„A népköltészet hallásból van, a hit is hallásból van. Ezzel a párhuzammal érdemes foglalkozni” – hívta fel a figyelmünket Faragó Laura énekművész és népdalénekes a XV. Harkányi Szabadegyetemen 2019. november 15-én tartott előadásában, amelynek ugyanazt a címet adta, mint a témában megjelent könyvének: A magyar népballada és a Biblia. A könyvében húsz népballadát hasonlít össze a Szentírás igeszakaszaival, ezek közül héttel szemléltette a párhuzamokat előadása során, énekkel is bemutatva a költeményeket.

Faragó Laura Pécelen született, de úgy élte meg, hogy lelke az őt körülvevő közösségben látta meg a napvilágot. „A szép díjak és kitüntetések annak köszönhetőek, hogy mindig közösségben éltem életem során” – vallotta. „Tizenegyünket neveltek fel szüleink, én a hatodik gyermek voltam. Egymástól tanultunk. A nagy közösségben annyi impulzus ért, hogy ez formált leginkább.” Otthontól hozta mind a népballadák, mind a Biblia ismeretét, de e kettő csak később kapcsolódott össze benne, noha az alapokkal már rendelkezett hozzá.

„A Lónyay Utcai Református Gimnáziumban tanítottam. Egyszer az egyik hittantanár odajött hozzám azzal, hogy tanítsam meg a Budai Ilona című népballadát az egyik harmadikos lánynak. Máté evangéliumából vennék az igazi kincsről szóló részt: »Mert ahol a te kincsed van, ott lesz a te szíved is.« Azt mondta, a gyerekek pénteken a hetedik órában már nem figyelnének oda az igeszakaszra, de ez a népballada ugyanarról szól, és az elénekléséből talán meg fogják érteni. És valóban! Ekkor esett le számomra a tantusz” – mesélte.

Ennek hatására kezdett el odafigyelni a népköltészet és a Szentírás kapcsolódási pontjaira. „Mint a sínpár, úgy fut párhuzamosan bennünk az ősi etikai norma és az igei tanítás. A népballadák a történetmondás útján tanítanak. Ezek a tragikus történetek arra tanították a közösségeket, hogy vigyázzanak a kísértésekkel. Úgy váltak balladává, hogy bizonyos dallamok a szótagszámukkal verseket csiszoltak belőlük. A dallam segített emlékezni és továbbvinni a történetet. A balladák mindig énekkel születtek és így is terjedtek tovább.”

Kőműves Kelemenné története az emberáldozat tiltásáról szól. Molnár Anna balladája Kékszakáll-történet, de a magyar változatban az asszony egyedülálló módon hazajut, és férje visszafogadja: ez a megbocsátásról tanít. Budai Ilona a kincs szerelméről szól. Pekulár, a hegyi pásztor balladája a jó pásztor képéhez kötődik. Júlia szép leány, azaz a mennybe vitt leány balladája A jelenések könyve égi ösvényét idézi. Bagolyasszonyka a lélekmadarak képéhez köthető. A Sárighasú kígyó balladája pedig a szeretet próbatételéhez.
 

Kép és videó: Füle Tamás