Logos Hope, azaz a Reménység Igéje - az Operation Mobilization (OM) nemzetközi missziós szervezet óceánjáró hajója a hetvenes évek eleje óta szeli az Indiai-óceán hullámait, hogy távol-keleti országok lakóinak elvigye az evangéliumot. Emellett a misszionáriusok orvosi ellátással, gyógyszerekkel, tankönyvekkel, keresztyén irodalommal, építési szakértelemmel segítik a helybelieket. Ahogy arról több mint két évvel ezelőtt beszámoltunk, két magyar fiatal is csatlakozott a hajó legénységéhez. Szabó Viktor hazatérése után nem sokkal azt mondta, úgy érzi, mint aki szinte pukkadásig jóllakott. Megerősítette, amit két évvel ezelőtt nyilatkozott portálunknak: az óceánjárón töltött szolgálata végeztével biztos benne, hogy itthon a helye.

Érdekelték őt
A kecskeméti református gyülekezet fiataljának szolgálatát számos gyülekezet és magánszemély támogatta, ő pedig rendszeresen küldött nekik beszámolókat arról, hogy milyen szolgálatokban vesz részt. Játszott beteg gyerekekkel, színjátszócsapat tagjaként vidított fel árvákat, dolgozott könyvesboltban, sőt, a hajófenéken is.
- A munkánk eredményét elsősorban nem abban kell mérnünk, hányan tértek meg. Hiszem, hogy egy őszinte beszélgetés vagy egy szeretetteljes gesztus is legalább ilyen fontos - főleg olyan országokban, ahol nincs lehetőség a nyílt evangelizálásra. Sokat jelentett, amikor a könyvesbolt egy-egy látogatóját anyanyelvén tudtam köszönteni, és fölvidultak, rám mosolyogtak a helyiek. Előfordult, hogy végül nagyon jó beszélgetés alakult ki köztünk. Legtöbbször csak meghallgattam, kinek milyen az élete, milyen nehézségekkel küzd. Megtanultam, hogy jobb érdeklődéssel fordulni az emberek felé, semmint megmondani nekik a tutit. Mikor megtudtam, ki milyen kérdésekkel küszködik, ahhoz kapcsolódva gyakran az evangéliumot is be tudtam mutatni nekik.

Amit a turisták nem láthatnak
Malajzia, Szingapúr, Hongkong, Thaiföld, Kambodzsa, Tajvan, a Fülöp-szigetek és Srí Lanka partjainál is lehorgonyzott a Logos Hope néhány hétre.
- Hálás vagyok, hogy nem turistaként jutottam el ezekbe az országokba - mondja Viktor.
- Egy nyaraláson megnézheted a nevezetességeket, de ahhoz, hogy a helyiek igazán megnyíljanak, a bizalmukba kell férkőzni. Különösen Ázsiában, ahol az emberek nem azt mondják, amit mondani akarnak, hanem azt, amit szerintük hallani akarsz. Bizonyos országokban ezért nem is említettük, hogy elfogadunk adományt a könyvekért, mert tudtuk, hogy akkor is nagyon nehéz sokuknak nemet mondani, ha nincsen pénzük.
Viktor találkozott helyi keresztyénekkel is, akikkel első pillanattól fogva kölcsönös bizalom ébredt bennük, ezért a turistaszemek elől rejtett helyekre is eljutott társaival.
- A Fülöp-szigeteki Cebu városában jártunk egy temetőben, ahol az emberek a sírok közé építették a házaikat. Találkoztam egy ott élő emberrel, aki korábban bandavezér volt. Megtért és most ő vezeti a temetőben lakókból alakult gyülekezetet.

Egy tál rizs
Viktor saját szemével láthatta, mekkora a szegénység a szigetországban, ahol a közelmúltban a Református Szeretetszolgálat magyar orvoscsoportja is megfordult, hogy segítséget nyújtson a Haiyan-tájfun túlélőinek. Egy alkalommal akkor is rengett a föld, amikor a Logos Hope legénysége ott járt. Viktor éppen a hajón tartózkodott, így nem esett baja.
- A helyiek közül sokaknak csupán napi egy tányér rizs élelem jut. Gyakran sújtja földrengés, tájfun vagy árvíz a szigetet, sok helybélinek három-négyévente újra kell építenie a házát. Ennek ellenére alapvetően reménykedve tekintenek az ottaniak az életre. Sokat tanultam tőlük.

Nem tudnak szabadon élni
Viktort távol-keleti tapasztalatai megerősítették abban, hogy a nemzetközi keresztyén világ ráébredt, nem elég a szószékről hirdetni az evangéliumot, a társadalomért is felelősséget kell vállalni. Világméretű probléma az emberkereskedelem, amelyben hazánk is komolyan érintett. Az óceánjáró önkéntesei a Fülöp-szigeteki bármisszióban is részt vettek.
- Noha keresztyén szervezetek a prostituáltak mellett állnak, hogy segítsenek nekik új életet kezdeni, a gondolkodásmódbeli változást nehezen érik el. A lányok gyakran visszaesnek, mert azt érzik, ha kiszabadulnak, állandó félelemben kell élniük, nem tudják eltartani magukat. Igaz, hogy a fogva tartóik rendszeresen verik, zaklatják őket, alig kapnak enni, de valamilyen szinten vigyáznak is rájuk. Ez nem meglepő: a Bibliában olvasunk arról, hogy negyven évre, vagyis egy egész generációra volt szüksége ahhoz Izraelnek, hogy az egyiptomi rabságból megmenekült nép szolgai gondolkodásmódja megváltozzon. Még évek múlva is visszavágytak a fogságba, a húsos fazekak mellé.

Eltolódott a súlypont
Négyszáz önkéntes, ötven különböző országból - ennyien alkották a Logos Hope legénységét. Miközben a Föld népességének szűkebb keresztmetszetét nyújtották, első kézből pillanthattak bele a világkeresztyénség súlyponteltolódásába is.
- A keresztyénség súlypontja már nem nyugaton van, hanem keleten. Csak Kínában százmillióra tehető az élő hitű keresztyének száma. Keleten nagyon sokan hálásak azokért a nyugati misszionáriusokért, akik elmentek közéjük és népüknek szolgáltak, sokszor életüket is adták értük. Látják, hogy a nyugati keresztyénség hanyatlik, és úgy érzik, itt az ideje, hogy ezúttal ők segítsenek. Indiában, Kínában sok gyermek születik, sokan vándorolnak ide, keresztyének is. A Wycliffe Bibliafordító Társulat központja Szingapúrban van, és az OM is átköltözött ugyanoda Európából, az új vezetője ugyanis szingapúri. Mi még ebből nem sokat érzünk, de jó erre felkészülni.

Bűnös isten?
Viktor elárulja, nagy hatást tett rá, ahogy a merőben eltérő gondolkodásmódú ázsiai keresztyének értelmezik a Szentírást.
- Ez is arra tanított, hogy előbb ismerjem meg a különböző távol-keleti népek kultúráját, mert sok mindenről, amiről azt hittem, hogy az az evangélium, kiderült, hogy a saját kultúrám.
Viktor a gyakran emlegetett János evangéliumabeli igeversre utal:"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (3. rész, 16. vers).
- Itthon sokszor hallottam, hogy a „János 3, 16" nem más, mint a Biblia dióhéjban. Csakhogy ha egy buddhistának, főleg a szigorúbb változat követőjének ezzel az igeverssel hozakodsz elő, azt gondolja, hogy egy bűnös istenről beszélsz neki. A buddhista felfogás szerint ugyanis minden vágy, érzelem - így a szeretet is - bűnös. Ráadásul az az állítás, hogy ez a bűnös isten örök életet akar adni nekik, miközben az általuk igaznak hitt, folytonos újraszületésből éppen hogy menekülni akarnak, nem vonzó számukra. Nekik az élet börtön, amiből szabadulni akarnak, ezért szeretnének megvilágosodni és eljutni a megsemmisülésig. A Biblia tehát sokkal inkább olyan, mint egy sokoldalú gyémánt. Nem lehet azt mondani, hogy egyetlen oldala bárki számára megvilágít mindent. A buddhistáknál a szabadság kérdése sokkal fontosabb. A Bibliában az is benne van, hogy Jézus azért jött, hogy mi szabadokká legyünk, tehát ha a nálunk megszokottól eltérő megközelítéssel mutatjuk be az evangéliumot, sokkal nagyobb hatást érhetünk el náluk.

Ramadán vagy böjt
Van, amit csakis a keresztyénség közvetíthet a muszlim vallásúaknak - teszi hozzá Viktor. Malajziai élményével folytatja, amikor ramadán (muszlim böjti időszak - a szerk.) idején úgy döntött, ő is böjtöl, ahogy a helyi muszlimok.
- Napkeltétől napnyugtáig nem ettem, nem ittam harminc napig. Nem azért, hogy ezzel bevágódjak, csak szerettem volna kipróbálni, hogy ők min mennek keresztül.
A tanulságok nemcsak a muszlimokról alkotott képére voltak hatással, hanem saját hite elé is tükröt tartott:
- Mi, keresztyének azért böjtölünk, mert szeretnénk, a muszlimok viszont azért teszik, mert parancsot kaptak rá, amit be kell tartaniuk. Mindenhová magunkkal vittük az igazoló papírjainkat, ugyanis Malajzia nyugati részén vallási rendőrség működik, ha rajtakapnak valakit, hogy eszik vagy iszik muszlim létére, börtönbe is kerülhet. A muszlimok már hétéves kortól elkezdik betartatni a böjtöt rövidített formában gyermekeikkel, tíz-tizenegy éves gyerekek már teljes hosszában tartják a ramadánt. Megszégyenített, hogy ők sokszor sokkal komolyabban veszik a hitüket, mint mi a miénket. Ugyanakkor hálát adok, amiért mi keresztyénként tudhatjuk, hogy nem kell kiérdemelnünk Isten szeretetét.

Az igazi misszionáriusok
- Sok helyre elmentünk, hogy áldás legyünk az emberek számára, de sokkal többet kaptunk, mint amennyit adtunk - összegzi tapasztalatait Szabó Viktor, majd hozzáteszi: nem nevezné magát misszionáriusnak.
- Sokszor volt olyan érzésem, hogy villogunk, nem világítunk - magyarázza.
Viktor egy Srí Lanka-i bibliaiskolában tett látogatásról mesél, ahová azért mentek, hogy a diákokat a misszióra buzdítsák.
- Ezek az emberek olyan vidékeken fognak szolgálni, ahol nagy a szegénység és feltehetőleg üldözni is fogják őket keresztyén hitük miatt. Mit mondhattam volna nekik én, aki a szép, légkondicionált hajóból és a teljes ellátásból csöppentem oda? Csak tisztelni tudom őket.
Egy hongkongi szigorított fegyház hasonló hatást tett rá.
- A lelkipásztor húsz éve minden héten meglátogatja a rabokat. Gondolj bele, én huszonöt vagyok... Van olyan életfogytiglanra ítélt rab, akit ő túlélt ez alatt a két évtized alatt. Amit ő tesz, az világítás.
Viktor azt mondja, azok az igazi misszionáriusok, akik nem csak egyszeri látogatást tesznek, majd továbbállnak, és sosem látják többé azokat az embereket, akiket bátorítottak.
- Hosszú távon nem szeretném így élni az életem, hanem inkább úgy, mint egy fa, amely valahol meggyökerezik, és lassan, rendszeresen termi meg a gyümölcseit.

A meglepetés
Noha Viktor helyén kezeli saját szolgálatát, lassan az is kiderül a beszélgetésünkből, hogy időnként nem kevés áldozatot követelt a Logos Hope legénységéhez tartozni. Az óceánjáró kilenc hónapot töltött szárazdokkban, ezalatt karbantartási munkálatokat végezték a hajótesten. Sok önkéntes nem számított a hosszúra nyúló állomásra, ahogy arra sem, hogy kemény munka vár rájuk. Reggel hétkor keltek és este hatig dolgoztak, kezdetben heti hat napon át. Viktornál ekkor érkezett el a kétévi misszió mélypontja, igaz, elmondása szerint nem fordult meg a fejében, hogy föladja.
- Volt olyan, hogy sírva keltem, vagy azt éreztem, fáradtabb vagyok, mint mikor lefeküdtem. Mégis kiváltságos helyzetben voltam, mert a hajón bárkivel leülhettem imádkozni, vagy megoszthattam az érzéseimet.
A Logos Hope olyan, mint a virágföld - folytatja.
- Olyanok voltunk, mint a fejlődő, zöldülő növények. Lelkileg építő társaságban voltunk, és minden más eszköz is rendelkezésünkre állt, például csomó hasznos könyv, vagy az, hogy minden reggel áhítattal kezdtük a napot.

Mind megette
Az út nem volt veszélytelen. Az Arab-félsziget közelében folyamatos a kalózveszély, gépfegyveres kalózok korábban meg is közelítették a misszionárius hajót, akkor egy amerikai hadihajó sietett segítségükre. Viktorék útján sem történt baj, ám a rugalmasság nélkülözhetetlen volt azok számára, akik vállalkoztak rá, hogy a szilárd talaj helyett a hánykolódó hajón éljenek legalább két éven át, ne halljanak anyanyelvükön beszélni másokat, elbúcsúzzanak a négy évszaktól, a hazai ízektől, az otthoni illatoktól és persze családtagjaiktól, barátaiktól is. Viktor azt mondja, Istentől kapta ajándékba nyelvérzékét, kapcsolatteremtési képességét és azt, hogy könnyen tud alkalmazkodni. Erre nagy szüksége volt a gyomrának is.
- Nem utasítottam vissza semmilyen ételt, mindent megettem, amit elém tettek. Ázsiában az étkezés külön szeretetnyelv. Nem úgy van, hogy te rendelsz húslevest, én rendelek rántott húst, hanem közösen rendelünk egyfélét és közösen is fogyasztjuk el. Érdekes étkeket tudtam kipróbálni, a banánpörköltről és a babfagyiról írtam is. Kambodzsában pirított tücsköt ettünk, lárvákat és tengericsillag-levest. Tajvanban a büdös tofut próbáltam ki - először azt hittem, valamibe beleléptem. Mivel titkos a receptje, a szakács csak annyit árult el, hogy az egyik alapanyaga a záptojás.

Kinyújtott kar
Viktor idén szeptemberben hagyta el a hajót, ezután négy hetet töltött Európában, többek között németajkú gyülekezetekben tartott beszámolókat - ez segített neki a visszaszokásban is. Mióta újra itthon van, munkát keres, eközben magánórákat ad matematikából, és mint minden ajándékot, amit Istentől kapott, ezt is igyekszik az evangélium szolgálatába állítani. Az órák árát jótékonysági célra fordítja, a diákokkal pedig alkalomadtán az élet komoly kérdéseiről is elbeszélget. Hogy vállalná-e még egyszer hosszabb időre a külmissziót, arról határozott elképzelése van:
- A hajón megváltozott a képem Isten országáról. Korábban azt hittem, az olyan, mint bármelyik demokratikus ország: lehet szavazni és végül is az van, amit én akarok. Isten országa azonban valójában királyság, ahol nincs népszavazás. Végső soron egyetlen szó számít, a király szava - a kérdés tehát az, hogy Isten mit akar. Nagyon áldott két év van mögöttem, de ez az út mégis alulról jövő kezdeményezés volt, tőlem indult az ötlet, és ennek meg is lett a következménye. Sokan támogattak, hogy kint lehessek a Logos Hope-on, sokan írtak bátorító üzeneteket, de gyakran nem éreztem, hogy a támogatóim saját ügyüknek érzik ezt a szolgálatot. Legközelebb csak úgy mennék külmisszióba, ha a gyülekezetem küld, mint saját kinyújtott karját.

Jakus Ágnes

Képek: Füle Tamás

Szabó Viktor portálunkon megjelent útibeszámolóit itt olvashatja: 

A felhők fölött

Magyarország matrózszemmel

Víz az üdítők közt

Banánpörkölt babfagyival

Mindennapi hamburger

Fúj és mosolyog

Román, magyar - két jó barát?

Mennyei szomszédok

Tölts időt Istennel!

A futócipő

Vigyázat, aknaveszély!

Szégyelld magad!

Isten kifürkészhetetlen útjai