Erre az ébresztésre napjainkban is nagy szükség van, mert sokszor bizony alszik bennünk a hívő lélek. A hit pedig olyan ajándék, amit nem sajátíthatunk ki, nem privatizálhatunk. Hitünk bár a Szentlélek ajándéka, amely azonban Isten népének tanúságtételén keresztül: szülői, nagyszülői hitoktatói, igehirdetői, lelkigondozói bizonyságtételen keresztül jut el hozzánk - legtöbbször. Mert: „Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül?... Így van megírva: Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik!" (Róm.10,14-16). Sokan vannak, akik a mi „kedves jövetelünkre", bátor bizonyságtételünkre, a jó hír elmondására várnak s ezen múlik gondolataiknak átformálódása, érzéseiknek megszentelődése, életük nagy fordulata. Ehelyett sokszor hamis tapintatból, hamis békességet szolgálva elaltatjuk, majd pedig eltitkoljuk hitünket még legközelebbi szeretteink elől is.

Mert alvó lelkek nem csak a holtak világában vannak, hanem az élők közösségében is. Sokszor tehernek tűnik a lelki magasság, komolyság, tisztaság. Olykor mulasztásaink vagy tetteink miatt furdal a lelkiismeret. Ilyenkor altatjuk a lelket, hogy ne zavarja otthonosságunkat a többség felszínes, „lelketlen" világában. Ennek az altatásnak azonban életveszélyes következménye az, hogy egyszer csak „arra ébredünk", hogy elvesztettük a kapcsolatot a valóság igazi értelmével, az élet igazi értékeivel, a felelős cselekvés igényével és végül létünk céljával és alapjával, a Szentlélek Úristennel is. A bizonyságtévő léleknek nem csak a mások hite, hanem a saját hitünk éltetése érdekében is bátran meg kell szólalnia.

Az Október a Reformáció Hónapja rendezvénysorozat ez évi jelszava a címben idézett éneksor. Célja pedig a Krisztusban hívők ébresztése azért, hogy megnyilatkozzanak, tanukká legyenek, hitüket bátran megvallják szóban és tettben egyaránt. Sokakban él még a hit lelke, a hívő lélek, de valahol nagyon mélyen elaltatva. Olyan már, mintha nem is volna. Nem tesz bizonyságot szeretetről, reménységről, megbocsátásról és különösen nem Isten szeretetéről, jóságáról, irgalmáról, kegyelméről. Nem hirdeti az Evangéliumot, a Jóhírt, s általában a jónak lehetőségét, létjogosultságát és égető szükségességét. Elaltatott lélekkel maradnak el a szép gondolataink, maradunk el mi magunk és szeretteink először a templomi közösségekből, aztán a kulturális és a baráti közösségekből is.

Ébredj bizonyságtévő lélek! - szól hozzánk a buzdítás. Ébredj, még nem késő s ébressz, még van mit, még van kit! Sokan vannak, akiknek éppen a mi bizonyságtételünkre, a mi szeretetünkre van szüksége, hogy ráébredjenek, hogy nekik is szól Isten Krisztusban megjelent kegyelme. A hit hallásból van. A „hallásnak" pedig az éber és bátran bizonyságot tevő lelkek szavaira, tetteire, megnyilatkozásaira van szüksége. Az ilyen lelki ébredést hozó reformáció nem csak a XVI. században volt szükséges és lehetséges, hanem ma is az.

Az Október a Reformáció Hónapja rendezvénysorozat ennek a szükségnek és lehetőségnek kíván eleget tenni a helyi rendezvényekkel és a központi rendezvényekkel egyaránt. Hiszem, hogy sok száz olyan egyházi, gyülekezeti eseményre kerül sor a hónapban, amelyek mind ébreszthetnek. Isten áldása kísérje ezeket. E füzetben ezek közül azokat ajánljuk mindannyiuk figyelmébe, amelyeket az Ökumenikus Tanács szervez és azokat, amelyekről hírt kaptunk. Szóljon hát ezeken az ünnepségeken is messze hangzóan és lelkünkben mélyrehatóan a tanúságtételre való buzdítás.

Ébredj bizonyságtévő lélek! A várfalakra őrök álljanak,
Kik bátran szólnak, s harcra készek, ha éj borul le vagy ha kél a nap.
Hívásuk zengjen messze szerteszét, az Úrhoz gyűjtve népek seregét.

Bóna Zoltán