Tanulság és köszönet

A százötvenötödik tanévet zárta a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara (1993 előtt Budapesti Református Teológiai Akadémia). Békési Sándor dékán elmúlt időszak tanulságait összegezve arról beszélt, hogy a karnak két „gazda" között egyrészt meg kell oldani az egyetemi képzés feladatait, másrészt teljesíteni az egyházkerület céljait a lelkészképzésben, ami sokszor „feszegeti" az egyetemi törvények kereteit. (A hittudományi kar az egyetemhez és részben a Dunamelléki Református Egyházkerülethez tartozik.)

Az egyházkerület Ráday utcai dísztermében a hat év után leköszönő dékán hangsúlyozta, hogy az elmúlt időszakban nem kellett senkit elbocsátani a tanszékről, sőt fiatal kollégáknak tudtak munkát adni. Békési Sándor a tanulságot és a köszönetet osztotta meg az ünneplő gyülekezettel. Úgy fogalmazott: tanulság, hogy a református teológusképzésben csak egynek van értelme és értéke, az Isten szépségének. Békési Sándor megköszönte a Dunamelléki Református Egyházkerület támogatását, a regnálása idején hivatalban lévő rektorok, Szűcs Ferenc és Balla Péter, valamint a dékáni hivatal munkatársai és a hallgatók munkáját.

A világ jó fejeket akar

Az iskola védelme, a tanulás biztonságos, kiszámítható rendje után a szolgálatba állás ezer aggodalma következik – mondta a dunamelléki püspök a végzős teológushallgatók előtt. Szabó István szerint nehéz feladat vár a fiatal lelkipásztorokra. – Olyan valóságba lépnek ki, amely egyszerre közönyös és türelmetlen. Az emberek leginkább azt fogják Önöktől várni, hogy hagyják őket békén, de azért legalább legyenek „jó fejek." Azt fogják tapasztalni, hogy fáradozásukat kevésbé méltányolják, mint azt érdemelnék, sőt, többnyire észrevétlen marad sok-sok gyötrődéssel elvégzett szolgálatuk – tette hozzá.

Szabó István az kérte a hallgatóktól, hogy – mint fogalmazott – ne higgyenek azoknak, akik ugyan leköpik az evangéliumot, de mindig felmondják nekünk a leckét, hogy milyen legyen az egyház, milyen legyen a jó református pap, és mit prédikáljon, illetve legfőképpen: mit ne prédikáljon. Ne higgyenek azoknak, akik csillogó üvegcserepekkel bűvészkednek, de nem ismerik a szolgálathoz szükséges alázatot, és magánügynek tekintik, hogy hol van a szívük, de ha úgy akarják, máris kiszaladnak az egyházból sértett önhittséggel. Nekik ne higgyenek! Krisztusnak higgyenek! – zárta gondolatait a püspök.

Platina, vas, gyémánt, arany

A hittudományi kar tanévzáróján nemcsak a végzős hallgatók kaptak oklevelet; Lányi Gábor János budahegyvidéki lelkipásztor doktori, Markus Piennisch, a stuttgarti Eusebia Missiondienst igazgatója magántanári oklevelet vett át. Díszoklevéllel köszöntötték az 50, 50, 65 és 75 éve végzett hallgatókat.

Az 1936-ban, 75 évvel ezelőtt diplomázó György István platinadiplomát vehetett át. Az 1946-ban, vagyis 65 esztendővel ezelőtt végzett Csapó András és László Tibor vas-, a 60 éve végzett Fekete János és Gulyás Lászó gyémánt-, az 50 éve végzett Bölcsföldi László, Komlósi Péter, Kovács Sebestyén Vera, Mikesi Károly és Péntek László aranydiplomát vehettek át.

A jubilánsok nevében  Bölcsföldi László köszöntötte az alma matert. A nyugalmazott lelkipásztor Krisztus szeretetéről beszélt. Az ünnepségen Bán Béla 25 esztendővel ezelőtt végzett lelkipásztor hirdetett igét.

A 2011/2012-es tanévtől Zsengellér József dékán irányítja majd a Károli hittudományi karát. Az alábbiakban a leköszönő dékánnal, Békési Sándorral olvashatnak beszélgetést az elmúlt hat év eredményeiről, nehézségeiről és a lelkipásztori hivatásról. 

Műveltebb és nyitottabb lelkészek

A jó lelkipásztor nemcsak teljes szívvel végzi a szolgálatát, hanem emellett művelt, és a kornak megfelelő, széles látókörrel rendelkezik – véli a hittudományi kar dékánja. A záróvizsgákat minden végzős hallgató teljesítette ebben a tanévben, közülük ketten kitűnő eredménnyel. Békési Sándor szerint a lelkészhallgatók tanulmányi eredményeire nem lehetett panasz, ám hiányolja a leendő lelkipásztorok olvasottságát. – Egyetemes gond a nyugat-európai kultúrában, hogy a műveltségi szint ilyen korban még elmaradottabb, mint régebben volt, de ez valószínűleg a megváltozott olvasási technika eredménye. 

Amikor én voltam diák, még telefonja sem volt mindenkinek. A könyv esemény volt. Mint ahogy az is, hogy elmentünk valahová és megnéztünk egy kiállítást vagy egy színdarabot. Beismerem, hogy az internet térhódításával ezek ma már nem nagy események. Ugyanakkor emiatt megváltozott a hallgatók felkészültsége is, hiszen sokszor magukra vannak utalva abban, hogy válogassanak az információk között – fogalmazott a dékán. Hozzátette, a tananyag bővülésével járó megfelelési kényszer miatt a középiskolától fogva hatalmas anyagmennyiséggel kell megbirkóznia a diákoknak. Ez elvonja az energiáikat az önképzésről. A dékán szerint azok a hallgatók, akik vallástanári szakra járnak vagy két szakot végeztek, általában olvasottabbak, szélesebb látókörűek társaiknál.

Szív és koponya

A dékán úgy véli, szorosra kellene vonni a lelkész- és a bölcsészképzés közötti együttműködést. – Szinte minden teológiai tárgy közel áll valamilyen bölcsészeti tárgyhoz, ezért próbáltam támogatni a szakok közötti áthallgatást. A parókus lelkésznek meg kell értenie az emberek kérdéseit és problémáit, ebben pedig segít a filozófia, a bölcsésztudomány. A 17., 18., 19. századi teológusok is a tudós prédikátor eszméjéről szóltak, aki egész szívvel végzi a szolgálatát, ugyanakkor képzett lelkipásztor.

A több karhoz tartozó Egyházművészeti Intézet teológiai esztétikai munkacsoportja éppen a napokban, 2011. június 28-án alakult meg a hittudományi karon. A hallgatóknak ezzel lehetősége nyílik arra, hogy a témakörben meghirdetett szemináriumokon vegyenek részt, és a munkacsoport kutatásaiba is bekapcsolódhassanak. – Hézagpótló jelentőségű a munkacsoport megalakulása, hiszen maga a hit is esztétikai kategória – fogalmazott a dékán.

Színészek is tanulnak az intézményben

A dékán az elmúlt hat év eredményeként említést tett a többnyelvű, teológiai esztétikai folyóirat, a Porta Speciosa elindításáról, a korábbi években kiadott könyvekről, melyek között vannak monográfiák és prédikációs kötet is. Úgy véli, a teológushallgatók lapja, a Théka színvonala is nőtt. Szót ejtett a protestáns teológus levelező szakról is, amelynek első hallgatói a jövő tanévben végeznek tanulmányaikkal.

- A képzés egyetemi diplomát ad, doktorálhatnak is, miután elvégezték a szakot, de a hallgatókból nem lesz gyakorló lelkipásztor. A képzés általában olyan hallgatóknak ad teológusképesítést, akiknek más a foglalkozása. Az utóbbi években kevesen jelentkeztek levelezőre, így a következő tanévben nem indul új évfolyam. A jelenlegi negyedikesek kiemelkedőek, ők vannak a legtöbben és ők a leglelkesebb hallgatóink is. Köztük van színész és rendező is. A dékán szerint a szak továbbélésében segíthetne, ha a gyülekezetekben esetleg presbiterek is vállalkoznának az egyetemi szintű teológusképesítés megszerzésére.

Nyitásra várva

A dékán szerint az egyik megoldandó probléma a karon, hogy a hallgatók nehezen mozdulnak ki. Elmondta, ezen a kar úgy tud segíteni, hogy a hallgatóit elviszi múzeumokba, tanulmányi kirándulásokra. Hozzátette, a nagyobb lélegzetvételű külföldi utak európai nagyvárosokba, Izraelbe, Törökországba és Görögországba, melyeket Bölcsföldi András spirituális szervez, gazdagították a hallgatói életet.

Békési Sándor beszélt arról is, hogy bár nem tartotta alkalmasnak magát arra, hogy dékán legyen, a hivatali ideje elején kitűzött célt úgy érzi, sikerült megvalósítania. – Mikor Szűcs Ferenc professzor, az előző rektor megkért, hogy vállaljam el a dékáni hivatalt, megjelölt egy célt számomra, amit végig megpróbáltam teljesíteni. A célunk az volt, hogy a házi béke megmaradjon és harmonikus viszony alakuljon ki a tanári karban, valamint a tanárok és a diákok között. A spirituális, Bölcsföldi András belépése ennek a harmóniának a fenntartásában nagy segítség volt – véli a dékán.

Új ajtókon léphet be az utód

Ősztől Zsengellér József professzor váltja Békési Sándort a hittudományi kar dékáni posztján. – Minden vágyam teljesült, hogy Zsengellér tanár úr viszi tovább a hivatalt, hiszen széles látókörű, szakmailag nálam sokkal tapasztaltabb, elmélyült tudósemberről van szó a személyében. Fiatal kora és külföldi kapcsolatai, illetve szakterülete révén munkásságában várhatóan óriási potenciál van – fogalmazott Békési Sándor. Hozzátette, a megváltozott politikai helyzetben a dékánváltással újabb ajtókat is meg lehet nyitni, amire képesnek tartja utódját.

Az összeállítást készítette: Fekete Zsuzsa és Jakus Ágnes

Kép: Bölcsföldi András, Károly Róbert és Jakus Ágnes