„Visszaemlékezem a régi napokra, végiggondolom minden tettedet, elmélkedem kezed alkotásain.” Zsolt. 143, 5

„Régi mesékre emlékszel-e még, volt egyszer rég, volt egyszer rég…” Ez a dallam csengett a fülembe, amikor az öregdiák-találkozó ötlete először ötlött fel, ezt a dallamot dúdoltam a meghívottak listájának összeállítása, a találkozóra hívogató körlevél írása, a program összeállítása közben.
Amikor 2010 júliusában a Mátraházai Református Üdülőbe érkeztem, még nem tudtam, de ma már teljesen meg vagyok győzve és győződve arról, hogy nem mesebeli, hanem valóságos „szent hely” ez, ahol élünk és szolgálunk munkatársaimmal együtt. Szent hely, ahová az ószövetségi időkben lábbeli nélkül (levetett sarukkal), vagy magyar szokás szerint kalapját levéve, fejet hajtva lépett az Istent tisztelő ember. Szent, azaz Istennek elkülönített hely, mert itt alkalom nyílik a Vele való találkozásra, az ő Igéjével való ismerkedésre, a hitben való erősödésre, a testi-lelki gyógyulásra, emberi találkozásokra, s ez alkalommal az erre való emlékezésre is.
A hajlék, ahová úgy szeretnek elzarándokolni, s ahol olyan jó lenni, azért olyan kedves, mert abban az Isten jelenléte valósan érezhető, s kövei azért álltak s állnak ma is egymásra rakva szilárdan, szilárd menedékként, mert a mindenkori építők nemes szándékához az Úr áldása, építő szándéka szegődött. Ha az úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. (Zsolt.127,1)
Vendégeink között sokan évtizedek óta visszajárnak ide. Kemény idők hiteles tanúi ők, közülük többen megélték a világháborút, az ébredést, és a diktatúra idején is vállalták keresztyénségüket.
Régmúlt időkről fénylő tekintettel idézett történeteiket, bizonyságtételeiket – nem régi mesék ezek sem - ámulva hallgatom, s őket hallgatva indult el az gondolat, hogy alkalmat keressünk egy olyan találkozásra, ahol együtt emlékezhetünk – nem a régi mesékre, hanem a mátraházi hajlék vezetőire, a ház korszakaira, s a ház megépülésének és megújulásának csodáira, a diáktáborozásokra, amelyek még elevenen élnek az idejárók emlékezetében.
Két írást is kaptam, amelyek az üdülő történetével foglalkoznak. Mindig akkor „érkeztek” hozzám, amikor a szolgálati lelkesedésem és energiám alábbhagytak, elődeim írásait olvasva azonban mindig túljutottam megfáradásaimon.
Az egyik írás Berzétei Lászlóé, aki gyöngyösi segédlelkészsége mellett az üdülő kirendelt vezetője volt 1947 és 1955 között. Az ébredési időkre, a ház második szárnyának építésérenés az ebben az időszakban megélt ima-meghallgatásokra és konkrét csodákra emlékezik beszámolójában.
A másik üdülőtörténetet Vetéssy Katalin igazgató asszonytól kaptam, aki postafordultával küldte meg nekem azt, első személyes találkozásunk után. Szerzője Varga László lelkipásztor, főjegyző, az üdülő megújításának kezdeményezője, s intézményünk főigazgatója. Ez az üdülőtörténet 2007 tavaszán, a mátraházai üdülő teljes körű felújítása után tartott hálaadó istentiszteleten hangzott el.
E két beszámolót olvasva tovább erősödött bennem a szándék „Mátraháza öregdiákjainknak” összehívására. E szándékot a ház vezetőségével egyeztetve hívtuk aztán közös emlékezésre 2012 szeptember elejére a ház egykori vezetőit, családtagjaikat és évtizedek óta ide járó vendégeinket.
A nyitó istentiszteleten Kálmán Péter házlelkész szolgálatával kértük Isten áldását együttlétünkre. Az üdülő hagyományainak megfelelően reggel és este Isten igéjére figyelve foglaltuk imádságos keretbe napjainkat. Köszönjük a reggeli és esti alkalmak üzeneteit, áldásait a közöttünk szolgálóknak.
Az emlékezéseket Berzétei Lászlóné és gyermekei - Klára, László és Ákos - fényképes beszámolója indította el. Múltidézésünk Baksy Mária esperes, Varga László főigazgató, dr. Molnár Ambrusné, dr. Hegedűs Loránt püspök visszaemlékezéseivel, beszámolóival lett teljes. A vasárnapi istentisztelet után az üdülő történetét, szellemi örökségét összefoglaló emléktábla átadására is sor került.
A régi történetek helyszíneit Thuróczy László régi mátrai képeslap-gyűjteményéből, valamint a ház régi fotóiból válogatott képekből készült kiállítással idéztük fel. A kiállítás most is megtekinthető a konferenciateremben.
Zenés szolgálattal emelték lelkünket: Sepsy Károly orgonaművész-lelkipásztor, a Come Prima kórus, valamint dr. Mészárosné Hegedűs Zsuzsa. Isten áldja meg őket, hogy továbbra is legyenek hasonló áldások közvetítői.
Végezetül arra kérjük a résztvevőket és az otthonról emlékezőket is mind, hogy legyenek lelki építőkövei ennek a hajléknak, amely sokak számára nyújtotta a megtérés, testi és lelki megújulás lehetőségét. Kérjük őket, hogy építsék tovább, újítsák meg, bővítsék tovább a mátraházai lelki hajlékot, emlékezéseikben, imádságaikban és újabb látogatásaik során.

Budainé Terjék Judit
intézetvezető