Négy évvel ezelőtt Németországban járhattunk – két hétig 16-an ifjúsági vezetők  –, hogy az ottani ifjúsági munkát megnézhessük és ha lehet, tanuljunk abból, amit láttunk. Majd két évvel ezelőtt Skóciába mehettünk tízen egy hétre ugyanezen okból. Idén Amerika volt a célállomás, hogy – egyházunk vezetésének köszönhetően – lássunk más utakat, más módszereket, s tanuljunk abból, amit láttunk. Hogyan lehetne nálunk is még jobban, még többeket megszólítani, bevonni a fiatal korosztályból.

Az első nagy különbség, ami mindhárom országban jól működő – társadalmilag bevezetett , elfogadott – képzés, hogy ahogyan van diakónusképzés, úgy van ifjúsági munkás képzés is. Két éves a kurzus, s a gyülekezetek kifejezetten ezeket az ifjakat alkalmazzák az ifjúsági szolgálatban – s ott is csak két évre. Van, aki már végez előtte ifjúsági munkát önkéntesen, s utána megy képzésre 18 éves korban. De van olyan is, aki lelkész akar lenni, s előtte elvégzi ezt a felkészítést, hogy szolgálatát az ifjúsági munkával kezdje – s így legyen majd a felnőtt gyülekezet pásztora. Az amerikai – általunk megismert - megagyülekezetek pásztorai mind először ifjúsági szolgálatban álltak!

Édesapám mondta mindig, hogy az ifjúsági munka kiépítése - s ezzel egy gyülekezet felépítése - nem 2-5 év munkája, hanem 15 évé. Így unokahúgom is, amikor az ifjúsági munka kezdeteiről tartott előadást, ezt kérdezte bevezető mondatában a jelenlévő ifjúsági vezetőktől: „Van 15 évetek?”

Amerika hasonló alapelven az ifjúsági munkát nem 12-14 éves korban kezdi, hanem a gyülekezetbe járó családok gyerekeinek megszólításával, közösségbe hívogatásával. Ott is van olyan gyülekezet, ahol a gyerekprogramok hozzák be a szülőket, s tartják ott egy életre. Így minden korosztály képviselteti magát.

Fontos különbség, hogy Amerikában minden a gyülekezetekben zajlik – a gyerekmunka, hitoktatás, ifjúsági szolgálat. Ilyen szempontból az egyház és állam szétválasztása sokkal egyértelműbb helyzetet teremt össztársadalmilag.
Az iskolában nincs kötelező hittan, de van vallásismeret, etikai ismeretek, csapatépítés, önismeret, gyakorlati életismeret stb. A középiskolákban tartanak sportnapokat, teaházat, meghívják a fiatalokat a gyülekezetbe, s a konkrét misszió ott kap helyet.  Egy ilyen gyülekezeti ifjúsági napon 25% jön kívülről, akiket barátként, ismerősként hívnak meg osztálytársaik a gyülekezetbe.

Három vezérelvük van ebben:  
- a kapcsolat kiépítése
- elköteleződésre vezetés
- felhatalmazás a szolgálatra

Barátkozni a fiatalokkal, elsegíteni őket az elköteleződésig egy közösségben és felhatalmazni őket a misszióra.
Ezt „tanítványozással” érik el, azaz mindenkinek lesz egy közvetlen lelki vezetője, aki egy éven át nyomon kíséri és mentorálja az ifjút, hogy tudja, mire lehet elköteleződnie, vagy miben tudna szolgálni.
S ettől a ponttól felnőttként kezelik őket!
Felelősségben és számontartásban nincs kiskorúsítás.

A családok is elengedik a 18 évet betöltött, egyetemi campusokra költöző ifjakat, ahol maguknak kell boldogulniuk. De maga a nevelés és tanítás – ott is - annyira közösségre orientált, hogy a fiatalok többsége nem versenyhelyzetként éli meg az iskolába járást, hanem csapatélményként, ahol a gyengébbek és az erősebbek összetartoznak, sőt felelősek egymásért – már a néhány éveseknek is azt sulykolják, hogy csak együtt tudják megoldani az élet nagy kérdéseit!

Az ifjúsági szervezetek országosak, a gyülekezetekkel jó kapcsolatban állnak. A gyülekezetek ifjúsági munkásai dolgoznak ki ifjúsági koncepciókat, programokat, s azután ezeket „eladják”, azaz közrebocsátják, hogy mások is használhassák. Külön honlapja van az ifjúsági szolgálatnak, ahonnan ezeket le is lehet tölteni.

Nagy többsége az itt megfogalmazottaknak nem újdonság, olvassuk évtizedek óta a hozzánk is eljutó könyvekben és az általunk is letölthető, lefordított ifjúsági vázlatokban. De most láttuk mindezt működés közben. Amikor a fehéren feketén leírt betűk megelevenedtek előttünk, mosolygós, életteli gyülekezeteket láthattunk. Olyanokat, amelyek nem félnek a fiatalokat elengedni, más lelkészek által is tanítani hagyni, akik mernek tanulni egymástól. Akik néha megfáradnak, de mindig újra erőt kapnak, új látást és utakat, hogy soha ne lankadjanak meg a misszió nagy parancsának betöltésében – s hogy ezt minden egyes keresztyén ember a saját céljának is tekintse…

Fodorné Ablonczy Margit

Előző részek:

Emberekkel lehetséges
– Istennel minden lehetséges.
Egy iskola bejáratán olvasható ez a két állítás, azon kevés keresztyén iskolák közül, amelyek Amerikában vannak – mert a hitet, s keresztyénséget nem az iskolában tanulják.

Szolgálat által növekedni
Gyülekezetplántálás amerikai módra