Nem szerzett professzori címet, nincsenek tudományos fokozatai, mégis úgy érzi, hogy Isten meggazdagította életét – árulta el Tolnay Lajos Őrállóul adtak című előadásában. A keresztyén orvos repülőgép-szerelőként kezdte pályáját. Hitre jutása egy légi szerencsétlenség kapcsán vált nyilvánvalóvá.
– Oktatóim közül néhányan 1982 májusában a Hármashatár-hegyhez csapódtak, és a repülőn utazó mind a tizenegy ember meghalt. Olyanok ültek a gépen, akiktől nagyon sokat tanultam azelőtt. Amikor kimentem a helyszínre, azt láttam, hogy ha a repülő akár csak öt méterrel feljebb repül, ezeknek az embereknek semmi baja nem esik. A baleset azonban bekövetkezett, és rám nézve is volt következménye. Egy évvel később repülőgép-szerelőként annak az embernek a szekrényét kaptam meg a munkahelyemen, aki szintén áldozata volt a repülőbalesetnek. Ekkor értettem meg, hogy Istennek személyes terve van az életemmel, behajtotta rajtam, amit érettségi után megfogadtam.

A repülést nem lehet letegezni
Tolnay Lajost egy bibliai Ige indította arra, hogy fölkészüljön a felvételire és jelentkezzen az orvosi egyetemre. Miután fölvették, a repülésnek vége szakadt, de mint mondta, még ma is megdobogtatják a szívét a repülős hírek. Repülős korszakából sokat tanult, hiszen más lett a hozzáállása a fizikai törvényszerűségekhez.
– Egyik oktatóm mondogatta, hogy a repülést nem lehet letegezni. Az előírt szabályokat be kell tartani, de ez új szakmámra, a szülészet-nőgyógyászatra is igaz: ugyanazzal a tisztelettel kell dolgozni.

Valahogy más
A lelkiismereti szabadságról szóló törvény lehetővé tette, hogy a fiatal orvos elzárkózzon az abortusz végzésétől, azonban ezzel a szemlélettel nem volt könnyű munkát találni a fővárosi kórházakban.
– Beadtam egy pályázatot az egyik kórházba és beírtam, hogy lelkiismereti okokból nem végeznék abortuszt, mert hívő vagyok. Nem is engem vettek fel az állásba, és végül a Dél-pesti Kórházba kerültem. Modern, új kórház volt és kiderült, hogy sok szempontból jobb volt számomra, mint a klinika lett volna, mert számos érdekes dolgot tanulhattam meg. Persze értek atrocitások is: egyszer hallottam, ahogy az egyik kollégám azt mondta a műtőben, hogy aki nem végez abortuszt, menjen inkább pszichológusnak. A légkörben tehát benne volt, hogy én valahogy más vagyok.
Néhány év elteltével azonban még három orvos határolódott el a művi abortusz végzésétől, szintén lelkiismereti okokra hivatkozva.
– Pusztán attól, hogy Isten odahelyez valakit, aki kitartó és hűséges, mintát adhat, amire mások is reagálnak, akiknek a változáshoz nem kell feltétlenül hívőnek lenni.

A villanyvasút
Tolnay Lajos kezdő orvosként a számítógépes kardiotokográfia (magzati szívhang-monitorozás) mellett találta magát, a többiek gyakran azzal cikizték, hogy villanyvasutazik.
– Másfél év elteltével kiderült, hogy ez mégis jó lehetőség volt, mert jól megtanultam a magzati szívhang meghallgatását, kiértékelését, és az idősebb kollégák is kikérték a véleményem. Az embernek meg kell érteni, hogy amit favágásnak minősítenek időnként, később még sok hasznunkra lehet szakmai előmenetelünkben.

Hetvenöt százalék lélek
A nők hetvenöt százaléka lélek, csak a maradék huszonöt százalék a fizikai valójuk – állítja az orvos.
– Ha orvosként azzal foglalkozom, ami a nők nagy részét képezi, akkor könnyebb kezelni a maradék huszonöt százalékot. Ma már hatvan-hetven beteget kell ellátni egy orvosnak, kevés idő jut a beszélgetésre, az anamnézis (kórelőzmény) felvételére, pedig ez nagyon fontos. Azt tapasztaltam, hogy az emberek az idő odaszentelését szeretetként érzékelik. Igaz az is, hogy nagyon fárasztó mások terheit felgöngyölíteni és egész nap felelős döntéseket hozni - ismerte el az orvos.

Kétezer szülés
A közgondolkodás azt tartja a szülészekről, hogy olyan munkát végzünk, ami nagyon szép, eredményes és boldogító – folytatja Tolnay Lajos.
– Kétezer szülésnél lehettem jelen, többsége örömteli volt, de átéltünk veszteségeket is, ez utóbbiról kevésbé esik szó. Nehéz döntés például, amikor közölni kell az anyával, hogy a babának nincsenek életjelenségei, vagy olyan fejlődési rendellenessége van, ami nem egyeztethető össze az élettel. Volt egy fiatalasszony, akinek a kezelőorvosa nem vállalta a gondozását, mert a magzatnak súlyos problémái voltak, az asszony azonban nem akarta elvetetni. A baba megszületett, nagyon súlyos rendellenességgel. Mégis azt láttam, hogy méltósággal jött világra, és ugyanezzel az emberhez való méltósággal halt meg néhány perccel később az édesanyja karjaiban. Miért kellett volna őt egy műszeres befejezéssel néhány hetesen kiragadni az anyaméhből? Az anya akkor nem élhette volna át a gyászt, ami ehhez a folyamathoz hozzátartozik. A mai világ igyekszik kiszorítani a gyászt a tudatából, pedig az egészséges lélekhez, a feldolgozáshoz ez szükséges. Ez az anya később három egészséges gyermeket szült, és bizonyságot tett arról, hogy számára nagy megerősítés volt Istentől, hogy megszülhette beteg gyerekét, és egészen másként tud örülni a három egészséges gyerekének. Sajnos a tudomány még jó néhány betegséget nem tud gyógyítani, de azzal tartozunk mindenkinek, hogy ezen az úton végigmehessen. Fontos lenne az is, hogy az anyák valódi ismeretek birtokában döntsenek a terhességükről, és ehhez a támogatásunkat kell adnunk.

Megélhetési tevékenység?
Tolnay Lajost úgy véli, hogy a szakma nehéz kérdése az operáció.
– Az a tapasztalatom, hogy sokszor ez megélhetési tevékenység is, hiszen volna más lehetőség, mint a műtét, de a nőket belehajszolják a műtétbe. Asszonyok tízezrei vannak, akiknek kivették a méhüket, mert a miómájukat nem próbálták meg más módon eltávolítani. A méh eltávolítása egy óra, de későbbi hatása: inkontinencia, kismedencei fájdalom, ezekről pedig ritkán beszélnek nekik.

Az élet
Az orvos előadásában szólt az abortusz kérdéséről is.
– Amikor egy asszony hozzám fordul elkeseredve azzal az elhatározással, hogy megszakítja a terhességét, ezt a döntést olyan nehéz megfordítani, mint amikor az ember megpróbálja a lefelé guruló malomkövet megállítani.
– Egyszer egy segítő foglalkozást tanuló egyetemi hallgató nem akarta megtartani a terhességét. Megnéztük ultrahanggal a babát, és megkérdeztem, hogy biztos-e a döntésében. Aki arra teszi az életét, hogy beteg gyerekeken segít, az a saját gyerekével nem teszi meg ugyanezt? A lány végül megtartotta a gyereket, aki megszületett és most nagyon boldog vele. Istennek van hatalma megőrizni attól, hogy valaki elkövessen egy gyilkosságot, amit utána egész életében bánni fog. Egy idősotthonban dolgozó ismerősöm mesélte, hogy a nyolcvanas éveikben járó öregasszonyok is beszélnek még abortuszukról a haláluk előtt, mert egész életükben nyomasztja őket a terher.

Tolnay Lajos hangsúlyozta: fontos, hogy a fiatal lányok-asszonyok vállalják a terhességüket, szüljék meg gyerekeiket, és ne gondoljanak az abortuszra. Tudják, hogy létezik más választás: az élet.

Fekete Zsuzsa