: Sályiban az ökumené nem deklarációk szintjén, hanem a gyakorlatban is megvalósul. Ezt mutatja az is, hogy a kis sályi református szórványgyülekezet istentiszteleti alkalmait, immár évek óta a helyi római katolikus templomban tarthatja meg.
Családlátogatás
Az esztendő második napján a Nagyvárad-Őssi Református Egyházközség négy szórványa közül ismét Sályi volt a szolgálati helyszín, mivel aznap vette kezdetét a szokásos családlátogatás. Henesz Károly harangozó kíséretében kerestük fel a település reformátusait. Mindenütt szeretettel és nyitottan fogadtak bennünket. Az Ige üzenete mellett iratterjesztési ajándékokat (Harangszó, Kálvincsillag, Örömhír, Biblia) vittünk magunkkal. Emellett minden család Széll Katalin nagyváradi festőművész egy-egy alkotását tartalmazó emlékkátyát kapott ajándékba. A január 8-án befejeződött családlátogatások során összesen 12 református, vagy reformátust is tartalmazó családhoz jutottunk el, azaz a falu reformátusságának mintegy 99 százalékához.
Inándon immár maroknyinál is kevesebb, mindössze két református él, Benedek György és fiútestvére. A magyarok száma sem sokkal több ennél. Mint a január 8-án végzett családlátogatás alkalmával megtudtuk: előbbi immár tizennyolcadik éve éve fogadja otthonában, egy a falu közelében lévő tanyán, a havonta - a hónap második vasárnapján - megtartott istentisztelet résztvevőit és a szolgálat végzőit. Köszönjük hűségét és vendégszeretetét.
Százötven éves magány
Január 15-én, vasárnap délután tartották a hónap szokásos második istentiszteleti alkalmát Várad-Őssi a városhoz legközelebb eső szórványában, Váradlessen, melynek 159 éves saját temploma is van, s magányosan áll a falu széli domboldalon. A jelzett napon Őssiből érkezett presbiterek küldöttségét látta vendégül a lessi szórványgyülekezet.
Az igehirdetést követően, alulírott fogalmazott meg szubjektív gondolatokat Bajó János lessi gondnok és neje példa értékű vendégszeretetéről, lelkiismeretes szolgálatáról, melynek köszönhetően az egyébként a nyelvi és felekezeti identitásának megtartásában, átmentésében igencsak veszélyeztetett, 18 családot tartalmazó közösség tevékeny évet zárt 2011 végén. Egy olcsó és ötletes fűtésberendezéssel a téli hidegtől is mentesült a gyülekezet. A közeli főút zsúfolt közlekedésének zaját is sikerült kiküszöbölni a közelmúltban, minőségi és ízléses nyílászárók elhelyezésével.
Istentisztelet követően terített asztalnál, szeretetvendégséggel folytatódott az együttlét, a lessi és őssi testvérek ismerkedése. Köszönjük lessi testvéreink vendégszeretetét, az együttlét alkalmát, melyet reménység szerint továbbiak követnek az esztendő folyamán.
Helyzetkép
A szórványban tapasztalt gondok sok tekintetben hasonlóak a nagy- és kisvárosi szórványéhoz, kiegészülve a helyi jellegzeteségekkel. Egymást követi, azaz kéz a kézben jár a nyelvi és a felekezeti önfeladás. Kihalással fogy a magyar, és önfeladással nő a többség. Nem meg sem született gyermekek, hanem olyanok által, akiket szülei gondosan felneveltek, iskoláztattak, majd, mintegy ajándékként átadnak, átengednek a többségnek, sőt sokszor a családi körben ők maguk integrálják oda(!), hiszen ők maguk már eljutottak abba a tudathasadásos állapotig, amely úgy summázza szórványlétét: magyarnak, magyarul nincs jövő.
A vegyesházasságokban általában a többségi nemzetet és az államvallást képviselő házastárs szava, azaz nyelve és vallása a nyomatékosabb, irányt mutató a gyermekek jövőjét illetően.
Az idősebb generáció egy része még utolsó és egyetlen alapjaként ragaszkodik a nyelvi, nemzeti és vallási identitást képviselő és megjelenítő egyházhoz. Másutt győz a közöny és az érdektelenség, esetleg a többségi befolyás. Ez utóbbi olvasztótégely-szerepe elsősorban a gyermekeknél és a fiataloknál megfigyelhető, akik nem anyanyelvükön tanulnak. Ez persze a nagyvárosban élők számára sem ismeretlen tényező, hiszen sokan vannak a gyerek eme "jobb érvényesülésében" konokul hívők. A szórványban a kérdés mindig úgy tevődik fel: odahaza mit kap a gyermek magyarul? Ha semmi, vagy alig valamit, akkor a kérdés el van döntve...
Csűry István püspök, a gyülekezetet több, mint két évtizede pásztorló lelkipásztor, a lessi eklézsia emlékkönyvében a következőkre hívja fel hívei, a megmaradásban reménykedő reformátusok figyelmét: "Itt az ideje, hogy figyelmesebben és hálásabbak legyünk. Figyeljünk egymásra, hogy senki nem kerüljön koldusbotra, és legyünk hálásak, hogy Isten egyházunkat és háztartásunkat gyarapítsa és sokasítsa. (...) Még nagyon sok a feladat. Fogjatok össze, idegen isteneket ne szolgáljatok. Ha hűségesek maradtok Atyánkhoz, aki Jézus Krisztusban megváltotta életünket, Szentlelke által soha sem fog elhagyni titeket és a tieiteket."
Fábián Tibor