Sola fide, vagyis egyedül a Krisztusba vetett hit által – ez az üdvösségre vonatkozó reformátori alapelv, egyben hitvallásaink egyik fő tétele is. Ugyanez hatja át Pál apostol tanításait is. Jakab levelének szerzője azonban mintha ennek mondana ellent, amikor a cselekedetekre helyezi a hangsúlyt. Vagy mégsem?
Vajon ki és hogyan szabta meg, milyen könyvek alkossák a Szentírást, és miért más a katolikusok Bibliája, mint a reformátusoké? A kánonról és a Bibliába be nem került könyvekről alkotott reformátori felfogásról beszélt A Második Helvét Hitvallás mai üzenetei című konferencián Zsengellér József, a budapesti református teológia dékánja.
Egymás előtt imádkozni; kimondani Istennek, amit magunknak sem merünk bevallani; áldozatot hozni az Istennel való kapcsolat ápolásáért – minderről a Kárpát-medencei református ifjúsági imaéjjelen meséltek hívő fiatalok.
„Őbenne élünk, mozgunk, vagyunk” – ez a bibliai Ige a fő témája a Sófár református dicsőítő mozgalom őszi konferenciájának. Az október 29-ei találkozó teológiai, életviteli és művészeti előadásain és műhelyein a többi közt szó esik a dicsőítésről mint életstílusról, a hétköznapi elcsendesedésről és a Szentlélek erejével végzett szolgálatról is. A nap dicsőítő esttel zárul.
Jövőre lesz éppen 450 esztendeje, hogy a svájci protestánsok közös hitvallását, a Második Helvét Hitvallást elfogadta az akkori debreceni zsinat. A Heidelbergi Káté mellett református hitünket összegző hitvallásunk mai üzenetéről gondolkodnak teológus szaktekintélyek a Károli egyetem Hittudományi Kara és a református egyház Zsinata közös szervezésében megvalósuló kétnapos konferencián.
Miből áll az én hitem, kiből áll? Emberekből, mondatokból, érzésekből, eseményekből, tapasztalatokból, könyvekből? Mekkora az én hitem? Elég egyáltalán?
„Nem a munka felől érkezünk a nyugalomba, hanem a nyugalomból indít a munkába az Úr. Nem a küzdelemből érkezünk a győzelembe, hanem mert már győztünk, azért tudunk küzdeni.” A Horváth Levente lelkipásztorral készült interjúnk második része.
Doktoravatásra, oklevélátadásra, a hatodéves lelkészhallgatók kibocsátására, díjak, kitüntetések és jubileumi diplomák átadására is sor került a budapesti református teológia 160. tanévének záróünnepségén.
A gyülekezetek, akárcsak az emberek, születnek, fejlődnek, gyümölcsöznek, végül kihuny belőlük az élet. De mitől élő a gyülekezet? Kocsev Miklóssal, a budapesti teológia tanárával beszélgettünk.
Ül egy gyermek a hintában. A csalódások a mélybe taszítanák, de kiderül, röppályáját kézben tartja valaki, aki visszalendíti. Szikszai Szabolcs Élethinta című könyvének bemutatóján jártunk.
A gyülekezet létszámban növekszik, de hogyan gyarapodhatna lelkiekben is? Ki foglalkozzon azokkal, akik először hallják az evangéliumot, és hogyan változhatna meg az élete az istentiszteletek látogatóinak? A külső-kelenföldi református gyülekezet átfogó stratégiát dolgozott ki e kérdések megválaszolására, amely a jelek szerint bevált.
Azt mondják, hogy számokban szinte minden kifejezhető. Mondhatnám, hogy több ezer látogatója volt a hétvégi református zenei fesztiválnak, ezerötszázan hallgatták az igét a Kálvin téri református templomban, ötszáz fáklyát osztottak ki a fáklyás felvonuláskor, de ezer is elkélt volna...