Jóra fordul

- Isten még az elnyomás idejét is jóra tudja fordítani, most pedig megláthatjuk, milyen gyümölcsöt terem a szabadság – köszöntötte Bogárdi Szabó István a holland református lelkipásztorokat, akik azért érkeztek hazánkba, hogy magyar kollégáikkal együtt vitassanak meg aktuális társadalmi és teológiai kérdéseket.

A dunamelléki püspök számos magyar lelkipásztor nevében beszélt, amikor megköszönte a holland lelkipásztorok és presbiterek kommunizmus alatt magyar lelkészcsaládoknak és gyülekezeteiknek nyújtott lelki, szellemi és anyagi segítségét. A közelmúltban húsz református lelkész és egyházi elöljáró érkezett hazánkba és vett részt azon a konferencián, ahol holland és magyar reformátusok, elsősorban lelkészek közösen gondolkodtak az őket foglalkoztató társadalmi, valamint elméleti és gyakorlati teológiai kérdésekről. Bogárdi Szabó István előadásában arról is beszélt, hogy míg a legutóbbi népszámlálási eredmények szerint az emberek egyre kevésbé érzik magukat valamely vallási felekezethez tartozónak, addig a nem egyházi oktatásban is többen választották a hittant, mint az erkölcstan oktatást. A vendégek kérdéseire válaszolva a püspök beszélt arról is, miért hallanak rossz híreket Magyarországról a nyugati országokban, miért fontos az új missziói gyülekezetek alapítása a dunamelléki egyházkerületben, milyen az ifjúság helyzete a Magyarországi Református Egyházban, valamint arról, miben térnek el az egyházon belüli missziós elképzelések. A holland egyháztagok ezen kívül a külföldre vándorolt magyar reformátusok helyzetéről és közösségbe szervezéséről kérdezték az egyházkerület vezetőjét.

Értékválság
Harmadik alkalommal rendezték meg Mátraházán azt a találkozót, amelyen két holland szervezet, a Református Szövetség (Gereformeerde Bond) és a Segítség Kelet-Európának Alapítvány (Stichting HOE) tagjai, valamint dunamelléki és dunántúli lelkipásztorok vettek részt, hogy együtt keressenek válaszokat a holland és magyar egyházakat egyaránt érintő kérdésekre. Az ötnapos konferencián a mai Európa társadalmi értékeivel és normáival, a házasság témájával, a missziós gyülekezetek helyzetével, a haldoklók lelkigondozásával is foglalkoztak a résztvevők.
Arjen Mensink, a hollandiai Református Szövetség elnöke két, a közelmúltban elfogadott törvényt említ példaként arra, hogyan kerülnek a keresztyén értékek háttérbe Hollandiában.
– Az egyik új törvény arról szól, hogy a boltok vasárnap is nyitva lehetnek. Ez korábban nem volt így, Hollandiában a vasárnap szigorúan a nyugalom napja volt, ezért ez olyan törvény, ami lényegünkbe vág. A másik törvény arról szól, hogy ha egy anyakönyvvezető ellenzi a homoszexuálisok házasságkötését és ezért nem ad össze két azonos nemű személyt, akkor azt a tisztségviselőt elbocsátják. Tehát ha valaki keresztyénként ellenzi az azonos neműek házasságát, akkor nem tudja többé gyakorolni a hivatását – magyarázta a lelkipásztor.

Magyar terepen
Az elmúlt vasárnap azonban a konferencia maga is „szünetelt", hiszen a holland küldöttség tagjait dunamelléki gyülekezetek látták vendégül. A külföldi lelkészek falusi és városi gyülekezetekben is hirdették az igét.
– Nemcsak nekem, hanem más kollégámnak is feltűnt, hogy a személyes hangvételű bibliamagyarázatnál milyen érdeklődve és figyelemmel hallgatott minket a gyülekezet. Ha tehát azt akarjuk, hogy az egyház itt és Hollandiában is élő legyen, akkor jó üzenetünk kell legyen, ami nem jöhet máshonnan, csak a Bibliából. Tehát nem a világhoz kell alkalmazkodnunk, nem is kell gettóba zárnunk az üzenetünket, de mindig a Szentírásból kell merítenünk, amit továbbadunk. Ne szégyenkezzünk és ne féljünk attól, hogy Isten vajon megáld-e, mert ezt Ő biztosan megteszi – mondja Arjen Mensink.
 

A házasság nagykövetei
– A házasságnak nem csak a magánéletben van jelentősége, hanem a társadalom felé is üzenete van – mondja Piet Vergunst, a szövetség főtitkára, aki a házasságról tartott előadást a konferencián.
– Pál az efézusi gyülekezethez írt levelének ötödik részében ír arról, hogy ahogy Jézus Krisztus meghalt a hívőkért, és teljesen feláldozta magát, úgy egy férj is feláldozhatja magát a szeretetben a feleségéért, hogy a felesége élete kiteljesedhessen. Egyúttal ahogy Isten gyülekezete engedelmeskedhet Jézusnak, úgy engedelmeskedhet egy feleség a férjének, mert a férje jót akar neki, ha a házasság jól működik. Tehát az, hogy férfi és nő házasságot köt egymással, maga is evangéliumi kép, ami Jézus Krisztus gyülekezetének életét mutatja be – magyarázta a szövetség titkára. Piet Vergunst szerint azonban a Biblia nagyon is őszinte és realista könyv, amelyben nem csak pozitív példákat látunk. Sára kinevette Ábrahámot, Elkána két felesége között viszálykodás volt; a Szentírásban számos más olyan házasságról is olvashatunk, amelyben a feleknek komoly problémákkal kellett megküzdeniük. Az előadó szerint azonban ezek is mind arra mutatnak, hogy inkább Isten törvényeit érvényesítsük a házasságban, amiről jó lenne már a hittanoktatásban is beszélni.
– Egyszer élsz, csinálj, amit akarsz, kövesd az érzelmeidet. Ha hozzámentél Jan-hoz, de többé már nem kedveled őt, akkor válj el tőle – sokan gondolkoznak így Hollandiában. Huszonéves gyermekeim vannak, és tudom, milyen különleges számukra, hogy láthatják a szüleim házasságát. Az édesapám 86, az édesanyám 84 éves, és az unokáik látják, még mindig mennyire szeretik egymást és kitartanak egymás mellett az életnek ebben a nagyon nehéz, utolsó szakaszában is. A házasság igazi nagykövetei ők – meséli Piet Vergunst.

Elhívás mindkettőnek
– A férfi a fej, de az asszony a nyak, arra fordítja a fejet, amerre akarja – emlegette a mondást Sípos Ajtony Levente, aki előadásában a lelkészházasságokról beszélt. A lelkipásztor személyes élményét mesélte el, amikor új helyre kerülve a presbitérium tagjai nem csak a leendő lelkészük, de a leendő papné hitbeli meggyőződésére is kíváncsiak voltak.
– Az érdekelte a presbitériumot, merre fogja tekerni a fejet a nyak – magyarázta előadásában. Sípos Ajtony Levente szerint ha valakinek lelkész lesz a házastársa, fel kell készíteni rá, mivel jár ez a hivatás. A soltvadkerti lelkipásztor úgy véli, nem csak a férje révén lesz egy asszony papné, lelkészfeleségnek lenni szintén Istentől kapott hivatás.

Megtartó közösség
Akár kapott saját elhívást, akár nem, a hitvestárs mindenképpen választott. Ehhez képest a lelkészgyermekek beleszülettek egy családba, amelyben szüleik nem átlagos életformát élnek.
Matyó Lajos lelkipásztor szerint ennek ellenére sokszor számos pozitívuma is van annak, ha egy gyermek lelkészcsaládba születik.
– Egy lelkészcsalád azonnal egy közösség része, amely a lelkészt és a családját nagy szeretetben tudja elhordozni. A gyerekek olyan közösségben nőhetnek fel, amelynek az értékrendje a miénkkel azonos – hiszen ennek egyik formálói éppen a lelkipásztorok. Mi is olyan házaspárokkal lehetünk kapcsolatban, akik ugyanazokkal az örömökkel vagy nehézségekkel találkoznak, így tudjuk egymást segíteni. A gyerekeink barátai, barátnői is a gyülekezetből kerülnek ki, ami nagy támasz lehet számukra, legalábbis mi ebben vagyunk – mondja a zsámbéki lelkipásztor.

Válás után
Egy másik lelkipásztor pedig elmondta, számára éppen abban az időszakban jelentett megtartó közösséget a gyülekezet, amikor házastársa elhagyta és egyedül maradt.
– Nem volt könnyű időszak, hiszen hallottam, ahogy a városban összesúgnak a hátam mögött, azonban sok segítséget kaptam a gyülekezetemtől. Sőt egy idő után már nemcsak reformátusok, de más felekezetűek is felkerestek, akik hozzám hasonló helyzetbe kerültek. Egyre többen jártak hozzám lelkigondozásra, mert tudták, arról beszélek, amin magam is keresztülmentem – fogalmazott a lelkipásztor.

Megosztani a jót
A holland-magyar reformátusok kapcsolata sok száz éves múltra tekint vissza, Jan van der Graaf a reformáció korától az első világháború után induló gyermekvonatokon át az 56-os forradalom utáni menekültek befogadásáig sok példát sorol a két nép közötti szoros kötelékről. A Segítség Kelet-Európának Alapítvány egykori elnöke maga is hosszú időn keresztül volt a magyarok segítője és pártfogója a hetvenes évektől kezdve. Mégis úgy gondolja, a rendszerváltás előtt is másról volt szó, mint segítségnyújtásról.
– Mi nem segítettünk, hanem megosztottuk azt, amit Istentől kaptunk. Ez megmaradt a kommunizmus megszűnése után is, hiszen sok mindent újjá kellett építeni az országban. Korábban ténylegesen tárgyi adományokat, ruhákat, bibliákat hoztunk Magyarországra, vagy autóhoz juttattuk a lelkipásztorokat, hogy elvégezhessék a szolgálatukat. A rendszerváltás után arra törekedtünk, hogy az anyagi támogatással Magyarország saját maga tudjon fejlődni.
Jan van der Graaf példaként említi Márai Sándor könyveinek kiadását, hiszen a magyar író-költő műveit csak 1990 után adták ki, és műveinek jelentős része holland nyelven is megjelent.
– Budapest ma csodálatos város. De én láthattam a várost akkor is, amikor még szürke volt, mert alig volt kivilágítva. Csak négyféle autó, Trabant, Wartburg, Škoda és Lada járt az utcákon, és kipufogógáztól volt büdös a város. De most szinte teljesen felújították, az épületeket renoválták, a hidak a Dunán gyönyörűek, akárcsak a sétálóutcák. Tehát aki ismeri Budapestet, Márai könyvét olvasva ráismer a városra. Márai Sándor nagyon egyértelműen írja le, min mentek keresztül a magyarok az elmúlt évszázad diktatúrái idején, nem ismerek más írót, aki ezt ilyen átéléssel öntötte volna szavakba.
Jan van der Graaf kezdeményezte azt is, hogy a holland-magyar lelkipásztorok a rendszerváltás után is aktív kapcsolatot tartsanak egymással, de most már elsősorban a lelki-szellemi párbeszéden van a hangsúly.

– Van mit tanulnunk egymástól. Mi többek között azt tanulhatjuk meg a magyar lelkészektől, hogyan maradhat meg az egyház az elnyomás idején. A kommunizmus alatt volt olyan lelkészismerősöm, aki családjával a legnagyobb nyomorban élt, két fia mégis lelkipásztor lett. Igaz, mi is megsínylettük a második világháborút, de azt a szegénységet és elnyomást mi nem ismerjük, amit a kelet-európai országok átéltek, mi jólétben nőttünk fel, ami azt hozta magával, hogy sokan eltávolodtak a hittől. Tehát megtanulhatjuk a magyaroktól, mit jelent kitartani a nehéz időkben is. Amikor visszamegyünk Hollandiába, a lelkipásztoraink minden vasárnap imádkozni fognak az istentiszteleteken Magyarországért, de nemcsak az egyházért, hanem Orbán Viktorért, a magyar kormányért, az egész magyar nemzetért.

Tanulni, egymást támogatni és erősíteni – ezért jöttek ide a holland reformátusok. Ígéretük pedig annál biztatóbb, ha tudjuk, a legtöbb holland gyülekezetben két istentiszteletet tartanak vasárnaponként.

Dobó Márti
Képek: Füle Tamás, Dobó Márti