Különösen fontosnak és megtisztelőnek nevezte az egyházi vezetők jelenlétét a megemlékezésen Balogh János rendőrvezérőrnagy.  A rendőrségi főtanácsos beszédében úgy fogalmazott, hogy bár az emlékművek az elhunytakra emlékeznek, mégis az élőknek üzennek.
– Az emlékmű egyszerre figyelmeztet – vigyázzunk egymásra – és megnyugtat, hogy bízhatunk egymásban. Nekünk, rendőröknek és katonáknak, akik a haza fegyveres szolgálatát vállaltuk, akik honfitársaink életét és javait akár életünk árán is megvédjük, tisztában kell lennünk mindkét üzenettel. A természetes ösztönt legyőzve miért fordulunk szembe a veszéllyel újra és újra? – tette fel a kérdést a rendőrségi főtanácsos.

Mindenkit vár egy bomba valahol
A tűzszerészek úgy tartják: mindenkit vár egy bomba valahol, csak nem biztos, hogy találkoznak – folytatta Balogh János. – Valószínűleg ez igaz lehet valamennyi katonára és rendőrre, akiknek nemcsak a természeti erőkkel, hanem a sokkal kiszámíthatatlanabb emberi felelőtlenséggel és ártó szándékkal is meg kell küzdeniük. Az élet igazolja a felvetést, hiszen ebben az évben veszítettünk el négy katonát és két rendőrt, aki szolgálatteljesítés közben haltak erőszakos halált. Ők nem tudták elkerülni azt a bizonyos „bombát”. Ők a hősi és szolgálati halottaink. De nem csak ők a hősök, vannak talán éppen itt közöttünk is, akik hasonló önfeláldozással végzik munkájukat, csak lassabban, napról napra adják oda egészségüket, életüket mások szolgálata közben. Miért tesszük mindezt? Erre a kérdésre nem tud választ adni a természettudomány. Megválaszolatlan kérdés azonban nem maradhat, hiszen az kételyt szül, és a kétely védtelenebbé és kiszolgáltatottabbá tesz bennünket. Ahol véget ér a tudás, ott kezdődik a hit – fogalmazott a vezérőrnagy.

Más fogalomrendszerben
Balogh János utalt arra, hogy a fegyveres testületek tagjainak is szükségük van szimbólumokra és érzésekre, amelyek mindannyiuk számára ugyanazt jelentik. – Hitünket erősíti, hogy van egy megfoghatatlan erő, amely a legnehezebb helyzetben is mellettünk áll. Sokszor hallunk jelzőket a halálról, hogy értelmetlen, fölösleges, de nekünk, katonánknak és rendőröknek más fogalomrendszerrel kell dolgoznunk: azt kell vizsgálnunk, hogy egy-egy bajtársunk halála minként lett volna elkerülhető. Mit kell tennünk, hogy ne következzen be hasonló tragédia? Mi az, amit jobban kell csinálnunk?  S ha ezt tesszük, akkor nem lesz értelmetlen a bajtársi halál, hiszen mások életét mentheti meg, és beteljesülhet az eskü: „ha kell, életem árán is megvédem”.

Az ünnepségen imát és áldást mondtak a történelmi egyházak vezetői: Erdő Péter bíboros, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnöke, Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke, Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke, valamint Frölich Róbert országos főrabbi, nyugalmazott dandártábornok.

Mindig készen áll
Frölich Róbert azt hangsúlyozta beszédében, hogy azok, akik életük árán is védik a hazát „javítanak egy kicsit ezen a világon”. – Ennek a soha véget nem érő feladatnak hatalmas felkiáltójele ez az emlékhely. Hirdesse, hogy van olyan testület ebben az országban, amely mindig készen áll arra, hogy védjen és óvjon, vagy ha kell, az életét adja a civil lakosokért.

Hogy biztonságban lehessünk
Gáncs Péter evangélikus püspök úgy fogalmazott, hogy „gyilkos bombák rejtőzhetnek hazánk földjének legkülönbözőbb pontjain”. – Mindig csodáltam azokat, akik oda tudnak lépni a gyilkos eszközök mellé azért, hogy mi biztonságban élhessünk.

Önfeláldozás, hősiesség
Bogárdi Szabó István református püspök azt mondta: az ország a háborúk és megszállások szörnyű emlékeivel és veszélyeivel van tele még ma is, amikor békében élhetünk. Hálásnak kell lennünk azoknak, akik számunkra nem láthatók a hétköznapokban, de teljesítik kötelességüket. – A régiek officiumnak nevezték a kötelességet, olyan megbízatásnak, amelynek betöltése Isten gondviselő munkáját szolgálja. Fejet hajtunk mindenki előtt, aki békénket és biztonságunkat őrzi, és ezt a tisztet élete feláldozásával tölti be. Hirdesse ez a kő az emléküket, önfeláldozásukat, hősiességüket – tette hozzá az egyházvezető.

Biztonságosabbá és szebbé
Erdő Péter bíboros arról szólt, hogy biztonságosabbá és szebbé teszik a hazát azok az emberek, akik vállalják veszéllyel teli hivatásukat.
– Indítson ez az emlékhely a kegyelet érzése mellett erős elhatározásra, hogy a nemzet szabadságáért és boldogulásáért mi is meghozzunk minden áldozatot, és törekedjünk mások áldozatvállalásán enyhíteni a kölcsönös szeretetben – zárta gondolatait a bíboros.

A hortobágyi Nádudvaron négy tűzszerész katona halt meg 2016 nyarán, amikor mentesítés közben felrobbant egy szovjet bomba. A hősi halált halt tűzszerészek: Juhász Attila főtörzsőrmester, Rózsa Nándor főtörzsőrmester, Balázs Ádám őrmester és Kozár Gábor szakaszvezető. Simicskó István honvédelmi miniszter néhány nappal a tragédia után posztumusz hadnaggyá nevezte ki a szolgálatteljesítés közben elhunyt tűzszerész katonákat. A budapesti emlékmű az ő emléküket is őrzi.