A karzat

A karzat számos református gyülekezetben hagyományosan a fiatalok helye templomban. Kecskeméten azonban még azok a hívek is eljárnak a Karzatra, akiknek korukból fakadóan már megterhelő feljutni. Rendhagyó istentiszteletet tartanak a kecskeméti református templomban havonta egy szombat este. Szikszai Szabolcs református lelkipásztorral, ifjúsági lelkésszel beszélgettünk „a karzatról, ami magasba emel."

Egy évvel ezelőtt kezdték el a Karzat nevű nem hagyományos istentiszteletüket. Milyen tapasztalataik vannak?

Éneklés, imádság, elmélyülő, meditatív istentisztelet – talán így jellemezhető leginkább a Karzat. Az istentiszteleten szignifikánsan magasabb a fiatalabb korosztályhoz tartozók aránya, de minden korosztály képviselteti magát. Azok az idősek, akik már nem tudnak feljönni a templomnak erre a részére, leülnek a templomtérben a padokba, és ott hallgatják az istentiszteletet. Eleinte a technikai háttér megteremtése okozott nehézséget, valamint egy olyan szolgálócsapat kialakítása, ami biztosítja, hogy az istentiszteletnek minden része gördülékenyen folyjék.

Néhány szóban már említette, hogy milyen a Karzat, de meg tudná fogalmazni bővebben, hogy miben más, mint egy hagyományos vasárnap délelőtti istentisztelet?

Nem hagyományos istentisztelet, de nemcsak azért, mert nem a templomtérben van, hanem azért is, mert az énekek, az imádkozás, igeolvasás adja az istentisztelet javarészét. Többnyire újrahangszerelt énekeskönyvi énekeket énekelünk. A gyülekezet tagjai egyre inkább felfedezik, hogy milyen komoly evangéliumi tartalma van a református énekeknek. Ha valaki a régies megfogalmazások mögé tekint, észreveheti, hogy milyen mély teológiai és hitbeli felismeréseket hordoznak ezek az énekek, ezért végig is énekeljük őket. Ha nagyon hosszú az ének, akkor igeolvasással vagy imádsággal osztjuk két részre. A református énekeskönyvi énekeink egyrészt formálták a református teológiai gondolkodásunkat, és nagyban meghatározták azt, hogyan gondolkodunk a saját hitünkről és önértelmezésünkről Isten viszonylatában, másrészt pedig ezek az énekek önmagukban is prédikációk, üzenetet hordoznak. Gyerekkoromtól jártam istentiszteletre, de nekem sosem volt a látóteremben az énekek szövege. A Karzaton sokkal inkább előtérbe kerül a szöveg és a tartalom. Az istentisztelet interaktív, lényegében nincs prédikáció, csak énekek, imádságok és igeolvasás.

Az interaktivitás azt is jelenti, hogy esetleg lehet kérdezni a lelkipásztortól?

Nem, ez nem bibliaóra. De az is érdekes, hogy a Karzat egy nem-lelkészközpontú istentisztelet. Itt maga a gyülekezet szolgál Istennek, az imádságokat nem a lelkész mondja el, az igeszakaszokat sem a lelkész olvassa fel, sőt még az igei üzeneteket is a gyülekezet tagjai osztják meg a többiekkel. A hangszereken a fiatalok játszanak. Ez a fajta istentiszteleti forma talán távolabb áll a megszokott hagyományos istentiszteleti kultúránktól.

Milyen igény hívta életre a Karzatot?

Kecskeméten rengeteg istentisztelet van egy héten. Minden reggel, valamint vasárnaponként tizenhárom istentisztelet van a város különböző pontjain. Minden szombat este is van egy hétzáró istentisztelet, és mivel ide jellemzően kevesebben jönnek el, arra gondoltunk, havonta egy alkalommal ez az istentisztelet lehetne más, mint a többi. Egyébként a gyülekezetünkben több próbálkozás is történik a hagyományostól eltérő istentiszteleti formák kialakítására, ilyen istentiszteletek például a templomnyitogató vagy a nyitott-templom istentiszteletek, ahová kisgyerekes családokat várunk.

Milyen a Karzat „gyülekezete"?

Nem mondanám egészen fiatalnak, mert korban megoszlik, a fiataloktól, a családosokon át az idősekig, azonban a szolgáló csapat többsége tizenéves vagy húszas éveiben járó fiatal. A Karzatra járók korosztály és lelkiség tekintetében is jól reprezentálják gyülekezetünk egészét. A keménymag jellemzően fiatal családokból alakult ki. Van egy réteg, akik talán ezen az istentiszteleten érzik a leginkább otthon magukat.

Milyen visszajelzéseket kapnak a gyülekezettől?

Alapvetően pozitívak a visszajelzések, de nyilván megjelennek kritikai hangok is. A legdominánsabb reflexió, hogy lelkiségét tekintve a Karzat nem hagyja hidegen a résztvevőket. Klaus Douglass az Isten szeretetének ünnepe című könyvében írja, hogy a keresztyén ember élete nem más, mint Isten dicsőségének ünneplése, és ebben az istentisztelet kiemelt alkalom, különleges ünnep. Ez az ünnepélyesség nem valami álintimitás vagy romantikusság, hanem valós közösségélmény, ahol együtt vagyunk közösségben Istennel és egymással is.

Más érzés fent lenni a karzaton, mint lent?

Van benne valami exkluzivitás, és meg kell állapítani, hogy a kecskeméti templom abból a perspektívából (is) esztétikai élmény.


Fotó: keol.hu