Voltak, akik már ismerték egymást, de nagyon sok új arc is felbukkant a táborban. Két lány érkezett Angliából, Caty és Rachael. Ők annyira barátságosak voltak, hogy már az első napon mindenki nagyon megszerette őket. A hétvégére már nem csak mi tanultunk tőlük angolul, hanem Caty is nagyon lelkesen gyakorolta a magyar szavakat. A táborban Catyn és Rachaelen kívül még négy segítő volt: Oti, a tábor vezetője, Eszter, Adi és Zsuzsa.

A táborban négy csapatra osztottak minket, minden csapat más-más színű névkártyát kapott. A csapatok minden nap összemérhették erejüket, a délutáni kihíváson, néha sorverseny, néha pedig játékos feladatok formájában. Reggel nyolcra kellett érkezni, és bizony volt, aki még kicsit kótyagos volt, de ezen is segített Caty reggeli tornaórája. A hét témája a „Szuperhősök" volt, egyik kedvenc dalunk refrénje is ezt mutatja: "Jesus, you're my superhero..." (Jézus, te vagy az én szuperhősöm). Ezután Caty és Rachael eljátszották az aznapi bibliai történetet. Hallhattunk Gedeonról, Jézusról, Pál apostolról. Közösen megtanultuk az aznapi aranymondást magyarul és angolul. Zsuzsa vezényelte a „kórust", először hangosan, majd halkan mondtuk - utána az egyik fele a társaságnak halkan, a másik hangosan, majd fordítva. Az aranymondást ezután Caty és Rachael segítségével megtanultuk angolul is. Ha valaki fel tudta mondani fejből az idézetet, az matricát kapott a névkártyájára, egyet a magyarért és kettőt az angolért, amiért a hét végén ajándék járt.

A kiscsoportos foglalkozáson kor szerint osztottak be minket és ilyenkor a bibliai történetről részletesebben beszélgettünk. Az angolórán két csoport volt, kisebbek és nagyobbak. Rachael volt a mi tanárunk, azaz a nagyoké. Tanultunk a családról, az útbaigazításról és még sok más érdekes dologról. A kicsik órájáról nem tudok részletes beszámolót írni, csak annyit, hogy nagyon lelkesen énekelték az: „Old McDonald had a farm, ee i ee i oh" -t. A nap minden percében várt ránk valamilyen program, ilyen volt például a „magyar dráma".

A hét minden napján láthattunk egy részletet egy kis történetből, ami egy japán kisfiú, Hero mindennapjait mutatta be. Ez a fiú nem egy átlagos fiú volt, különleges képességgel rendelkezett, meg tudta állítani az időt. Rossz célra használta az erejét és ezért nagy bajba keveredett, de mindent megpróbált helyrehozni és végül sikerült is neki.

A tízórairól, ebédről és uzsonnáról négy konyhás néni gondoskodott. Nagyon finomakat készítettek nekünk, mindenki repetázott, ha még fért belé. Délután játszottunk az udvaron. Aztán következett a Quiz, amin ismét a négy csapat versenyezhetett. Voltak kérdések az aranymondásokra vonatkozóan, vagy az angolórán tanultakkal kapcsolatban.

Mindenki nagyon várta már a nap vége felé a levelek kiosztását. A „postaládába" bárki bedobhatott levelet, természetesen a legtöbbje a segítőknek érkezett, de Caty és Rachael egyik nap mindenkinek írt levelet. Én is kaptam egyet, és nagyon jó érzés volt, ahogy kimondták a nevem és odamehettem.

A legfontosabb és legnagyobb esemény a táborzáró ünnepség volt, amikor kihirdették a győztes csapatot, és bemutathattuk a szülőknek a héten tanultakat, beválthattuk a matricákat - amiket az aranymondások felmondásáért kaptunk – különböző ajándékokra. Nem volt olyan ember, aki ne kapott volna valami ajándékot - a segítőket is beleértve. Remélem, jövőre is sikerül megtartani ezt a tábort, és én már talán táborozóként nem is, de önkéntesként részt vehetnék, akik viszont még nem voltak és kedvet kaptak egy kis szórakozásra, azok bátran jöjjenek el, mert a jókedvből és programokból nem lesz hiány!

Kis Boglárka

További képek

A táborban készült videók