Miben hasonlít és miben különbözik egymástól a hit és a tudomány? Hol tudnak együttműködni egymással és a társadalommal? Ehhez hasonló kérdéseket járt körbe a Kossuth Rádió Hit, tudomány és társadalom című műsora, amelyben Pásztor Zoltán műsorvezető beszélgetőtársai Erdő Péter római katolikus bíboros és esztergom-budapesti érsek, Balog Zoltán református püspök és zsinati lelkészi elnök, Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija, és Vizi E. Szilveszter agykutató, korábbi MTA-elnök voltak.

A beszélgetés apropójául annak a kötetnek a megjelenése szolgált, amely szintén a Hit, tudomány, társadalom címet viseli, és amely 52 tanulmányt tartalmaz az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus tiszteletére. A műsor meghívottjai is a kötet szerzői között voltak. A teljes adás ide kattintva hallgatható meg.

A személyes szál
A beszélgetés a személyes istenkép vallomásaival indított. Erdő Péter szerint istenélmény fakadhat a természet megfigyeléséből is, mert a világból kifejeződik, hogy Isten jóságos és mindenható. „Nem gondolati mélység jellemző rá, hanem valami megrendítően nagyobb” – fogalmazott a bíboros.

Minél jobban elmerül a természettudós környezete tanulmányozásában, annál inkább tudatosodik benne a rendezettség – tette hozzá saját tapasztalatait Vizi E. Szilveszter.

Balog Zoltán a személyesség fontosságát emelte ki az Istennel való találkozásban. A református püspök elmondta: vallásos neveltetésének köszönhetően abban nőtt fel, hogy Istennel lehet beszélni. „Ő személy. Ő személyes. Ő a mi Mennyei Atyánk. Megszólíthatjuk Őt, kérhetünk tőle dolgokat, megköszönhetünk neki dolgokat, kérdezhetünk Tőle, és a választ a Bibliát forgatva kaphatjuk meg, amely által személyesen szól.”

„Számomra gyermekkoromtól fogva az volt a központi kérdés, hogy Istent mivel lehetne jobban megközelíteni. Meg lehet-e egyáltalán közelíteni? El lehet-e hozzá jutni racionális utakon, vagy a személyes élmény az, ami meghatározó?” – mondta Köves Slomó. „Ha megnézzük, mi újat adott az Írás a görög filozófiához képest, akkor erre a racionalitásban nem kapunk választ. Az igazi újítása a Bibliának a személyes szál, hogy Isten megszólítja az embert, erkölcsi elvárásai vannak az ember felé. Ilyesmi nem következne egy személytelen, transzcendens, világalkotó erőből: ez kinyilatkoztatáson alapszik. Nekem az ad igazi erőt, hogy nekem is van jelentőségem ebben a hatalmas rendszerben. Ez a személyes szál közös a hagyományunkban.”



Hit és ráció
A hit világosságánál művelt tudomány nagyon különleges érték, mert egységbe foglalja a világunkat – vélte Erdő Péter. hozzátette: a hit kegyelem, tehát Isten ajándéka, másrészt emberi cselekedet, vagyis törekedhetünk rá. Értelem és szabad akarat is működik benne. „Lehet mondani, hogy ehhez képest a természettudomány egzaktabb. De valóban egzaktabb? Szintén az igazságra törekszik, mint a hit. De mi az az igazság? Már Aquinói Szent Tamás is tudta, hogy az értelem kategóriái nem azonosak a rajtunk kívül lévő világgal, hanem valami módon közvetítik felénk, hogy a gyakorlatban használhatóak legyenek. Ez a megfeleltetés a legegzaktabb természettudományban is az ember tudománya, mi vagyunk a megismerés alanyai. Ott van tehát a szubjektív vonatkozás a tudományban is.”

Vizi E. Szilveszter Kálvin szavait idézve arra emlékeztetett, hogy a természetben is föllelhetjük az Istent. „A tudós eljuthat oda, hogy fölismeri a világban a fantasztikus rendezettséget. A hitben közvetett úton tudok eljutni az igazsághoz. A tudós az eszközrendszerével közvetlenül. Hadd utaljak II. János Pál Fides et Ratio enciklikájára, amely egyértelművé teszi, hogy az igazság megtalálásának útjához két segítség van: a hit és az ész. Az igazság közvetett és közvetlen úton való megkeresése segítséget ad abban, hogy eljuthassak a részigazsághoz, amely soha nem az egész igazság.”

„Valahogy elhitettük magunkkal, hogy a tudomány valamilyen módon pótolni tudja a hitet, pedig két egészen más eszköztárról beszélünk. Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy a szeretet tudja pótolni a tudományt vagy fordítva” – mondta Köves Slomó. „A hit gyakorlatot is jelent, nem velünk született vagy minket megszálló erő. Ebből a szempontból hasonlít a tudományra, azt is gyakorolni kell, mert az ember nem hivatkozhat arra, hogy nem született tudósnak. Amikor az igazság kereséséről beszélünk, fontos, hogy ez a keresés maga a vallásos lét alapja, és ezen alapszik a modern tudományfelfogás is.”

A rabbi kiemelte: a Biblia szövegei nem tudományos leíró szövegek, hanem olyan elbeszélések, amelyek valamilyen módon mindig ember és ember, ember és Isten kapcsolatának kontextusáról mesélnek. „A teremtéstörténetben nem azon van a fókusz, hogy hat nap vagy hatmilliárd év alatt történt-e meg, hanem azon, hogy ennek a történetnek mi a mondanivalója.” Más ókori művekkel szemben a Biblia nem kifejezetten Istenről szól, mert Istenre magától értetődő adottságként tekint. A Tóra mindig abból a szempontból nézi a történeteket, hogy azoknak az én személyes történetemre milyen hatása van.

A hit keresi az értelmet, megértésre törekszik – idézte Canterburyi Anselmus gondolatát Balog Zoltán. „Az a hit, amely elzárkózott az autonóm megismerés vágyától, vakhitté lett. Ennek fordítottja is veszélyes: ha a tudomány úgy gondolja, hogy a hit nem más, mint hiszékenység. A hit szó eredeti jelentése sokkal közelebb áll a bizalom fogalmához. A tudománynak szüksége van a bizalomra, amelyből alázat következik. A hit arra kötelez, hogy ne valamiféle határtalan gőggel gondoljam azt, hogy tudásommal uralhatom a világot, hanem azzal az alázattal keressem a valóság megértését, hogy felelősséggel tartozom mindazért, amit tettem vagy nem tettem. A természettudomány alapvetően arra keresi a kérdést, hogy hogyan. A hit pedig azt mondja meg, hogy mi célból.”



A láthatatlan ellenfél
A pandémiás helyzet kapcsán elhangzott, hogy a járványokról bőséges történelmi tapasztalataink vannak. „A középkorban látták a jelenségben Isten büntetését, de nem olyan konkrétumok szintjén, hogy aki meghalt, az volt a bűnös. Magának Jézusnak a tanítása is fölülmúlja ezt a szemléletet” – magyarázta a bíboros. „Kollektív bűnösségből fakadó megújulási lehetőséget láttak benne, és már akkor is nagymértékben tanulni akartak belőle. Volt olyan vonulat, amely azt hangsúlyozta, hogy a Gondviselés kezében vagyunk, ezért nagyon fontos, hogy imádkozzunk. Ez mind a huszadik századig folyamatosan benne van a katolikus litániákban.” Szerinte a nagy járványok kultúrtörténeti vízválasztók voltak, például az 1348-as pestisjárvány a virágzó középkort és a kései középkort választotta el egymástól.

„Ilyenkor sok minden megváltozik, de nem feltétlen azért, mert az emberek észhez térnek, hanem azért, mert a megváltozott helyzet nagyon sokféle következménnyel jár. Most is lesz olyan következmény, amely az értelmes emberi gondolkodásból ered, de olyan is, amely tőlünk függetlenül mutatkozik. Már látszanak bizonyos jelei. A globalizmus miatt rengeteget utaztunk, nekem lelkiismeretfurdalásom is volt a repüléseim miatt. Biztos, hogy ennyit kell utaznunk? Nem maradhatna meg a mostani videókonferenciák egy része a járvány után is? De ott az értékek kérdése. Az emberi életek, a munka, a vallás társadalmi értékének átgondolása” – sorolta Erdő Péter.

Köves Slomó szerint minden járványnak az a lényege, hogy van egy láthatatlan ellenfél, amellyel nem tudunk mit kezdeni, és amely a saját kiszolgáltatottságunkat állítja a középpontba. „A legkézenfekvőbb üzenet, hogy egy kicsit elbíztuk magunkat. A biztonságérzetünket, amely a legalapvetőbb igénye minden embernek, saját magunkra támaszkodva akartuk megteremteni. De a járvány megmutatta, hogy az igazi biztonságot nem a véges emberi megoldások, hanem a transzcendens tudja megadni.”

Vizi E. Szilveszter hozzátette: bár a tudománynak köszönhetően ma valamelyest már láthatóbb ez az ellenfél, de az ismereteink még mindig korlátokba ütköznek. „A járvány valamiféle újra tanítja meg az emberiséget: hogy közös ellenségünk van. Ennek felismerésében tudnak segíteni a vallások is.”

„A hívő módon gondolkodó és a gondolkodó módon hívő ember tanulni szeretne mindebből. Én úgy fogalmaznék, hogy ez az isteni pedagógia” – mondta Balog Zoltán. „Ebben én azt a figyelmeztetést látom, hogy az ember nem tartotta tiszteletben azokat a határokat, amiket a teremtési rend kijelöl számára.” Az isteni ítélet azonban lelkileg gyógyító ítélet, ha az ember odafigyel erre. „Ebben a harcban a jó tudomány a szövetségesünk lesz. Vannak, akik szerint a gyógyszer és az imádság egymással ellentétben áll, de az értelmes és hívő ember e kettőt nem ellenpólusoknak látja, hanem beveszi a gyógyszert és imádkozik. Kívánom, hogy ebben a közös küzdelemben minél többen fedezzék fel a hit erejét!”


Képek: szitkonyvek.hu, Ambrus Marcsi (iec2020.hu)