A magányos szónok
A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük január 22-én, arra emlékezve, hogy 1823-ban ezen a napon tisztázta le Kölcsey Ferenc (1790–1838) a Himnusz kéziratát. Nemzeti imádságunk szerzője költő, politikus és nyelvújító volt egy személyben, rendes tagja a Magyar Tudományos Akadémiának, valamint alapító tagja annak a Kisfaludy Társaságnak, amelynek pályázatára küldte el később Arany János a számára hírnevet szerző elbeszélő költeményét, a Toldit.
Kölcsey Ferenc a Debreceni Református Kollégiumban tanult tizennégy éven át, ahol a visszahúzódó fiatalember a könyvek világába merült; az árva gyermekre a kollégium főgondnoka különös figyelmet fordított. Kölcsey később levelezőtársa, majd jó barátja lesz a kora szellemi életét meghatározó Kazinczynak, aki rendkívül inspirálóan hat rá.

A magyar nyelv megújítója
Kazinczy Ferenc (1759–1831) a nyelvújítás vezéralakja, író, költő az Akadémia rendes tagja. Művelődésében szintén meghatározóak a református intézmények: gyermekkorában három hónapig ő is a Debreceni Református Kollégiumba járt, majd a Sárospataki Református Kollégium diákja lett, ahol elsajátította az ógörög nyelvet, és a retorikai osztályba is felvették. Később a pataki főiskolán jogi tantárgyai mellé felvette a teológiát is.
Miután belekeveredett a Martinovics Ignác-féle összeesküvésbe, bírái fővesztésre és teljes vagyonelkobzásra ítélték. I. Ferenc magyar király azonban enyhítette büntetését, így végül több mint hat évet raboskodott. Kiszabadulása után anyagi gondokkal küzdött, 1806-ban kénytelen volt könyvtárát kétezer forintért eladni a pataki kollégiumnak. Széphalmi birtoka volt a bázisa kiterjedt levelezői, nyelvújítói és irodalomszervezői tevékenységének.

Az aranytollú tanár
Arany János (1817–1882) költő, a Kisfaludy társaság elnöke, az Akadémia igazgatója és főtitkára. A Toldi-trilógia, számos, vers, ballada és műfordítás szerzőjét a magyar nyelvet leginkább bíró és legszebben használó alkotónak tartják. Arany késői gyermek volt, szülei előtte kilenc gyermeküket temették el, csak Sára, a legidősebb maradt életben. A kis János békességben cseperedett hívő, református szülei szárnyai alatt. Mire iskolába került, olvasott, és kívülről fújt énekeket és bibliai történeteket.
1834-ben Kisújszállásra ment egy évre ideiglenes tanítónak, hogy pénzt szerezzen tanulmányai folytatására. Itt az a Török Pál volt a rektor, aki később református püspök lett. Könyvtára megnyílt Arany előtt, aki egyfolytában olvasott, német, francia, latin nyelven is.
Később a nagykőrösi református gimnázium magyar, illetve latin nyelv és irodalom szakos tanára lett. Bár a város parlagiassága és Arany tehetsége élesen elváltak egymástól, Arany mégis lelkiismeretes tanár volt a nagykőrösi tíz esztendő alatt is. Ekkor írta nagyobb műveit, és behatóbban tanulmányozta a magyar nyelvet, irodalmat és a világirodalmi eposzokat.
Ravatalánál Török Pál református püspök is mondott gyászbeszédet a Kerepesi temetőben.

A romantikus forradalmár
Jókai Mór (1825–1904) regényíró, újságszerkesztő a nemzeti romantika megteremtője kisbirtokos nemesi, református értelmiségi családban született, Komáromban. Szülővárosa református gimnáziumának diákja lett. Tanárai közül nagy hálával emlékezett a puritán szigorúságú, sokoldalúan képzett Vály Ferencre. Tőle tanult meg három év alatt angolul, franciául és olaszul, és az ő vezetése alatt készítette retorikai, poétikai és logikai feladatait. Jókai télen-nyáron mindennap már reggel öt órakor ott ült tanítója írószobájában. Úgy megszokta a szigorú napirendet, hogy idős korában is reggel hatkor kelt, és tízre végzett írnivalójával.
A második bölcseleti osztályra a Pápai Református Kollégiumba küldte őt édesanyja, végül itt érettségizett. Itt találkozott többek között Petőfi Sándorral is, akivel szoros barátságot kötött, és akivel együtt tevékenyen részt vett az 1848. március 15-ei forradalomban.

A kicsapongó kálvinista
Ady Endre (1877–1919) költő, politikai újságíró református lelkipásztorok leszármazottja volt anyai ágon. Tanulmányait szülőfalujában kezdte, az érmindszenti elemi iskolában, ahol Katona Károly tanította írásra, olvasásra, számolásra, bibliai történetekre és zsoltáros énekekre. Szülei gimnáziumba szánták, így került a nagykárolyi piarista gimnáziumba. Saját bevallása szerint a szigorú intézmény falai között töltött évek voltak élete legszörnyűbb évei, bár ekkor barátkozott össze Jászi Oszkárral, akivel együtt jártak hittanra. Ady 1892-től a zilahi református kollégium diákja lett, ahol jelesre érettségizett. A zilahi intézmény a szerzetesi iskolából kikerülve a szabadságot jelentette számára, hiszen itt nyilvánosan is lehetett cigarettázni, és itt váltak rendszeressé a szombat esti kocsmázások.
Ady így ír Az én kálvinistaságom című írásában: „ősi, legősibb kálvinista vagyok, s ha vallásos nem is lehettem, de életemben, munkámban benne volt a protestantizmus". Ezt olyan költemények tanúsítják, mint a Hiszek hitetlenül Istenben, a Krisztus-kereszt az erdőn vagy Az Úr érkezése.

A kedélyes regényíró
Móricz Zsigmond (1879–1942) író, újságíró 20. századi realista prózairodalmunk legismertebb alakja. Anyai nagyapja református lelkész volt. Miután szülei elszegényedtek, apja, Móricz Bálint kemény munkával, napszámosként teremtette elő a feltételeit annak, hogy mind a hét gyermeke tanulhasson. Móricz Zsigmond Debrecenben kezdte meg tanulmányait, innen Sárospatakra, majd Kisújszállásra került. Debreceni éveinek a Légy jó mindhalálig című regénye állít emléket. A cívisvárosban később teológiát is hallgatott, ám nem fejezte be tanulmányait.
A Nyugat hasábjain 1913-ban folyt egy disputa Ady, Móricz és a szintén református vallású író, Szabó Dezső között. A magyar protestantizmus problémája címmel Móricz így reagál Szabó azonos című írására:
„A reformáció Magyarországon inkább azt jelentette, hogy a műveletlen és teljesen szellemi analfabétaságban sínylő népet egyszerre rávezették az eszmék megértésének, a kultúra felfogásának lehetőségére. (...) A reformáció azért terjedt el olyan rohamosan, megdöbbentően egykettőre, mert felszívta a kiszáradt föld az esőcseppeket: úgy áhították a falvak maguknak az okos, felvilágosító, népvezető prédikátort, ahogy az éhes ember a falat kenyeret. (...) És aki ilyen közel került az Úristenhez, aki ilyen bátran mert és tudott belenézni a bibliába, annak már nem imponált tovább a császár generálisa, az a mellére ütött, s nyílt szemmel és fegyelmezett aggyal állott szembe bárkivel a maga igazának védelmére. Az ő kiterjesztett erőssége az Úristen volt, s ez jelentette az elméknek olyan felszabadulását a középkori sötét elnyomatás alól, amelyhez hasonló nagy világvirradás aligha volt több az emberiség történetében."

Írónő a zsinat élén
A nemrégiben elhunyt Szabó Magda (1917–2007) Kossuth-díjas író, költő, műfordító szintén református volt. Szülővárosában, Debrecenben a református Dóczy Leánynevelő Intézetben tanult, és itt érettségizett 1935-ben. Latin–magyar szakos tanárként a helyi Református Leányiskolában helyezkedett el. Az országos ismertséget a Freskó és Az őz című regények hozták meg számára. A Freskóban egy református lelkészcsalád legkisebb, lázadó tagjának, Annuskának és családja további három generációjának története bontakozik ki. Másik, népszerű regénye, az Abigél – melyből tévéfilmsorozat is készült – a kálvinista Matula Leánynevelő Intézetben játszódik.
Szabó Magda 1985 és 1990 között a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka és a zsinat világi elnöke volt. Kilencven éves korában érte a halál otthonában olvasás közben. Tisztelői Debrecenben könyvesboltot és kávéházat neveztek el róla, mely ma is látogatható.

Jakus Ágnes