Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt.
Jelenések 3,5
„Fontosabb, hogy igazak legyünk, mint hogy igazunk legyen.”
David Hayward
„A semmi súlya” című novelláskötet néha húsbavágó kérdésekkel szembesít, máskor visszafogottabban tessékel minket komfortzónánkon kívülre, a viszonyítási pontot azonban mindig világosan kijelöli számunkra.
Milyen válaszokat adott egyházunk a krízisekre, dilemmákra, próbatételekre, és mikor lett mindezekből valódi útkeresés? Többek között erről is szó volt a „Kihívások és útkeresések” című kötet bemutatóján.
Az evangéliumi életforma szeretetalapú – vallja Csoma Judit, a Berekfürdői Református Gyülekezet lelkésze, akivel a szorongás feloldásáról beszélgettünk.
Gyerekkel vagyok! Nem csak akkor, amikor a fogaim között a kismotor, kezemben egy vödör vadgesztenye – ők akkor is formálnak, amikor épp nincsenek velem.
A hadiparancsnok, a sofőr, az állandó túlélő, az izgága vöröskeresztes láda, az élelmezési szakmenedzser, a százlábú polip, az élő zsoltáros könyv és a két lábon járó képes Biblia.
Még a holokauszt nemzetközi emléknapján kezdtem olvasni a gyerekeimnek Zágoni Balázs: A csillag és a százados című ifjúsági regényét. Jó részét könnyek között.
Ma a magyar áldozatokra emlékezünk.
Megtanulod a leckét, hogy nem nagy szavakkal, nagy elhatározásokkal, hanem mindennapi tettekkel lehetséges csak elérni a kitűzött célt: önmagad legjobb verziójává válni.
Kemény nyakú kálvinistákként annyira hangsúlyozzuk a bűnt és a bűnösséget, hogy végül identitásunkká tesszük, pedig a mi identitásunk Isten igazsága. Vízkereszt ünnepén Horváth Levente református lelkipásztor gondolatait ajánljuk figyelmükbe.