Hitből elégtelen?
A hívő ember kapaszkodója Isten, ezért meg kell tudni oldania minden problémáját. Elég imádkozni és Igét olvasni, a lelkész nem szorulhat mások támogatására, de ha mégis, akkor azt gondolják, hogy baj van a hitével, pedig aki így vélekedik, nagyot téved – állítja Baki Ilona lelkipásztor, a Dunamelléki Református Egyházkerület lelkészeinek lelkigondozója.
– Mi, lelkipásztorok úgy indulunk el a pályánkon, hogy tudjuk, Isten szolgái vagyunk, azonban újra és újra beleütközünk saját töredékességünkbe. A lelkünk éppúgy sérülhet, mint bárki másé, de ez nem jelenti azt, hogy baj van a hitünkkel. Gyakran képtelenek vagyunk megfelelni egyszerre önmagunk elvárásainak, a gyülekezetnek és a családnak.

Gondosan titkolja
Baki Ilona azt tapasztalja lelkigondozói szolgálatában, hogy a lelkipásztorok többsége gondosan titkolja, ha számára kezelhetetlennek tűnő probléma bukkan fel az életében.
– Az egyik tipikusan előforduló teher a konfrontálódás a gyülekezettel. A közösség elvárása gyakran más, mint amit a lelkész hozott magával ideálképként, elgondolásként. Előfordul, hogy a lelkipásztor és a gyülekezet kegyességi gyakorlata eltér. Gócpont az is, hogy kevés ideje jut a lelkésznek a saját családjára, mert első a gyülekezet a maga bajával, ezernyi teendőjével, és vagy marad idő a családra, vagy nem. Pedig mindenkinek tudnia kell, hogy minden egyes szerepben pótolható, kivéve a családot, mert ott egyikünk sem helyettesíthető. Ezt a gondolatot nem okoskodásnak szánom, saját életemben is megszenvedtem ennek felismerését. A családom az első számú gyülekezetem, de nagy összeütközéseket jelenthet, hogy mikor kire figyelek, kire fordítom az időmet.

Ember legyen a talpán
A lelkészek, amíg csak lehet, titkolják a problémáikat, és legtöbbször a házassági krízisek alkalmával pattan el a végletekig megfeszített húr.
– A lelkipásztorok nagy része nem megy szabadságra, csak húzza az igát, bármilyen fáradt. Sokaknak nincs hol és mikor feltöltődni, hiszen folyamatosan a gyülekezet rendelkezésére kell állni. Ideális lelkészképnek tűnhet ugyan, hogy valaki mindig elérhető, de ember legyen a talpán, aki meg tudja valósítani mindezt összeroppanás nélkül. Ha kizsigerelik magukat, nem törődnek önmagukkal, akkor kimerültté válnak, és ez hosszú távon házassági válsághoz vezethet.

Házasság holtponton
Számos lelkész képtelen vállalni, hogy holtpontra jutott a házassága – folytatja Baki Ilona.
– Kétféle tendenciát látok: az egyik, amikor azt mondja a lelkipásztor, hogy elengedi a másikat, mert képtelenek összeegyeztetni az életüket. A másik esetben ha belepusztul, akkor sem osztja meg a gondjait sem a másikkal, sem mással, mondván, hogy mindent ki kell bírni, hiszen a házastársat az Úr adja. Napjainkban egy lelkész férj civil feleségének megvan a maga világi karrierje. A hagyományos lelkészfeleség-modell, amelyben a nő alárendeli magát a férje munkájának, már kikopott. A nők saját magukat, saját hivatásukat keresik, és ebből nagyon sok konfliktus származik. A családok, férjek, feleségek esetleges lázadása szintén gócpont, de legtöbb lelkész már csak krízishelyzetben kér segítséget, amikor muszáj valakihez fordulni.

Főnök vagy lelkigondozó?
A lelkészek lelkigondozója, az esperes, egyházi középvezető, azonban több mint furcsa helyzetet teremt, hogy valaki főnök és lelkigondozó is egyben – véli a szakember.
– Valóban kontraindikáció (ellenjavallat) áll fenn, hiszen az esperes a lelkipásztor felettese, tehát számon kéri az elvégzett feladatokat, közben pedig lelkigondozóként is kellene működnie. Ebben a helyzetben nagyon nehéz felszabadultan, nyugodtan beszélgetni a lelkésznek a nyomasztó problémáiról. Alá-fölérendelt viszonyban nem folytatható valós lelkigondozói beszélgetés, ez csak akkor valósulhat meg, ha egymás mellett állunk, átérezzük a másik gondját-baját, és az esperes nem a főnök, hanem a megértő lelkésztárs szerepét tölti be.

„Jegyességi idő"
Baki Ilona szerint a gyülekezet és a lelkész közötti feszültségeket gyakran el lehetne kerülni, ha nem engednék azonnal megválasztani és kinevezni a lekészt a gyülekezetbe, hanem hagynának „jegyességi időt", mint a házasságban, hogy a felek jobban megismerhessék egymást.
– Tapasztalatom szerint – hasonlóan a házasságokhoz – a hirtelen jött választások miatt csalódhat egymásban a gyülekezet és a lelkész. Ha csak akkor köteleződnének el, miután megismerték egymást, sok csalódástól megkímélhetnék magukat. Ha nem találnak hangot egymással, ez nagy belső terhet jelenthet a lelkésznek, bezárkózottá válhat, képtelen beszélni a gondokról és már csak az összeomlás szélén állva kér segítséget. A lelkészek számára egyelőre nincs szupervízió, pedig ezt intézményesíteni kellene, mert fontos, hogy megbeszélhessék a szolgálatukban jelentkező feszültségeket, és megkereshessék a megoldási módokat.

Jó kezdeményezés
A lelkészek túlterheltségére megoldás lehetne az úgynevezett szombat év, ami azt jelenti, hogy hétévente egy félévre elvonulhat a lelkész feltöltődni.
– Ez nagyon jó kezdeményezés, de többektől is azt hallom, hogy nem megy döccenők nélkül. A hat hónapra otthagyott gyülekezet és a helyettes lelkész között nincs mindig összhang, vagy a lelkész nem tudja jó szívvel otthagyni a gyülekezetet, és előfordul az is, hogy a helyettes túllép a hatáskörén, ami problémák sorát hozza magával. A lelkészek szabadságolását abban az esetben lehetne optimálisan megoldani, ha teamben gondolkodnánk, mert teljesen természetes, hogy valaki nem érthet egyformán az idősgondozáshoz és a baba-mama kör szervezéséhez. A csoportmunkában segíteni lehetne egymásnak, és nem kellene egyszemélyes tehercipelést vállalni.

Titok
A lelkigondozás segít átgondolni az éppen aktuális élethelyzetet és kimondani a gondokat, nyomasztó problémákat. A lelkigondozó arra szerződik, hogy a bajban lévő mellé állva meghallgassa és megőrizze titkait, együtt imádkozzon vele, és megkeressék a legjobb megoldást. Baki Ilona gyakran hall olyan esetekről, amikor a lelkészek bizalmasan elmondják problémáikat akár lelkészi kiskörben, majd később visszahallják a történetet pletyka formájában.
– Ez a magatartás bizalomvesztéshez és bezárkózáshoz vezet. A lelkigondozói titok szent és sérthetetlen, ez mindenkire nézve kötelező.

A dunamelléki református lelkipásztorok lelkigondozóját, Baki Ilonát személyesen, valamint telefonon is fel lehet keresni, ha valaki úgy érzi, hogy szívesen megosztaná gondját-baját. A református flottából ingyenesen hívható telefonszáma: 30/680-79-72

Fekete Zsuzsa