Szőts István a magyar filmtörténet meghatározó alakja, ennek ellenére munkássága nem teljesedhetett ki a XX. századi történelem árnyékában.
Az erdélyi származású rendezőt alig harminc évesen ismerte meg a világ, amikor az Emberek a havason című játékfilmjével elnyerte a Velencei Filmfesztivál művészeti fődíját 1942-ben.

Szőts István születésének 100. évfordulója alkalmából mutatták be Péterffy András A leghosszabb film című egészestés dokumentumfilmjét június 4-én a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi karán. A filmrendező a nyolcvanas évek második felében több éven át készített Szőts Istvánnal életútinterjút.

- Életútjának eseményeit az Emberek a havason rendezője többször is felidézte, hol anekdotázva, máskor nagyon tényszerűen és pontosan. A film nézői számára nyilván a színesebb, könnyedebb stílusú visszaemlékezések a szórakoztatóbbak - bár szórakozásról alig lehet szó, hisz a XX. század összes kínját és keservét átélte, sokféle akadályt, kudarcot kellett feldolgoznia -, Szőts mindig élvezetesen mesél, így élmény őt hallgatni - írta a filmről a rendező, Péterffy András.

A megemlékezés ma (2012. június 5.) emléküléssel és kerekasztal beszélgetéssel folytatódik a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának Dísztemében (1088 Budapest Reviczky u. 4.)

Szőts - legendárium - 14 órakor
Mítoszok, történetek, visszaemlékezések, önéletírások, levelek, cikkek.

Szőts, a dokumentarista - 15 óra 30 perckor
Népzene és néptánc, hagyomány és szokások, gyűjtőmunka.
Szőts külföldi, művészeti- és kultúrtörténeti kisfilmjei.

Szőts István öröksége - 17 órakor
Kósa Ferenc és Sára Sándor beszélgetése Szőts István szellemi hagyatékáról, hatásáról.

Az emlékülés előadói, felkért hozzászólói:
Hanák Gábor, Szilágyi Erzsébet, Szíjártó Imre,
Muszatics Péter, Szekfű András, Kisfaludy András,
Tari János, Horváth Sándor, Tóth Tamás, Szabó Győző,
Tallós Rita, Péterffy András, Andre Libik, Sára Sándor,
Kósa Ferenc, Puszt Tibor, Inkey Alice, Inkey Tibor, Morell Mihály

Szervezők:
Magyar Dokumentumfilm Rendezők Egyesülete (MADE)
Károli Gáspár Református Egyetem (KRE)
Magyar Művészeti Akadémia Film - fotó Szakosztálya (MMA)
Euromozaik Alapítvány
Magyar Filmklubok és Filmbarátok Szövetsége (MFFSZ). 

Szőts István életpályája

Az Aba-Novák Vilmos és Iványi Grünwald Béla esti iskoláján folytatott festészeti tanulmányok után, 1939-ben a Hunnia Filmgyárban kezdte pályáját. A korszak "fehértelefonos" filmjeinél modernebb, filmszerűbb stílus elvét valló író-producer, Zilahy Lajos mellett volt asszisztens. Már első játékfilmjétől, az 1942-ben, Velencében jelentős díjat nyert Emberek a havason című, korszakalkotó műtől kezdve Szőts magyarországi pályája politikai meghurcoltatások tanúságtétele volt. A filmet 1945 előtt "nem elég mély", 1945 után "túl mély katolicizmussal, hamis népiessége" miatt támadták. 1947-ben forgatott másik remekművét, az Ének a búzamezőkről-t "narodnyiknak, klerikálisnak" bélyegezve betiltották. Szőts tervei politikai, ideológiai okok miatt rendre meghiúsultak. 1956 tragédiája után, amelynek filmes megörökítésében is részt vett, az emigráció mellett döntött. 1957-ben nem tért vissza Velencéből, ahol Melyiket a kilenc közül? című filmjével díjat nyert. 1957-től Bécsben élt. Filmes munkássága elsősorban az olasz és az osztrák kultúrára hatott. 1942-ben az olasz neorealizmus későbbi nagyjai, mint például Carlo Lizzani, Umberto Barbaro, Alberto Lattuada, lelkesen magasztalták az Emberek a havason humanizmusát, merész szociális témáját, természetességét, vizuálisan sűrített, balladisztikus stílusát, ellenfényes technikáját. De Sica szicíliai forgatást ajánlott neki Giovanni Verga parasztok, halászok, kénbányászok életét ábrázoló, súlyos, misztikus hangvételű novelláiból, a terv azonban a szövetségesek partraszállása miatt meghiúsult. 1959-1971 között Szőts osztrák kultúrfilmeket készített. 1964-1969 között filmrendezést tanított az Osztrák Filmakadémián. Osztrák művészeti dokumentumfilmjeiben az európai kultúra és hagyományok világát eleveníti föl. A Monarchia agóniájának, a századforduló szecessziós és expresszionista művészetének, Gustav Klimt és Egon Schiele életművének állít emléket a két festőóriásról készített kisfilmjeiben. Az 1970-es évek óta sokat tartózkodik Magyarországon. Megvalósulatlan filmtervei közül a G. B. L. (Gróf Batthyány Lajos főbenjáró pere és vértanúsága) című irodalmi forgatókönyve 1987-ben jelent meg a Magvető Kiadónál, a Röpirat a magyar filmművészet ügyében című, 1945-ben írt reformtervezetének reprint kiadása pedig 1989-ben a Magyar Filmintézetben.

Munkásságát számos hazai és külföldi díjjal jutalmazták:
• A Velencei Nemzetközi Filmfesztivál fődíja (1942)
• dokumentumfilm kategória díja (1956)
• osztrák filmdíjak (1962, 1969)
• Magyar művészetért-díj (1990)
• Kossuth-díj (1992)
• Filmszemle életműdíja (1994)
• Magyar Örökség-díj (1996)