„Zengd Jézus nevét, zengd, világ!" – hitvallásának egyik alapgondolata volt ez az ének. „Meghódol lelkem Tenéked, nagy Felség!", „Mely igen jó az Úr Istent dicsérni" – hosszan sorolhatnánk Osváth Viktor (1921-1985) lelkész-karnagy legkedvesebb énekeit, legismertebb feldolgozásait. De sokat hallottam ezeket már akkor is, amikor kóruspróbáira még színes ceruzákkal és üres papírlapokkal mentem, hogy kisóvodásként ne zavarjam a „felnőttek dolgát"! Emlékszem, ott ültem anyám mellett a szoprán szólamban, ő fél szemmel mindig odasandított, mit csinálok, de jóapám belemerült az énektanításba, vezénylésbe, a szólamok csiszolgatásába. Hetente kétszer két óra. Ennyit próbált a Kecskeméti Végh Mihály énekkarral, 22 éven át. Ebből én (a „színes ceruzás korszakot" és az azt követő „éneklős" éveimet is beleértve) csaknem 14 évet éltem át. Volt alkalmam ellesni, amit csinált. Zenei tanulmányaim (a zeneóvodától a Zeneakadémiáig) ellenére mégis meg kellett érjem az ötvenedik életévemet, hogy ebben kövessem példáját.

Soroksáron a most két éve ott szolgáló Kiss Péter lelkipásztor kérdezte meg tőlem 2011 szilveszterén, volna-e kedvem kórust vezetni a gyülekezetben. 
– Tagok már vannak néhányan, csak még karnagy nincs – mondta, s amilyen váratlanul ért a kérdés, olyan váratlanul feleltem, hogy IGEN! Így indult útjára a gyülekezeti énekkar, először csak kilenc fővel. Kevesen voltunk (és még vagyunk is, hiszen ma is csak tizennégyen), de annál lelkesebbek.

Elkezdtük hát a munkát, szépen, módszeresen. Először csak kétszólamú énekfeldolgozásokat tanultunk, később már merészkedtünk háromszólamú műveket is énekelni a könnyebbek közül. Ezután következett néhány nehezebb darab is. Szűk másfél év alatt 17 kórusművet tanultunk meg. Így megérett a helyzet arra, hogy június 9-én zenés áhítatot tartsunk, ahol mindent elénekeltünk, amit tudunk. Kis kórus – nagy felelősség: itt nem lehet elbújni a szólamtársak hangja mögé.
Komoly fegyvertény. Erről beszélt köszöntésében Kiss László is, az alkalomra meghívott vendég-igehirdető, a Budapest-Déli Egyházmegye főjegyzője és énekügyi előadója. Nem csak az ő szavaiból tudhattuk, hanem a gyülekezet lelkületéből is érezhettük, hogy ez milyen jelentős szolgálat volt. Ez az összefoglalás más megvilágításba helyezte korábbi énekléseinket a különböző ünnepi istentiszteleteken. Visszatekinthettünk az elmúlt másfél évre, a kórustagok áldozatkészségére, hűséges próbára járásukra, bennem pedig egyre inkább megerősödött az édesapám nyomdokain járás. Felidéződtek bennem a kecskeméti próbák, ünnepi éneklések, s mindannyiunkban pedig az áhítat címadó, kezdőénekének lelki tartalma: „Zengd Jézus nevét, zengd, világ!" 
Hangzó mellékletként viszont álljon most itt a záró zsoltár: "Úrnak szolgái mindnyájan, áldjátok az Urat vígan!"

Osváth Zoltán
A szerző a Budapest-Soroksári Egyházközség Osváth Viktor énekkarának vezetője
Képek: Kántor Dénes