A Norvég Egyházi Szolgálat Izraelért és a Magyarországi Evangélikus Egyház rendezte találkozó Köves Slomó ortodox rabbi előadásával vette kezdetét az Evangélikus Hittudományi Egyetemen november 18-án, hétfőn.

Az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség elnöke a napi politika látószöge és az antiszemitizmus elleni küzdelem helyett a zsidó hittudomány alapvetéseire hívta fel a figyelmet. Ilyen többek között az, hogy az embert érő minden hatás túlmutat önmagán, vagyis arra hívja az embert, hogy ne csak a környezetére vagy embertársaira nézve vonjon le következtetéseket, hanem saját magára nézve is - méghozzá elsőként. Köves Slomó az egyik haszid irányzat tanítását állította a hallgatóság elé példaként, miszerint az ember bármit lát, az tükörkép, amelyet Isten mutat neki. Ez a felfogás azonban fölveti azokat a kérdéseket, miszerint a zsidógyűlölők Isten küldetésének teljesítői-e, illetve ha Istentől valók a szenvedéseink, akkor hol van a szabad választás felelőssége - sorolta, majd párhuzamba állította azt a 12. századi filozófus-rabbi, Maimonidész kérdésével: ha Isten megígérte Ábrahámnak, hogy a leszármazottai rabszolgasorba jutnak, akkor az egyiptomiak miért érdemelték meg, hogy Isten a tíz csapással büntesse őket. Köves Slomó szerint az, ahogyan a középkori filozófus feloldotta a dilemmát, válasz a holokauszttal kapcsolatos tépelődésekre is.
- Van egy isteni terv, ami a néppel kell, hogy történjen. Valakinek végre kell hajtania ezt, de hogy ki legyen az a valaki, aki saját személyes felelősségével és szabad választásával „fölvállalja", hogy teljesüljön az isteni akarat, azt már nem Isten dönti el.

Népirtás Isten akaratából?
Arra a kérdésre, vajon Isten akaratából történt-e a holokauszt, azért, hogy a zsidó nép megtérjen, a rabbi meghatározó zsidó vallási vezetők és gondolkodók véleményében osztozva azt mondta: az áldozat mértéke nem lenne arányos, és bár semmilyen szenvedés nem eshet meg Isten tudta nélkül, nem lehetett Isten büntetése a holokauszt.

Szenvedés mint identitás?
Köves Slomó hangsúlyozta, a zsidó teológiának nem központi kérdése az üldöztetés, és bár a zsidó ünnepek nagy része a választott nép megmenekülésének történeteire emlékezik, a hangsúly nem az üldöztetésre esik, hanem arra, hogy Isten mit tett a zsidó népért. Kérdésünkre, hogyan tudja elősegíteni a holokauszt utáni hívek kiengesztelődését, a rabbi azt felelte: nem lehet a múltban élni.
- Aki fenyegetettséget érez, annak meg kell vizsgálnia, hogy valóban fenyegetve van-e. Ha igen, az ellen föl kell lépni, de nem szabad lelki ügyet csinálni valamiből, ami nem feltétlenül az. Mélyen hiszem, hogy ha valaki a zsidóságát csak a szenvedéstörténetében éli meg, akkor zsidóként is és emberi mivoltában is egészségtelen identitása alakul ki. Nekünk, zsidó közösségi vezetőknek az az elsődleges felelősségünk, hogy megmutassuk, a zsidóság nem elsősorban a szenvedésről szól, ugyanakkor a zsidó vallás és történelem értékei a közösséget és egy ember életét is nagyon gazdaggá, örömtelivé és élettelivé tudják tenni.

Bibliaértelmezés közösen
Köves Slomó nyomatékosította, elvárásokat csak önmagával szemben igyekszik kialakítani, mégis jónak és hasznosnak tartja a zsidó-keresztyén párbeszédet lehetővé tevő találkozásokat.
- Amit a legjobban kedvelek, azok a bibliaértelmezéssel kapcsolatos beszélgetések, konferenciák. Az ökumenikus megjelenéseket, imákat kicsit kontextuson kívülinek és néha erőltetettnek tartom. A bibliáról való közös beszélgetés viszont folyamatosan emlékeztet bennünket arra, hogy a keresztyénség gyökerei a zsidóságban vannak, és ez szinte automatikusan helyre tesz például olyan dolgokat, hogy valakinek az jut elsőként eszébe a zsidóságról, hogy ők ölték meg Jézust.

Árja Jézus?
Az antiszemitizmus és a keresztyén felelősség biblikus megközelítéséről beszélt a találkozón Tatai István református lelkipásztor. Mint mondta, az egyháztörténelemben számos keresztyén teológus újszövetségi igeversekkel támasztotta alá a zsidók elvetésének tanát.
Állításuk szerint „az antiszemitizmus alapja és a holokauszt felelősségének kérdése végső soron az Újszövetségben található" - idézte többek között James Parkes anglikán egyháztörténészt.
- Sarkalatos példája volt ennek az egyoldalú értelmezésnek a Német Keresztyének mozgalma is, akik elvetették az Ószövetséget, Jézust az árja fajhoz tartozónak tekintették, és azonosultak Hitler antiszemita, álmessianisztikus birodalomépítésével - fogalmazott.

Lecserélt nép?
Tatai István kifejtette, hogyan adott a növekvő egyházi antiszemitizmusnak táptalajt az ún. behelyettesítés-tan. Eszerint mivel Izrael az isteni szövetséget Jézus elutasításával megszegte, Isten Izraelt véglegesen elvetette, és teljes örökségét az Egyháznak adta. Izrael szövetsége az új szövetség megkötésével végérvényesen megszűnt.
Hozzátette, e felfogás jegyében alakult ki a 325-ös niceai zsinat után az a nézet is, miszerint a zsidó személyek megkeresztelkedésekor nem volt elegendő a Krisztusban való hit, hanem szükséges volt zsidóságuk teljes megtagadása is.

Ellentmondásos igeszakaszok
Mindennek az adott teológiai alapot, hogy az Újszövetségben különböző paradoxonok találhatók a zsidóságra vonatkozóan - magyarázta.
- Pál apostol szerint zsidó honfitársai az üdvösségen kívül vannak (vö. Rómaiakhoz írt levél 9. rész, 3. vers), ugyanakkor az apostol másutt azt is írja, hogy kollektíve szentek (vagyis Isten számára elkülönítettek, vö. Rómaiakhoz írt levél 11. rész, 16. vers - a szerk.). A zsidók ellenségek az evangélium miatt (vö. Rómaiakhoz írt levél 11. rész, 28. vers), mégis szeretettek az atyákért (vö. Rómaiakhoz írt levél 11. rész, 28. vers).

Őszinteség és alázat
A református lelkész szerint azonban nemcsak a negatív oldalt, hanem a pozitívat is figyelembe véve kellene gondolkodnia a keresztyénségnek a zsidóságról.
- Bármilyen Izrael-teológiát felépíthetünk az Újszövetségből, ha nem őszintén közelítjük meg a kérdést. A valóság az, hogy a Szentírásban látszólag számos feloldhatatlan paradoxont látnunk, mint amilyen az eleve elrendelés és a szabad akarat kérdése, de Isten előtt ezek olyan egymást kiegészítő közlések, amelyek bennünket alázatra intenek. Isten szívét kell megértenünk a zsidóság titkával kapcsolatban is. Az Újszövetség ilyen értelemben Izrael részleges és ideiglenes elesettségéről és dicsőséges örök jövőjéről tud. Ha Izrael titkát ennek szellemében közelítette volna meg az egyház, bizonyára többet tett volna a zsidóságért a holokauszt idején is.

Csak a Sola Scriptura számít?
A lelkipásztor hozzátette: míg a keresztyénség mintegy kétezer éven át csak a zsidóság elvetettségére vonatkozó részeket ragadta ki a Bibliából - és így a holokauszthoz vezető teológiát alkotott -, a holokauszt után a másik végletbe esik. Olyan teológiát kezdett építeni, amely csak a korábban nélkülözött pozitív igeszakaszokkal számol, "így azonban feladja a Jézus-Messiásban kapott üdvösség bizonyságtételét".
- Vajon helyes-e ez? Ha a sola Scriptura („egyedül a Szentírás" - a szerk.) elven és felelősen gondolkodunk, ezeket az egymást kiegészítő pardoxonpárokat Isten előtt meghajolva, azokat elménk és cselekedeteink bűnbánatával kellene megvizsgálnunk, elfogadunk és képviselnünk Izrael előtt is - mondta.

Más gondolkodásmód
Tatai István rámutatott: a héber gondolkodású Pál apostol még együtt tudta látni Isten paradoxonszerű kijelentéseit Izraelről.
- Ez is példázza, hogy mennyire szükség van a helyes bibliaértelmezés érdekében a zsidó gondolkodásmódra, hogy képesek legyünk igazat szólva és szeretettel viszonyulni Izraelhez, hiszen megkeményedésük a pogányokért is történt - tette hozzá.

A leghatékonyabb ellenszer
A konferencia tetőpontját az Antiszemitizmus és kiengesztelődés című kerekasztal-beszélgetés jelentette. Avi Snyder, a „Zsidók Jézusért" mozgalom európai és magyarországi vezetője azt mondta, az önmagukat keresztyénnek vallók körében tapasztalható antiszemitizmus felveti a kérdést, vajon az evangéliumot mennyire helyesen értették meg és prédikálták. Szerinte az antiszemitizmus elleni leghatékonyabb stratégia az evangélium hirdetése, különösen zsidók számára. Mint mondta, csakis az evangélium tudja a szíveket megváltoztatni.
- A hiteles megbékélés feltétele a hiteles békesség, amelyet csak a Békesség Fejedelme, vagyis Jézus adhat meg minden embernek.

Bocsánatkérés megtérés nélkül?
A norvég Izrael-misszió főtitkára, Rolf Gunnar Heitmann úgy fogalmazott:
- Ha le akarjátok küzdeni az antiszemitizmust, soha nem lesz sikeretek. Zsidógyűlölet mindig létezett, ott is, ahol nincsenek zsidók. Olyan, mint egy vírus, megfertőzi a társadalmat és az egyéneket, de az egyetlenek, akik meghalnak tőle, a zsidók. Ezért nagyon fontos imádkozni a megbocsátásért. Megtérés nélkül imádkozni a megbocsátásért azonban képmutatás.

A zsidó Messiás
Mint mondta, minden embernek komolyan kell vennie, ami a történelem során lezajlott, a keresztyéneknek pedig meg kell változtatniuk a fölfogásukat és a tanításaikat.
- Mindenekelőtt meg kell kérdeznem magam, miért is szeretem a zsidó embereket. A válaszom, hogy a zsidó emberektől kaptam egy ajándékot, ami a legfontosabb dolog az életemben. Ezt az ajándékot nem tarthatom meg többé saját magamnak. Ezért nekem róla kell beszélnem zsidóknak és nem zsidóknak - mint a mi megváltásunkról. Ha Jézus az én Megváltóm, az azért van, mert Ő a zsidó Messiás. Ha Ő nem a zsidó Messiás, akkor nem a Megváltóm.

Kötelesség
Rolf Gunnar Heitmann hozzátette, a keresztyénség nem magasabbrendű út a zsidósághoz képest, a megbékélés folyamatában ezért csak alázattal lehet közelíteni a zsidósághoz. Noha szerinte a zsidógyűlölet elleni harc véget nem érő küzdelem, mégis keresztyéni kötelesség.

Jakus Ágnes