A cigánykérdés Európa szerte már jó ideje a közéleti és társadalmi kérdéskör gyakran felvetett, de még meg nem válaszolt kérdése. Lehetséges-e roma integráció? Milyen helyzetben vannak a cigányok Erdélyben? Milyen szerep hárul ebben a folyamatban az egyházra? Ezekre a kérdésekre keresték a választ az érdeklődök és az előadók Tusványos harmadik napján.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) által működtetett Kós Károly sátorban rendezték a „Cigányok helyzete Erdélyben" című előadást. Márkus András római katolikus plébános, 5000 őrkői „cigány papja", Kincses Kálmán a - 60 százalékban cigányok által lakott - székelyszenterzsébeti református lelkész és Fosztó László szociálantropológus, kutató, akinek gyerekkora óta szoros kapcsolata van a cigányközösséggel, Farkas Réka újságíró moderálásával próbáltak választ találni a cigányság helyzetét elemző kérdésre.

A cigányok a színészek, a többség a néző
A cigányság integrálásának alapvető problematikáját Kincses Kálmán egy példával szemléltette. Szerinte a romaintegráció Európában hasonló egy filmkészítés folyamatához, amelyben a forgatókönyvet a törvényalkotó hatalom írja, amelyben ő a rendező, a színészek a cigányok, és mi vagyunk a nézők. A probléma abból adódik, hogy a „forgatókönyvíró" és a „rendező" nem ismeri a „színészek" képességeit. Olyan a „forgatókönyv", ami alapján a „színészek" nem tudják eljátszani szerepüket és értetlenül álnak a „rendezői" utasításokkal szemben, ebből kifolyólag pedig a „közönség" számára kaotikusnak tűnik az egész „előadás". Szerinte fontos saját jövőnk szempontjából is foglakozni a kérdéssel, mert a jelek arra utalnak, hogy a társadalom visszafejlődik, igénytelenedik, úgy tűnik, mintha ők integrálnának minket. Saját tapasztalataiból kiindulva elmondta, hogy a cigányság felzárkóztatásának másik nagy akadálya a gondolkodásmódbeli különbség. A cigányok életfelfogásukká vált azt a krisztusi tanítás: „ne aggodalmaskodjatok a holnapért". Ezen mentalitás érzékeltetésére példaként említette, hogy nyáron a cigány embernek eszébe sem jut az erdőre fáért menni, ezt csak akkor teszi meg, amikor már beállt a hideg tél.

Lelki segélycsomag és pénzbeli motiváció?
Márkus András a fent említett problémafelvetéshez kapcsolódva szintén személyes tapasztalatait osztotta meg a közönséggel. Elmondta, „minket, akik fürdőszobát használunk és a holnapra is gondolunk, zseníroz a viselkedésük". Szerinte meg kell ismerni ezt a fajta gondolkodásmódot, hogy egyáltalán közeledni lehessen hozzájuk és megértsük, mire van szükségük. A problémamegoldást abban látja, hogy velük közösen kell keresni az integráció lehetőségét. Márkus András szerint okosan kell szeretnünk a cigányokat és azt adni, amire igazán szükségük van, de anélkül hogy túljárnának az eszünkön. A legnagyobb segítség a romaközösség számára, ha lelki segélycsomaggal támogatjuk őket, melynek első lépése az, ha emberként tekintünk rájuk. A felzárkóztatási folyamat első lépése lehet az oktatás kérdése. Iskola kell feltétlenül a templom mellé és akkor talán lesz jövő. Megszerettetni és kötelezővé tenni számukra az iskolát, és úgy tűnik, hogy ennek egyetlen motiváló eszköze a pénz lehet. Az oktatás egyik legnagyobb dilemmája, hogy szegregált legyen-e az oktatás. Véleménye szerint az óvodai és elemi oktatás esetében mindenképpen hasznos lenne az elkülönítés.

Nem etnikai kérdés
Fosztó László, aki nem csak egy adott közösség életét és problémáit vizsgálta globálisabb módon értelmezi a romaintegrációt. Szerinte nem jó elkülöníteni a cigányságot az oktatásban, mert az iskola nemcsak tudásforrás, hanem társadalmi kapcsolatok helyszíne is. Szerinte a cigányság nem képezhet soha önálló társadalmat, hanem egy már meglevő társadalom szerves része volt. Ezért a romaintegráció nem etnikai kérdés, hanem az individuum kérdése. Úgy véli, meg kell adni az esélyt, hogy úgy éljenek nemzetiségi szempontból, ahogy akarnak, a társadalom felelőssége pedig az, hogy az intézményeket vonzóvá tegyék. Az integrációs program elemei az oktatás, a lakás és munkahely.

Kézzel fogható eredmények
Márkus atya a közönség soraiból szólította a fórumbeszélgetés végén Juhász Juditot aki az őrkői „cigányiskola" tanáraként testközelből ismeri a cigányság mindennapjait és problémáit. Elmondta, hogy pontos receptet ő sem tud adni a cigányintegrációra, viszont áldozatos munkával, több generációs folyamatként lehet részsikereket elérni. Az oktatás valóban kardinális kérdése a felzárkóztatásnak, és bár sajnálatos módon a nagyon nagy a lemorzsolódás az iskolában, a nevelés pozitív hatásai kézzelfogható eredményeket hoznak.

Szöveg és kép: Juhász Ábel
református lelkipásztor