Mindenki tanult
– Egész életemben különleges pillanatnak számított, ha egy vetítés után szembenézhettem a közönséggel, de a fiatalok lelkesedése és érdeklődése még meghatóbb volt. Láttam rajtuk a teljes nyitottságot, hogy azért voltak itt, mert eltökélten akarnak valamit az élettől, és a vizualitás nyelvén szeretnék kifejezni magukat. Nagyon jó érzés volt számomra az a rajongás, amit tapasztaltam, szinte itták a szavainkat, lesték, hogyan lehet még egy gondolatot vagy példát megjegyezni tőlünk – árulta el portálunknak Koltai Lajos. A Kossuth- és Balázs Béla-díjas operatőr-rendező lenyűgözőnek nevezte azt a három napos kurzust, melyen több mint négyszáz diák vett részt november közepén. A H.S.C. (Magyar Operatőrök Társasága) stábiskolájának operatőr-mesterkurzusán a mesterek nemcsak szakmai fogásokat, de látásmódjukat és lelkesedésüket is megosztották a fiatalokkal.
– Sok mindent tanultam én is ez alatt a három nap alatt – mondja Baranyai László. Az Ausztrál Operatőrök Társaságának kiemelt tagja elmondta, a legtöbb szakmai fogást maga is újraértelmezte a kurzus alatt, hiszen itt operatőri munkájával ellentétben nemcsak a tetteknek, hanem a szavaknak is főszerep jutott.
– Amikor az ember arról beszél, mit hogyan csinál, akkor akarva-akaratlanul egyfajta önvizsgálaton megy keresztül. Itt sok kérdést kellett megválaszolni és olyan alapvető dolgokat kimondani, amit korábban csak ritkán vagy sohasem fogalmaztam meg magamnak. De néha nagyon jó szembesülni saját gondolatainkkal.

Egy egész életet
A mesterkurzuson a diákok nemcsak előadásokat hallgattak, hanem műtermi és éjszakai forgatáson is részt vettek. Baranyai László arra is felhívta a pályakezdő fiatalok figyelmét, vizsgálják meg önmagukat, vágyaikat, céljaikat, hogy miért akarnak a filmezéssel foglalkozni.
– Gondoljátok végig, tudtok-e, akartok-e adni valamit a világnak, vagy csak az érdekel titeket, hogy nagy sikereket érjetek el – szegezte a kérdést a kurzus résztvevőinek az Ausztráliában élő művész. Baranyai László szerint csak akkor érdemes a filmezés mellett dönteni, ha valaki úgy érzi, nem tud enélkül élni, mert szerinte egyedül ez az elhivatottság segítheti át a fiatalokat a nehézségeken és a kudarcokon. Baranyai azt sem titkolta, hogy sok küzdelemmel jár az operatőri munka és elengedhetetlen a folyamatos önképzés.
– Azt persze még tizen-huszonévesen nem tudhatják a fiatalok, mit akarnak kifejezni a filmmel. Ebben a korban csak azt érezzük, hogy valami érdekel, izgat minket, nem hagy békén. De hogy megértsük és megfogalmazzuk, mi, az bizonyos időbe és tapasztalatba telik. A fiataloknak most azt kell eldönteniük, hogy hajlandók-e egész életüket erre a pályára áldozni – mondta az operatőr.
 
Amihez közöm van
– Persze később már nem csak a saját ötleteinkről van szó – veszi át a szót Koltai Lajos.
– Amikor bekerül valaki a szakmába és kap egy forgatókönyvet, akkor azt kell eldöntenie, van-e köze a felkínált témához, mit tud ő hozzáadni. Nemcsak operatőrként, hanem rendezőként is kapok forgatókönyveket, és ilyenkor azt mondják, veled szeretnénk elkészíteni a filmet. Miközben olvasom, rájövök, ez a film olyan témáról szól, ami engem is érdekel, sőt már régóta foglalkoztat, csak soha nem volt rá módom erről beszélni, mert nem volt ilyen forgatókönyv a kezemben. Például az Este című film (a filmet Koltai Lajos rendezte – a szerk.) többek között arról szól, hogy a szüleinket mennyi mindenről elfelejtjük megkérdezni. De amikor már feltennénk a kérdéseinket, nincsenek köztünk. Ez óriási hiba, és vigyázni kell, hogy idejében kikérjük a tanácsukat, elmondják a történeteiket, amíg köztünk vannak. Amikor megkaptam az Este forgatókönyvét, azt mondtam: igen, erről beszélek. Mert én se tettem fel a kérdéseimet a szüleimnek, a nagyszüleimnek, és sok dolgot máig nem tudok a családomról.

Egy kicsivel több
– A mi ajándékunk itt Magyarországon és Kelet-Európában az, hogy szégyenérzés nélkül beismerjük, hogy magányosak vagyunk. Tehát mind a baráti, mind a szerelmi kapcsolataink lelki vonatkozása sokkal fontosabb, mint a fizikai – vélekedik Baranyai László.
– Amikor megérkeztem Ausztráliába, senki nem tudott rólam semmit, csak azt tudtam bemutatni, amit otthonról hoztam. Aztán, amikor leültem beszélgetni egy filmről, észrevették, hogy nem csak a „kötelezőt" beszéltük meg, hiszen megpróbáltam egyfajta barátságot kialakítani a partnerekkel. Nemcsak azokkal, akik már eldöntötték, hogy velem dolgoznak, hanem azokkal is, akik még csak gondolkoztak rajta. Ez mindenkit meglepett, mert a nyugati világban a barátság és a munka két külön dolog. De én megpróbáltam mindig egy kicsit több kapcsolatot keresni, mint ami adott volt, és segíteni, biztonságos hátteret nyújtani a filmhez.

Valami Európa
Koltai Lajos szerint Amerikában is örülnek az európai filmesnek.
– Jodie Foster színésznő az általa rendezett Szédült hétvége (Home for the Holidays) című film forgatásán elmondta, mennyire örül, hogy ott vagyok, és együtt dolgozhatunk. Ő úgy érezte, a személyiségem nem engedi, hogy csak egy amerikai film legyen ebből az alkotásból. Szerinte az európaiság már attól is érvényesül, hogy én nézek bele a kamerába. Máskor is megtapasztaltam már, hogy úgy kezelnek, mint egy Európából jött ajándékot, mert nagyon tisztelik az európai kultúrát, például a festészetet, és szeretik a tengeren túlról érkező művészeket, akik magukkal hozzák ezt a különleges világot.

Értük
Az Oscas-díjas Mephisto operatőre szerint meglátszik egy filmen, ha valakinek nincs köze ahhoz a színészhez, akit fotóz.
– Az egyik legfontosabb dolog, hogy ne csak kívülről, hanem belülről is megismerjem a színészt, akivel dolgozom és lássam, mit él át a forgatáson. Tehát én nemcsak egy technikus vagyok a kamera mögött, hanem a kamerán keresztül közünk lesz egymáshoz. A magyarok nagy tehetsége, hogy addig fogalmazzák a semmit, amíg egyszer csak valami lesz: odaér a lelkünk a másikhoz és megérzi, hogy én őérte vagyok. És ezt veszik észre az igazi, nagy színésznők – mondja Koltai Lajos.
– A technikai tudás ahhoz kell, hogy elkapjuk a pillanatot – hívta fel a figyelmet Baranyai László.
– Egy színész egész karrierje a mi munkánktól függhet, mert ha nem sikerül a felvétel, és még háromszor kell újrajátszani a jelenetet, lehet, hogy már többet nem tudja olyan átéléssel eljátszani a szerepet. Mert elszállt a pillanat, nincs többé ugyanaz a bensőséges légkör.

Miért?
A háromnapos kurzus ideje alatt mindig volt még egy kérdés. A végére maradt talán az egyik legfontosabb: miért a film a nagy szerelem a két művész számára.
– Mert a lehetőségei szinte határtalanok – mondja Baranyai László.
– Bár a zene mint művészet szintén sok mindent ki tud fejezni, de az eszközei limitáltak. A film viszont minden művészeti ágat használ, egyszerre hat ránk kép és hang. Persze, ha egy filmet nézünk, a kép dominál elsősorban. És az emberi arc – hangsúlyozta Koltai Lajos.
– A film az egyetlen, amivel meg lehet örökíteni az emberi arcot, és az érzelmek változását. Ahogy valaki elpirul, zavarba jön, vagy átéli a szerelem pillanatát, azt nem tudja mással megmutatni. Az emberi arc egyetlen hordozója a film, ami elküldhető a világ minden országába, és az érzelmeket mindenhol ugyanúgy élhetik át.

Ez lenne a film örök titka?

Dobó Márti
Képek: Veres Hajnalka

Koltai Lajos (Megáll az Idő, Malena, Ha a Férfi Igazán Szeret, A Napfény Íze, Csodálatos Júlia, Agitátorok) Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar operatőr, rendező, érdemes művész, az Oscar-díjas Mephisto (1981) operatőre. Tagja az Oscar-díjat osztó Amerikai Filmakadémiának és az Amerikai Operatőrök Egyesületének.

Baranyai László 1982-ben végezte el a Színház-és Filmművészeti Főiskolát. A későbbiekben Ausztráliába disszidált. Az Ausztrál Operatőr Társaság kiemelt tagja, az ausztrál Golden Tripod-díj, valamint a Magyarországon 1996-ban alapított Arany Pillangó-díj tulajdonosa, többek között a Noise és a Soft Fruit című filmek operatőre.