Az egyházi átvilágítások morális dilemmái
Valahogy úgy van mindenki ezzel a kérdéssel, mint mikor a székely a komájának meséli, hogy: „Nálunk a hét végén akkora verekedés volt a faluba', hogy aki csak nézte, az is öt évet kapott"! Az egyházi ügynökkérdéssel, az átvilágítási folyamat témájával foglakozni, véleményt nyilvánítani, vagy netán e kérdésben állást foglalni veszélyes terep. Nem azért, mert valamilyen külső fizikai veszély fenyeget bárkit is, hiszen ezért ma már nem áll meg a ház előtt a „nagy fekete autó". Sokkal inkább azért, mert olyan erkölcsi dilemmák hosszú sorát foglalja magába, hogy még a szakavatott kutató, a jóhiszemű bizottsági tag, vagy az egészséges erkölcsi értékrendű társadalom is könnyen zsákutcába futhat. Ezért is volt egyházi szempontból az idei Tusványos (Idén júliusban huszonnegyedszer rendezték meg a Bálványosi Nyári Szabadegyetemet és Diáktábort, azaz Tusványost – a szerk.) legizgalmasabbnak ígérkező témája az „Ügynökkérdés Kelet-Közép-Európában" című fórum beszélgetése.

Molnár János egyháztörténész, a „Szigorúan ellenőrzött evangélium" című tanulmánykötet szerzője és Szabó László, a Magyar Unitárius Egyház átvilágítási bizottságának ügyvezetője Tímár Krisztina moderálása mellett nemcsak az átvilágítási folyamat aktuális kutatásainak eredményeiről referált, hanem olyan erkölcsi dilemmákat is boncolgatott, amelyek tisztázása nélkül nem lehet és nem szabad e kérdéshez hozzányúlni. Molnár János a beszélgetés kezdetén fontosnak tartotta tisztázni, hogy az ügynökkérdésként említett folyamat csupán az okozata annak az okként szolgáló rendszernek, amely megkövetelte, hogy ügynökök szolgálják ki. Szabó László szerint az ez egy igen összetett tárgykör, hiszen egyszerre jelent közelmúltkutatást, a rendszernek ellenállni tudó hősök nevének megismertetését, és a bűnösök leleplezését. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy sokszor valótlan információk és érdek irányította torzítások kerültek a dossziékba és ezáltal ártatlan, jóhiszemű és jóindulatú emberek is felkerültek az ügynöklistákra.

Az etikus cég
Az átvilágítási folyamatban a társadalom egészét vizsgálva talán túlságosan nagy hangsúly esik az egyházak felelőségére. Miért éppen az egyház bűne érdekli a társadalmat, ha ez a hálózat a társadalom minden szegmensét átszőtte, tették fel a kérdést. Molnár János szerint: „Az egyházaknál azért nagyobb a felelősség, mert etikus cég, amely arra szerveződött, hogy a Jézushoz kapcsolt elvek: a szeretet és ne a gyűlölet domináljon. Az ember, a társadalom modellt, példát vár az egyháztól az etikum területén." Nagy etikai dilemma az is, hogy ügynöknek tekinthető-e az, aki – bár jóllehet névlegesen fedőnévvel szerepel a nyilvántartásokban – ugyanakkor a rendszert átverve másoknak nem ártott, hanem éppen közösségi értékmentést folytatott. Az átvilágítási folyamatban soha sem szabad szem elől téveszteni, hogy ez nem személyeskedő bosszúhadjárat, hanem csupán nagy odafigyelést igénylő objektív tényfeltárás, melyben nemcsak az elsődleges bizonyítékokat kell megismerni, hanem az események kontextusát is vizsgálni kell. Szabó László szerint le kell szögezni, hogy a legnagyobb bűnösséget maga a kommunista rendszer jelentette, és azokat terheli a főbűn, akik ezt az istentelen rendszert létrehozták. Természetesen azok sem kevésbé bűnösök, akik önös érdekből együttműködtek velük, azonban a rendszer alattvalóinak többsége áldozatnak minősíthető.

Bár nem ezen a beszélgetésen hangzott el, zárásul hadd idézzem Juhászné Dobai Erzsébet néhány gondolatát az egyházi átvilágítás dilemmáinak summájaként. „Lehet-e ilyen széles és színes skálán biztonságosan eligazodni, olyan dossziékból, amelyeket az ellenség önmaga tervtúlteljesítésének igazolására állított össze? Ebben a perben nem az ember, hanem maga a sátán a vádlott. És az egyetlen bizonyíték, a dosszié, az ő műve. Lehet-e emberi becsületekről dönteni úgy, hogy csak az egyik fél tanúit vesszük figyelembe? Jó, hogy mi tudjuk és bizonyosak vagyunk afelől, hogy bármi történjék is, a nagy megítéltetésünkkor, az Atya jobbján nem a gonosz dokumentumai fognak majd ülni, hanem az Isten egyszülött Fia, Jézus Krisztus."

A szerző: Juhász Ábel református lelkipásztor

Idén júliusban huszonnegyedszer rendezték meg a Bálványosi Nyári Szabadegyetemet és Diáktábort, azaz Tusványost . A szabadegyetemen Juhász Ábel református lelkipásztor készített összeállítást, amelyet az alábbi linkeken olvashat. 

Itt a mi időnk!

Közös álom