Szinte próféta – tartotta Németh László író Szenci Molnár Albert (1574–1634) zsoltárköltőről. Károlyi Gáspár és Johann Kepler kortársának életéről és munkásságáról P. Vásárhelyi Judit irodalomtörténész tartott előadást a napokban a Károli Gáspár Református Egyetemen. A Szenci Molnár Albert-kutatóval a rendkívüli műveltségű és szorgalmú református lelkész örökségéről beszélgettünk: köztük naplójáról is, melyet kevesen ismernek.

Hogy jelenik meg Szenci Molnár Albert öröksége a református liturgiában ma?

A református énekeskönyv százötven zsoltárát Szenci Molnár Albert fordította le, és a dicséretek között is több olyan ének van, amelyet ő szerzett a genfi zsoltárok mintájára és dallamára. Az istentiszteletek végén szokásos Simeon éneke is az ő munkája, az Úrvacsora előtt feltett kérdések pedig azoknak a közösségeknek a gyakorlatából erednek, ahol Szenci Molnár élt: Pfalz, Heidelberg, Herborn és más, 17. század eleji németországi városok református gyülekezeti életéből.

Miért jelentős Szenci életműve?

A magyar költészet történetében felbecsülhetetlen a Szenci Molnár-életmű. Ő az első műfordítónk, aki lefordította a százötven zsoltárt azzal a céllal, hogy énekelni lehessen azokat. Százharminc különböző versformában, harmincnégy rímképlet alapján kellett lefordítania a zsoltárokat, vagyis össze kellett szorítania a hosszú, magyar igéket ahhoz, hogy a magyar szöveg beférjen a dallam alá. A Károlyi-biblia továbbörökítésében is felbecsülhetetlen az érdeme, hiszen ha nem adja ki a Vizsolyi Bibliát 1608-ban Hanauban, majd pedig 1612-ben Oppenheimben, vagyis nem látja el a magyarországi híveket bibliával, akkor elképzelhető, hogy vagy újrafordították volna a bibliát, vagy nagy szövegromlás következett volna be. Szenci Molnár Albert élete ugyanis a rekatolizáció periódusára esik. Ebben az időszakban ahhoz, hogy a protestantizmus vívmányai ne merüljenek feledésbe, össze kellett foglalni azokat. Mindezzel sikerült elérnie kitűzött célját: a magyarországi és az erdélyi keresztyénséget az egyetemes keresztyénség részévé tenni.

Mennyire volt Szenci radikális újító? 

Bármibe fogott, tisztelte a hagyományt – így tudta elfogadtatni újításait is. Szenci Molnár kész volt lefordítani a bibliát, amikor nem kapta meg a Vizsolyi Biblia egy példányát az újrakiadáshoz. Tanítómestere, Johann Piscator német nyelvű bibliáját akarta alapul venni a magyar kiadáshoz. Ennek a bibliának Magyarországon egyetlen példánya a Ráday könyvtárban található. Ám miután kézhez kapta otthonról a Vizsolyi Biblia egy példányát, azonnal elvetette a tervét, és a Vizsolyi Biblia újrakiadásán kezdett el munkálkodni. Szenci Molnár a Heidelbergi Katekizmust is kiadta. Miután megkapta Szárászi Ferenc fordítását, nem fogott bele a Heidelbergi Káté újrafordításába, hanem azt adta ki és csatolta az Oppenheimi Bibliához. A zsoltárfordítással kapcsolatban pedig elmondta: a szokott énekeket nem akarja kivenni a hívek kezéből, de fontosnak tartja, hogy a százötven zsoltár egy csokorba szedve birtokában legyen a magyarországi híveknek.

Szenci lefordította Kálvin Institutióját is, mert szerinte kiragadott és félreértelmezett részletek jutottak csak el addig belőle a magyar olvasókhoz, károkat okozva ezzel nekik. Ennek mi volt az oka?

Pázmány Péter, a magyarországi ellenreformáció vezéregyénisége adott ki Az nagy Calvinus Jánosnak Hiszek egy Istene címen vitairatot 1609-ben, amelyben egy-egy kiragadott Kálvin-idézet alapján támadja a kálvinista vallást. Ez az, ami visszatetszést keltett Szenci Molnárban, aki felismerte: lehetetlenség kontextusából kiragadva az Institutio egy-egy bekezdését magyarázni, mert az csak félreértéshez vezethet. Institutio-fordítása egyébként azért is különleges, mert e fordítását is a magyar olvasókra adaptálta, hogy azok úgy vegyék kezükbe Kálvin művét, mintha a reformátor egyenesen nekik szólna. Például ezért fogalmazott így Molnár Albert bevezetőjében: „illendőnek láttatott, hogy ez ember [vagyis Kálvin], melyet ... az Magyarok még ez ideig igazán meg nem hallgattak, előállíttatnék, és az Magyaroknak Magyarul prédikálná az megfeszített Krisztust."

Mi az oka annak, hogy mind a Károlyi-féle biblia, mind pedig a Szenci-fordítások a mai napig élőek?

Az abaúji nyelvjárás, amelyen íródtak, lett később a magyar köznyelv alapja. Emiatt érthetőek a ma embere, sőt, még a fiatalok számára is.

Kik voltak Szencire nagy hatással, és mennyire állt ő maga kapcsolatban kora gondolkodóival?

A strassburgi humanista iskola, különösen Johann Melchior nevű tanára volt rá igen nagy hatással. Herborni tanítómestere, Johann Piscator bibliafordító vagy David Pareus bibliakiadó szintén. Találkozott Kálvin munkatársával, a svájci reformátorral, Théodor de Béze-zel is, sőt, Johann Kepler, a híres csillagász is írt neki levelet. Sorsdöntő volt számára a Károlyi Gáspárral való találkozás is, és a gönci szellemi műhely, ahol még diákként segédkezett a magyar nyelvű biblia kinyomtatásában. Szenci Molnár legnagyobb tanítómestere Ágoston és Kálvin lehettek, hiszen az ő gondolataikat tette magáévá.

Naplója fennmaradt az utókor számára. Ebben miről ír?

Rendszeresen feljegyezte, hogy milyen események következtek be családi életében, és hogy hol és mikor vett Úrvacsorát. Naplójába a sorsdöntő eseményeket nem latinul, hanem magyar nyelven vezette be – a lánykérésről is magyarul tesz említést. Ez a könyvecske a hitéletéről is sokat elárul: például feljegyezte, hogy Heidelbergben, 1598. január 1-jén vasárnap hajnalban négytől ötig ágyában zsoltárokat énekelt magyarul, latinul és németül, befűtött a kályhába, majd lement az áhítatra. Többször feljegyezte azt is, hogy mikor melyik zsoltárt énekelte.

Milyen embernek látja Szenci Molnár Albertet?

Végtelenül szorgalmas volt és nagyon céltudatos. Nem volt túl sok szabadideje, és nem volt lírai alkat sem. Fegyelmezetten teljesítette a feladatait, ugyanakkor valami kedvesség is van előszavaiban. Nagyon sokat szenvedett, nélkülözött. Ő, aki azért ment külföldre, hogy megvalósítsa literátori terveit, amikor hazatért néhány évre, 1612 és 1615 között német házanépével, nem tudott velük itthon megmaradni a török miatt. Ellátogatott Erdélybe, ekkor ismerkedett meg Bethlen Gáborral, aki meghívta őt a gyulafehérvári iskolába, de Szenci nem mert német családja miatt letelepedni. Visszatért Németországba, ám a harmincéves háború eseményei miatt ismét menekülni kényszerült: élete utolsó tíz évét itthon töltötte. Molnár Albert egy rendkívül viharos kor, a törökellenes harcok és a vallásháborúk időszakának szülötte.

Ha Szenci Molnár Albert nem külföldön él és dolgozik, nem készültek volna el művei sem?

Többször hívták haza, a sárospataki iskola élére is kerülhetett volna – ahhoz viszont, hogy írói terveit meg tudja valósítani, se nyomda, se megfelelő patrónus nem volt itthon. Külföldön viszont tisztelték, becsülték. Pfalzi Frigyes vagy Móric hesseni fejedelem számára igen fontos volt, hogy támogassák a református hit terjedését Magyarországon. Bőkezű uralkodók voltak ők, akiknek a mecenatúrájába az is belefért, hogy magyar bibliát vagy zsoltároskönyvet adjanak ki. Szenci Molnár Albert patrónusa élete végén viszont már Bethlen Gábor erdélyi fejedelem lett. Bethlen is erős, kálvinista Erdélyt akart kialakítani, ezért kéri Szenci Molnár segítségét az Institutio lefordításában, hiszen úgy vélte, enélkül nincs erőteljes, kálvini állam.

Jakus Ágnes