Mindig megdöbbent Máté evangélistának az a leírása, amely a Jézus sírja mellett álló fegyveres őrök megvesztegetéséről tudósít. (Vö.: Máté evangéliuma, 28. rész, 11-15. vers.) Nem véletlen, hogy az erről szóló szakasz az új fordításban Az őrség megvesztegetése negatív címet kapta. Találó. A megvesztegetés azonban nincs egyedül, ehhez két, sőt három a törvényben megtalálható tilalom is kapcsolódik. Ezek egyike a hazugság, a másik a lopás, a harmadik pedig az ölés. Tudom, meghökkentő, de gondoljuk csak végig azt a kapcsolódási sort, amely ebben a történetben benne van. Mert mire is kérték, sőt kényszerítették a főpapok a vénektől is megerősítve az őrséget? Hazugságra. Hamis tanúskodásra, azaz törvénysértésre. És mi lett a következménye? A hazugsággal megvalósították a lopás bűntettét is, hiszen a főpapok által kifundált hazugsággal meglopták azokat, akik még hittek, de legalábbis hihettek volna hiteles bizonyságtételükre. Ezzel szemben letagadták a föltámadást, vagyis azt állították, hogy Jézus nem támadott föl, azaz nem volt képes a föltámadásra, testét pedig a tanítványok lopták el. Tehát Jézus halott, s csupán egy ember volt. Láthatjuk, a hazugság Isten tagadásához vezet, a tagadás pedig lopáshoz. El-, de minimum meglopták mások hitét. Azokét, akik hallották Jézus saját föltámadásáról szóló kijelentését. Azokét, akik elhitték és várták a Megfeszített föltámadását. Csakhogy az őrök tanúságát hallva jogosan gondolták: „hiszen ők voltak ott, ők a koronatanúk". Ők azok, akik az események minden apró részletét látták, ismerik. Ők csak tudják, hogy mi történt. Hát kinek hinnénk, ha nem nekik?

Csak egy kis csúszópénzzel kezdődött. Csak egy kis beezüstözött haszonnal. Csak egy kis jól fölfogott önérdekkel. Jó üzleti és állásmegtartó érzékkel. Hiszen az őrök pénzt kaptak, s ráadásul a főpapok kimentése által az állásuk is megmaradt. Menteni kell, ami menthető – gondolták. Főként, ha még jutalmat is kapnak érte. Minden olyan racionális. Minden olyan logikus, olyan gyakorlatias, olyan életszerű. És egyben halálszagú! De ezt az őrök nem érezték! Nem érezték, márpedig azt olvassuk: „El is terjedt ez a szóbeszéd a zsidók között mind a mai napig." (Máté evangéliuma 28. rész, 15. vers) Elterjedt, azaz ezt adták tovább. De már nem csupán az őrök, azok is, akik őket hallgatták. Ezt a hazugságot. Ezt a halálszót. Ezt a halált. A halált.

Láthatjuk tehát, milyen kifinomult kapcsolódási pontok, szinte determinált okozati összefüggések vannak az egyes bűnök között. Ez engem megrémít. Vajon az őrök tudták-e, egyáltalán tudhatták-e, hogy egy-egy tanúvallomással, dezinformálással hány bűnt követtek el? Hiszen ha lelkileg akár csak egyet is megloptak, meg is ölték! És ami a legszörnyűbb, az örök életre ölték meg. Megölték, hiszen hit nélkül senki sem üdvözülhet. Ez persze nem jelenti azt, hogy Isten nem könyörülhet a hazugsággal etetett, illetve a lelkileg meglopott emberen, de azt igen, hogy a hazugság hirdetői elkövették a legsúlyosabb bűnt – igaz, nem közvetlenül –, amit ember embertársa ellen elkövethet.

De vajon nem ugyanezt tesszük-e mi is, amikor szóban vagy tettben letagadjuk a valóságot, s ezáltal meghazudtoljuk az önmaga föltámadásáról tanító Jézust - másokban hitetlenséget ébresztünk, mi több, hitét elvesszük vagy hitetlenségét tápláljuk? Akkor, amikor szavainkból hiányzik a föltámadás bizonyossága, s csak legyintünk, mintha csupán valami meseszerű eseményről lenne szó. Hiszen mi is lelki rablást követünk el. Sőt... S mi hány ezüstért tesszük? Milyen állásért, karrierért...? Vagy csupán szégyenből? Netalán azért, mert ellenkezik a világ racionalitásával?

Hazugság, lopás, gyilkosság. Ugyanakkor jó, ha tudjuk, van ennek ellentéte is. A föltámadás melletti bizonyságtétel, lopás helyett Krisztus-adás, s a gyilkosság helyett életmentés. Van más tanúvallomás is. Az asszonyok és az apostolok tanúsága. A hazugsággal szemben az igazság, melyet Isten a kijelentéssé tétel erejével erősített meg. Immár miénk lehet az a hit, melyről Augustinus így ír: „Szenvedése és halálból való feltámadása előtt a hit még nem volt minden tekintetben megalapozva, mivel a megalapozás Krisztus feltámadásában történt." (Az Isten városáról XVIII/54) A föltámadás ezen megalapozott hitével mondjunk nemet a megvesztegetett őrökre, s azokra, akik ma is a tagadáson, a hazugságon őrködnek. Lopva és gyilkolva. Mondjunk nemet, hogy legyen föltámadáshit és legyen élet!

Apostagi Zoltán
A szerző református presbiter.