Kedves, szeretget, beszélget, megvigasztal
A budafoki református templom udvarán tucatnyi gyerek szaladgál, a szülők békésen beszélgetnek, csipegetnek, akár egy pikniken. Bolgár Blanka hamar megbarátkozik az érkező újságíróval, az ölembe ül és a tanítókról, Kinga néniről és Magdi néniről beszél. Az idén elsős kislány szerint az a jó tanító néni, aki aranyos, sokat beszélget, kedves, segít, szeretget, és megvigasztalja őt, ha elesik.
Blanka édesanyja, Áldott Ildikó úgy véli, jó döntés volt a református fenntartásba kerülő Rózsakerti Általános Iskolába íratni kislányát. Azt várja, hogy a református szellemiség meghatározza majd gyereke közérzetét is; több segítséget kaphat, jobban odafigyelnek rá, és másképp viszonyulnak hozzá, mintha világi közegben nevelkedne.
– A gyerekek nagyon sok pluszt kaphatnak itt, megismerhetik a hitéletet, a pedagógusok nemcsak írni-olvasni tanítják meg a kicsiket és nem kizárólag a munkát látják bennük. Fontos, hogy megszerettessék a gyerekekkel az iskolát, és ezt csak kedvességgel, figyelemmel lehet elérni. Már az iskola átvétele körüli előkészületekből is rengeteg pozitívum szűrődött le, a lelkészek ott voltak közöttünk. Mi nagyon örülünk, hogy református iskolába adhatjuk gyerekünket.

Iskolapélda
Hogy miért emlegetik az iskolaátvétel iskolapéldájaként a budafokit, azt Németh Géza árulja el. A Budafoki Református Egyházközség gondnoka úgy fogalmaz, hogy nem egy huszáros rohammal véghezvitt iskolaalapításban vettek részt, hanem fokozatos, konszenzuskereső folyamatban, amelyben sok kompromisszum született.
– Az iskolaindítás számos feladattal és szervezéssel jár, de ezek közül is a legfontosabb az eltelt húsz év imádsága, és közös gondolkodása, ami megérlelte ezt a folyamatot. Tizennégy éve működik a Halacska Református Óvoda gyülekezetünk fenntartásában, és a szülők bátorítottak minket, hogy legyen iskolánk is. Ez nagy kihívás és sok feszültséget szülhetett volna, de ahogy lelkészünk, Nagy Péter szokott fogalmazni: „gyanúsan kevés balhé volt az átvétel közben."

Több száz évre
Budafokon nem az volt az iskolakeresés kritériuma, hogy sétatávolságon belül legyen az iskola és a templom, hanem fontosabb szempontnak tartották egy olyan intézmény felkutatását, ahol a tantestület többségében hívő keresztyénekből, vagy legalábbis a keresztyénséget elfogadó pedagógusokból áll. Így lett a befutó a Rózsakerti Általános Iskola. A tantestület hetven százaléka megszavazta, hogy keresztyén iskolává váljanak, a szülők pedig még magasabb, kilencven százalékban támogatták a változást.
– Ezután kötöttük meg az ingatlanhasználati és közoktatási szerződést. Természetesen, mi is hallottuk a református zsinat iskolaátvételekre vonatkozó intését, de azt gondoltuk, hogy hitben járva és józan eszünket használva jól tudunk majd működni. Ismerjük az állami normatívát és pontosan kiszámoltuk, hány gyerek szükséges ahhoz, hogy önfenntartó tudjon lenni az intézmény. Azt nem tudhatjuk, hogy milyen politikai változások lesznek, de például ha két évvel ezelőtt maradt volna a Bajnai-kormány, akkor az óvodánk 2010 végére lehetetlen anyagi helyzetbe került volna. Persze iskolát nem három-négy évre, hanem több száz évre alapít az ember.

Kifutó és vallásos gyerekek?
Az első év nagyon fontos, mert az iskola legjobb marketingje az elégedett szülő és az elégedett gyerek, de a cél nem a jó közérzetig tart, hanem az a fontos, hogy az Istennel való közösséget megtapasztaljuk – fogalmazott Németh Géza.
– Az iskola tíz év múlva lesz igazán református, amikor már a pedagógusok és gyerekek is megismerik a református gondolkodást. A kezdet nehéz, de nálunk nem két iskola lesz egy intézményen belül, ahová az önkormányzatból kifutó gyerekek és a „csodálatos" vallásos gyerekek járnak. Nekünk is elfogadónak kell lennünk, és mi is azt várjuk, hogy akik ide jönnek, ne legyenek intoleránsak az egyházunkkal szemben. Az elutasításnak gyakran az az oka, hogy az emberek inkább csak a médiából kapnak torz híreket a keresztyénségről. A sok tévképzet kialakulásában az egyházunk is hibás, mert ritkán jelenik meg az átlagember természetes közegében és számára közérthető módon, így nehezen lehet kapcsolódni az egyházhoz. Mi sok kincset hozunk, amit szeretnénk megosztani, és szeretnénk, ha ebben együttműködnének velünk a szülők, pedagógusok egyaránt – tette hozzá Németh Géza.

Nem mond ellent a tudománynak
Budafokon arra intették a reformátusokat, hogy egy induló iskolában kevesen bíznak, ennek ellenére sokan jelentkeztek a Rózsakerti Demjén István Általános Iskolába: míg az előző tanévet 370 diákkal zárták, most szeptemberben 404 tanulóval vágtak neki az évnek.
Nagyné Bitter Ilona igazgató szerint a legnagyobb változás az lesz az iskola életében, hogy felbecsülhetetlen értékű segítséget kapnak a hittan és az etikaoktatás bevezetésével. A gyerekek nagyjából fele tanul majd hittant, a többiek etikát, ez jövőre a törvényi változások miatt egyébként is kötelező lesz minden iskolában.
– Egy keresztyén iskola pedagógiai programja megteremti a hitéleti alapokat. Azt hirdeti, hogy Jézus Krisztus az út, és ez nem mond ellent a tudománynak sem. Budafok sváb és hagyományosan katolikus település, iskolánkban lehetőség van arra, hogy a gyerekek olyan hittant tanuljanak, amilyen felekezethez tartoznak. Az iskola mindennapi életében érződik majd, hogy ez egy református intézmény. Minden hetet áhítattal kezdünk, ebéd előtt és után imádkozunk, a gyerekek pedig péntekenként kapnak egy igét, amit hazavisznek és otthon foglalkozhatnak vele. A keresztyén ünnepek – karácsony, pünkösd, húsvét – még nagyobb hangsúlyt kapnak majd, és természetesen sokat foglalkozunk majd a reformációval.

Együtt a családlátogatásokon
Speciális feladat vár Csűrös András Jakabra, ugyanis nem általános, hogy főállású iskolalelkész dolgozik egy intézményben. Budafokon fontosnak tartották, hogy foglalkoztassanak egy olyan református lelkipásztort, aki nemcsak hittanórákat tart, hanem törődik a gyerekek, a szülők és a pedagógusok lelkével is.
– Már az első héten szerettük volna bevezetni a tanárokat a református egyházba, a hit világába. A pedagógusok hitbéli, teológiai képzése is a feladataim közé tartozik. Emellett foglalkozom lelkigondozással, ide értve a gyerekeket, pedagógusokat és családokat egyaránt. Szeretném jobban megismerni az iskolánkba járókat, ezért a tanítókat elkísérem majd a családlátogatásokra, hogy még jobban megismerhessem a gyerekeket és szüleiket.

Kerüljük a képmutatást
Az iskolalelkész szerint a református iskola azért is különleges, mert ott áll mögötte egy egész gyülekezet, egy olyan közösség, amely próbál mindent megtenni az iskoláért és minőségi légkör megteremtésén fáradozik. A budafokiak már jó ideje imádkoztak az iskoláért, így a közösség magáénak érzi az intézményt. A pedagógusoktól azt kértem, hogy jelezzék, ha bármilyen gondjuk van.
– A tantestületi tanévnyitón kértem azt is, hogy kerüljük a képmutatást. Aki nem hívő, ne adja elő, hogy keresztyén, hiszen a gyerekek megérzik a turpisságot. Több iskola látta már kárát a hamisságnak. Ez nem jó út. Akkor lennék elégedett, ha jövőre is sokan idehoznák a gyereküket tanulni, mert azt hallanák, hogy nálunk jó kezekben vannak a kicsik.

Álom
Kétszáznegyven gyerek jár az óvodánkba, ahol négy-öt évet is eltöltenek – mondja Nagy Péter, a budafoki református gyülekezet lelkipásztora.
– A gyerekek olyan szellemiségben nevelkednek nálunk, ami hosszú időn át elkíséri őket és sok év után is visszaköszönni látjuk, ha valaki a mi ovinkban kezdte az életét. Jó érzés, hogy van folytatás, és ezentúl a kis oviscsport nem „tűnik el", hanem van hol folytatniuk a tanulmányaikat. Az elsősök utánpótlásának nagy része már biztosítva lesz az óvodánkból. A gyülekezetünk nagyon fiatal, az átlagéletkor elég alacsony az istentiszteleteken, ez köszönhető az óvodának is. Az a célunk, hogy a nálunk tanuló gyerekek ne lezárt, hanem kibontakozó szellemiséggel, Istenre való nyitottsággal lépjenek át a középiskolába. A nagy cél az lehetne, hogy 14 éves koruktól is mi kísérjük a gyerekeket, mi már ezt álmodjuk tovább.

Fekete Zsuzsa