A jövő század regénye nem tartozik Jókai Mór legkedveltebb művei közé – egyrészt azért, mert nagyon más hangvételű, mint az író közismertebb könyvei, másrészt azért, mert témáit, cselekményét, filozófiáját sokan nem tudják hová tenni. Valójában nem csak az olvasó jön zavarba tőle: az irodalomtudomány a teljes életművet vizsgálva nehezen találja a helyét ennek a műnek, amely részben tudományos-fantasztikum, részben Jókai korának társadalomszatírája, részben alternatív háborús történelem, részben egy utópisztikus jövőkép (a cselekménye egy Jókai által elképzelt, 1952 és 2000 közötti fiktív időszakban játszódik). Sőt, mai szemmel akár korai steampunk-regény is lehetne!

Talán a ma is aktuális gondolatisága az, amely a leginkább kidomborodik az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) 2026. március 31-én megnyílt és június 30-ig megtekinthető időszaki tárlatában. A három teremben helyet kapó, a Jókai-regénnyel azonos címet viselő kiállítás érthető és átélhető kontextusba helyezi a könyv egyes elemeit, kérdésfeltevéseit, olyan kapcsolódási pontokat kínálva az érdeklődőknek, amelyek még a Jókai-mű elolvasását sem igénylik. Tizennégy különböző intézménytől érkeztek hozzá dokumentumok és műtárgyak, így kaphatott helyet benne kard, meteorit és helikopter modell is.



Az első terem azokat a szellemtörténeti előzményeket vonultatja fel, amelyek hatottak az íróra: a bibliai apokalipszistól kezdve a koraújkori fiktív vagy kiszínezett utazásokon át az újkori kalandregényekig, feljegyzésekkel, tárgyakkal, metszetekkel és Jókai személyes hagyatékával is felvázolva bő nyolcszáz év gondolatiságát. A második terem a tudomány és a háború témáit és az ezekre érkezett reflexiókat prezentálja, részben a mű fikciós 20. százada, részben a valós 20. századi történelem kapcsán. Ennek során nagy hangsúlyt kap a repülés motívuma is. A harmadik terem pedig az addig felvázolt társadalmi kihívásokra mutat fel néhány válaszlehetőséget: egyrészt a regényvégi utópiát, másrészt a 20. század reflektív magatartásformáit a kivonulástól a szembefordulásig.

A tavalyi Jókai emlékév jó lehetőség volt arra, hogy újra rácsodálkozzunk Jókai zsenialitására, ez a kiállítás pedig arra jó lehetőség, hogy továbbgondoljuk azokat a kérdéseket, amelyeket az író ránk hagyott. Sajátos kontextust ad a tárlatnak egyrészt az Artemis II. űrprogram keretein belül nemrég lezajlott holdkerülés, rámutatva, hogy a repülés még mindig rendkívüli módon izgatja az emberiséget, másrészt az, hogy sokan ma is a tudománytól várják a megváltást. A jövő század regényének tükrében jelenünk társadalmának, a tudományos fejlődésnek és a jövőbe vetett reményeinknek is megláthatjuk a fonákját. Hogy mindebben hogyan segíthet az OSZK kiállítása, arról Feke Eszterrel, a tárlat egyik kurátorával és az OSZK Kézirattárának kutatójával beszélgettünk.



A kérdésektől a koherenciáig
„Régóta tervben volt ez a kiállítás” – mesélte Feke Eszter. „Olyan Jókaival kapcsolatos témát kerestünk, amely aktuális és érdekes lehet a mai ember számára, ezért döntöttünk végül A jövő század regénye mellett.” Jókai az 1870-es évek elején saját társadalmi valóságából kiindulva kezdett el azon gondolkodni, hogy hogyan nézhet ki majd a 20. század, ezt pedig a kurátor szerint igen izgalmas lehet összevetni a valós történelemmel, amely számunkra már a múlt. „A mű sok olyan témát felvet, amelyhez a mai ember kapcsolódni tud, ilyen például a klímaváltozás vagy a társadalmi és technológiai fejlődés kérdései. Jókai nagyon is aktuális író, ezért ezek mentén a kérdések mentén szeretnénk elgondolkodtatni a látogatóinkat.”

A tárlat két másik kurátora Sulics Fruzsina, az OSZK Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtárának kutatója, valamint Veres Miklós, a Petőfi Irodalmi Múzeum Adattárának főosztályvezetője. „Veres Miklós a Dualizmus-kori magyar sci-fiből írta a disszertációját, nagyon jól ismeri a regény kontextusát, ezért most is főleg ezekre a területekre fókuszált. Sulics Fruzsinának köszönhetjük a történeti vonatkozások nagyját, illetve a különböző modern művészeti attitűdöket bemutató részeket. Az én kedvencem az irodalmi vonatkozásokon kívül a repülés témája. Mindhárman megtaláltuk a magunk kapcsolódási pontját, így nagyon széles merítésű lett a tárlat, mégis koherens egésszé áll össze.”



A Jókai-életmű kéziratos formában hiányosan maradt csak fenn, számos regénye, köztük a legismertebbek kéziratai is csupán töredékes formában állnak a kutatók és az érdeklődők rendelkezésére – A jövő század regénye sem volt ez alól kivétel. „Van, hogy egy fejezet egyik fele az egyik jelzeten van, a másik fele egy másik kötetben és fizikailag nem is rakhatóak össze. Adta magát, hogy akkor a digitális térben egyesítsük őket, így születhetett meg online formában a regény lehető legteljesebb kéziratos egysége, amely az OSZK Copia oldaláról érhető el. Ez követi a mű felépítését, és bár hiányoznak belőle egyes részek, ezeknek a digitalizált változatát már könnyen be tudnánk illeszteni a többi közé, ha netán előkerülnének.”

Hit, tudomány és művészet párbeszéde
Bár Jókai Mór református volt, a protestantizmus direkt módon nem jelenik meg a műben – hogy indirekt módon mennyire van jelen benne, az már egyéni olvasat kérdése. A katolikus egyházról mindenesetre negatív képet fest, főszereplője pedig egy szombatos székely feltaláló, akinek bizonyos értelemben a tudomány lesz a vallása. Feke Eszter szerint a regény alapján nem lehet messzemenő következtetéseket levonni az író hitére nézve. A regényben Jókai nagyon jól ráérez arra, hogy a világ a technikai fejlődés felé fordul, és ezek a fejlesztések rendkívül felgyorsulnak, egyre nagyobb területét töltve be az ember életének.



„Nemcsak a repülőgép, de a nyomtató, és egyéb érdekes eszközök is megjelennek a regényben, ezzel is bemutatva, hogy a technológia olyan szerepet játszik majd be a 20. századi ember számára, ami már-már vallási kultuszként is értelmezhető. A tárlatban a hit-tudomány-művészet hármasából mindhárom helyet kap. Az egyik legkorábbi műtárgy, egy 16. századi kereszt alakú napóra, amely a regény kontextusában jól szimbolizálja a vallás és tudomány kettősségét. A tudomány és művészet kettősségére pedig jó példa lehet Kondor Béla Hold-komp című alkotása, amely egyszerre egy játékos, művészi attitűddel készült, és témájában a kor tudományos eszközét jeleníti meg” – fejtette ki a szakember.

Hozzátette: minden emberben él egy belső késztetés arra, hogy a saját magánál többet keresse. „A tárlatban megjelenő repüléstoposznak is van egy transzcendens vetülete a technikai és művészeti vetület mellett. A repülés a regény egyik központi motívuma, ezért azt szoktam mondani róla, hogy ez egy ideális Ikarus történet, amelyben az ember képessé válik az önmagán túlmutató vágyát technikailag megformálni, viszont nem bukik bele, ahogy azt Ikarus tette, amikor túl közel került a naphoz. A regényben a főszereplő által tervezett repülőgép arra lesz hivatott, hogy azt a saját világának, társadalmának a jobbítására használhassa. Ebben igazából benne van mindhárom vetület. Mindannyian vágyunk arra, hogy önmagunkon túlmutatót alkossunk és ezáltal közelebb kerüljünk mindahhoz, amihez egyébként nem tudnánk teljes mértékben hozzáférni.”



A jelenések könyve hihetetlen gazdag szimbolikával beszél a jövőről, nem csoda hát, hogy a kiállításban a Biblia is megjelenik. „Kiraktunk egy 12. századi A jelenések könyve kommentárt is, amelyből megtudhatjuk, hogyan magyarázták az apokaliptikus képeket a középkorban. Az ember sosem tudott mit kezdeni a jövő gondolatával, mégis próbálta megfogni azt. A technológia fejlődése is alapvetően ebből a keresésből fakad.” Hit, tudomány és művészet a régi korokban sokkal szervesebb egységet alkotott, mint manapság. A kurátor szerint technicizált világunkban nincs esély visszatérni a korábbi, egységesebb szemlélethez, de törekednünk kell arra, hogy hit, tudomány és művészet szoros párbeszédben maradjanak egymással.

Reményteli jövő?
Jókai egyik motivációja a regény megírására a politikából való kiábrándulása volt. Elborzasztották korának oroszországi nihilista-anarchista mozgalmai, illetve parlamenti képviselőként az Osztrák-Magyar Monarchia politikai légköre. „Azért is kezdett ebbe a műbe, hogy ezt a fajta kiábrándultságát megfogalmazza, illetve megmutassa, hogyan lehetne ezt jobban csinálni, és egy olyan társadalmat építeni, amely hosszú távon is működőképes. Próbálta pozitív irányba vinni a cselekményt és felvázolni a szerinte ideális társadalom képét. Hogyha ezt nézzük, akkor ez egy utópisztikus mű” – magyarázta Feke Eszter.



Ugyanakkor ez egy szatirikus mű is, egy tükör, amelybe belenézve az ember láthatja azt, hogy mi az, ami félrement. „Jókai saját korának társadalma elé kívánt tükröt tartani úgy, hogy egy fiktív jövőre vetíti a problémás kérdéseket. Mindaz, amit a saját jelenéről fölvázol, nagyon lesújtó kép a társadalomról és a világfolyamatokról. Onnantól, hogy a regényt a háború dominálja, már kissé el is veszti a kezdeti szatirikus élét. Ez a jövőkép torkolhatna apokalipszisbe, ennek lehetőségével Jókai sokáig el is játszik, kicsit olyan érzés, amikor az ember olvassa, mintha nem tudta volna eldönteni, hogy mennyire maradjon optimista. A fikció végül mégis képes elbillenteni a befejezést a pozitív irányba egy reményteli jövő kedvéért.”

A kiállítás jövőképe mintha kevésbé lenne optimista a Jókai által felvázolt utópiánál, kérdésfelvetéseivel mégis arra sarkallja látogatóit, hogy találják meg a saját útjukat a saját jövőjükhöz. “Mindennapjainkban nagyon erősen jelen vannak a háborús és ökológiai kérdések is, mégsem szerettük volna, ha ezek túlságosan is rátelepednének a látogatóinkra. A harmadik teremben azért is mutattunk fel különböző attitűdöket, művészi magatartásokat, hogy elgondolkodtassunk mindenkit arról, hogyan érdemes kapcsolódni ahhoz a világhoz, amelyben élünk. Mert kapcsolódnunk kell ahhoz, hogy valóban reményteli lehessen a közös jövőnk.”




A kiállítás az Országos Széchényi Könyvtár épületében (1014 Budapest, Szent György tér 4–5–6. Budavári Palota, F épület, VI. emelet, corvinatermek) tekinthető meg 2026. június 30-ig. Az olvasójeggyel rendelkező látogatók ingyenesen tekinthetik meg a kiállítást.
 

Barna Bálint
Képek: Feke Eszter, Feke György