Tipikusan ellenzéki
A második világháború előtt a statisztikában ismeretlen volt a rejtőzködés és a vallástalanság. Az 1949-es népszámláláson még egy teljesen vallásos táradalom képe rajzolódott ki – mondta a Parókia portál érdeklődésére Harrach Gábor, a Károli egyetem nyári tudományos konferenciáján, amely a vallásosság és a felekezetek helyzetét elemezte a 2011-es népszámlálás tükrében. A népesedéstörténettel foglalkozó történész, szociológus feltételezése szerint kizárt, hogy az adatszolgáltatástól való félelem miatt rejtőzködtek csaknem 2,7 millióan a két évvel ezelőtti népszámláláson. (2001-hez képest 10-ről 27 százalékra nőtt a vallási kérdésre nem válaszolók aránya. A válaszolók háromnegyede mondta magát valamilyen felekezethez tartozónak. Közöttük a reformátusok aránya 15,9 százalék volt – 1 153 442 fő – ami 1,9 százalékos csökkenés a tíz évvel korábbihoz képest – a szerk.)

Tipikusan ellenzéki megnyilvánulási forma, ha valaki nem válaszol a feltett kérdésekre – fogalmazott a szociológus. – A nemzetiségi rejtőzködők 100 százaléka felekezeti rejtőzködő is, vagyis aki nem árulta el a nemzetiségét, nem nyilatkozott a vallásáról sem.

Tróntámadás az oltáron át?
Bár Harrach Gábor szerint a félelemfaktor tipikusan kisebbségi sajátosság, most a feltételezése szerint politikai indíttatás befolyásolta, hogy nem válaszoltak a két kérdésre, amelyre nem is kötelez a törvény, hiszen a nemzetiség és vallási hovatartozás úgynevezett szenzitív adat. A kutató különböző társadalmi változók szerint definiálta a rejtőzködők csoportját. Vizsgálatában arra jutott, hogy minél magasabb a vásárlóerő, illetve minél kevesebb az aluliskolázott, annál több a rejtőzködő. A politikai identitás is befolyásolta, hogy válaszoltak-e a felekezetre vonatkozó kérdésre. Az adatok szerint minél több egy megyében a baloldali és a liberális pártokra szavazók aránya, annál magasabb a rejtőzködőké is. Harrach Gábor szerint ha valóban politikai motivációról beszélünk, akkor a nem válaszolók a válasz megtagadásával nem kizárólag a számukra nem szimpatikus politikai irányzatot büntetik, hanem az általuk az államhatalommal szövetségesnek tekintett egyházat is.
Ahogyan az egyik szociológus fogalmazott: ha a trón és az oltár szövetségében a trónt támadják, akkor az az oltárra is érvényes, és ez fordítva is igaz.

Miért nem kötelező?
Csanády Márton, a Károli egyetem kommunikációs és kutatási igazgatója a szenzitív adatokkal összefüggésben arról beszélt érdeklődésünkre, hogy a holokauszt az oka, hogy nem kötelező a vallási és nemzetiségi hovatartozásról nyilatkozni.
– Az 1941-es népszámláláskor kötelező volt a vallási kérdésre válaszolni, a zsidók deportálásában pedig jelentős szerepe volt, hogy illetéktelenek kezébe került az adatbázis, és beazonosították a zsidó származásúakat. Korábban soha nem volt példa arra, hogy az állam kezében lévő adatokkal visszaéljenek – tette hozzá.

Felelőtlenség
Felelőtlenség a népszámlálás adatait elemezni, amíg nem ismerjük a népszámlálás módszertanának hátterét – vélte Nagy Gábor Dániel.
– A három gyökeresen különböző adatfelvételi módszer ugyanis gyökeresen eltérő eredményeket hozhat, és ezek az adatok a szigorú módszertani szabályok szerint nem is vethetők össze – fogalmazott a Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi tanszékének adjunktusa. Válaszolhattunk interneten, a levélszekrénybe bedobott kérdőíven vagy személyesen a kérdezőbiztosnak, és az adjunktus szerint egyáltalán nem biztos, hogy mindenki a számára leginkább megfelelő lehetőséget választotta.
– Amikor papíron saját magunktól válaszolgatunk, az nem olyan komolyságú, mint amikor egy kérdezőbiztos előtt felelünk. A kérdezőbiztos személye egyfajta szigorú kontrollt jelent, míg az internetes adatkitöltésnél automatizmusok, megszokások, beidegződések működnek, vagyis a neten kevés és felületes olvasással, gyorsan válaszolunk a kérdésekre, hogy minél gyorsabban a végére érjünk a kérdőívnek. Ez utóbbi adatfelvételi módszernek kérdéses a komolysága.

Társadalmi kampány
Nagy Gábor Dániel szerint mivel fundamentális változás történt a nem válaszolók arányában, ezért fölvetődik annak lehetősége, hogy a nagy különbség részben a három eltérő módszerből, valamint a korábbiaktól eltérő kérdésfeltevésből adódik.
– Amíg a módszertan részletes feltérképezése nem történik meg, addig az adatok validitása megkérdőjelezhető.
Úgy vélte, hogy fontos lenne egységes módszerekkel és egységes kérdésfeltevéssel végezni az adatfelvételt. Hozzátette azt is, érdemes volna széles körű társadalmi kampányt folytatni, hogy a népszámlálás fontos és komoly esemény legyen az emberek életében, ennek köszönhetően egy későbbi társadalompolitika megalapozhatóvá válhatna a begyűjtött adatokból. 

Találgatás
A rejtőzködők kiléte még talány, ezért a Központi Statisztikai Hivatalnak ellenőrző közvéleménykutatást kell végeznie, e nélkül az adatok egyelőre használhatatlanok –vélte Máté-Tóth András, a Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi tanszékének vezetője.
– Amíg nem ismerjük a nagy aranyú válaszmegtagadás okát, addig csak találgathatunk. A rejtőzködés mögött én nem feltételezek félelmet. A népszámlálás állami kezdeményezés, a lakosság pedig minden olyan területen, ahol nincs rákényszerítve erre, inkább nem működik együtt az állammal.

Játék az adatokkal
Az egyetemi tanár szerint a népszámlálás körül kialakult egyfajta játék, sokan játszadozva, humorizálva közelítették meg a kérdést. (A konferencián olyan vélekedés is elhangzott, hogy a reformátusok népszámlálási kampánya is játékosságot sugallt – a szerk.) A játékosságot mutatja, hogy sokan nem létező vallást jelöltek meg, ilyen volt például a jedi felekezet.
S hogy miért játszunk komoly statisztikai adatokkal? Máté-Tóth András szerint a játék a tér megnyitását jelenti.
– Erőteljesen szabályozott viszonyok között az emberek igyekeznek ebből kilépni, de nem olyan vonatkozásokban, aminek drámai következményei lennének, hanem aminek számukra nincs túl nagy jelentősége. Európa egy részén bizalmatlanságot lehet tapasztalni a kormányokkal és a központi intézményekkel szemben. Pontos adatokra azonban szükség van, hiszen csak ezek birtokában lehet megalapozottan tervezni. Ez mindannyiunk érdeke, attól függetlenül, hogy elégedettek vagyunk-e a politikával vagy sem.

Elhibázott kérdés
A szegedi szakember szerint a kérdésfeltevés is elhibázott volt, hiszen kilóg a népszámlálás összes kérdése közül, hogy egyedül a vallásra vonatkozó kérdés fogalmazott meg viszonyulási alapot. Míg ugyanis 2011-ben ezt a kérdést tették fel: „Melyik felekezethez tartozónak érzi magát?", 2001-ben csupán ennyi szerepelt a kérdőíveken: „vallása, felekezete". A 2021-es népszámláláson érdemes lenne a 2001-es kérdésfeltevéshez visszatérni, mert így az könnyen összehasonlítható lenne, hiszen az adatokat csak ekvivalens kérdések alapján lehet elemezni – fogalmazott Máté-Tóth András.

Az egyetemi tanár kérdésünkre azt is elmondta, véleménye szerint teljesen kizárható, hogy valaki befolyásolni vagy manipulálni tudta volna a népszámlálási adatokat: "A KSH az ország egyik legkiválóbb hivatala, szakmám és személyes meggyőződésem miatt is 100 százalékig megbízom benne."

Megváltozott
A vallástudományi tanszék vezetője szerint az egyházaknak szembe kell nézniük azzal, hogy nemcsak retorikailag, hanem valóságosan is megváltoztak a népegyházi viszonyok Magyarországon.
– Ez a társadalom ténylegesen más, mint a 20 évvel ezelőtti, vagyis az egyházi misszió tervezése ehhez az új társadalomhoz kell hogy igazodjék. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az evangéliumot hozzá kell igazítani a korszellemhez. Szó sincs erről, de ha nem értik az egyházak azt a társadalmat, amelyben meg kell szólalniuk, befelé azt gondolhatják, hogy az evangéliumot hirdetik, kifelé azonban érthetetlen maszlagot mondanak. Egyelőre csak jó kezdeményezések vannak, de az egyházaknak nemcsak projektekben kell adekvátan cselekedni, hanem egészében is.

Fekete Zsuzsa