Az idei egyházi év tematikája értelmezési kereten túl lelki dimenziót is adott a „Hagyomány, Identitás, Történelem” konferenciának, amely protestáns múltunk máig ható örökségével szembesített.
Luther, Melanchthon és Kálvin nem elszakadtak az egyetemes egyház legmélyebb és legszebb teológiai és liturgikus hagyományaitól, hanem visszatértek azok lényegéhez.
Mennyiben érvényesül Kálvin egyházkormányzásra vonatkozó igénye a valóságban, napjaink református egyházi gyakorlatában? Erre a kérdésre keresi a választ dr. Fazakas Sándor tanulmánya.
„Egeknek egei – A gondolat festett terei” címmel nyílt időszaki kiállítás Gyarmathy Tihamér avantgárd festőművész képeiből a budapesti Bibliamúzeumban.
Vajon megújulnak-e az iskolák kötelező és ajánlott olvasmánylistái? Személyes kedvencünk a kétkötetes ifjúsági regény, a Gömb. Kortárs. Református. Hiteles. Mi kell még?
Lelkész vagyok, a feleségem is az. Közös pályánk elején aprófalvakban, Baranyában, az Ormánságban szolgáltunk. A statisztika szerint évről évre csökkent gyülekezeteink száma. Sokszor megkaptuk, egyházon belülről és kívülről is, hogy ideje lenne egy kicsit elgondolkodni a szolgálatunk minőségén. Mindig fogytak a mieink, tehát legalább részben biztos, hogy velünk van a baj.
Az igazságkeresés útján járt, hirdette a kegyelem tanát, életét áthatotta Krisztus evangéliuma, és ma is példaképként szolgálhat a protestáns igehirdetők és teológusok számára. C. H. Spurgeon portréja.
Református örökségünk csupán a kereteket adja meg identitásunknak, de bele kell helyezkednünk ahhoz, hogy a részünkké váljon és megszólíthatóak legyünk.
A párbeszéd elindítása csaknem ugyanolyan fontos része a múltfeltárásnak, mint a kutatások eredményeképpen megjelent szakmai publikációk és kapcsolati hálók. A Küzdelem a lelkekért könyvbemutatóján jártunk.
Folytonosság és változás, külső tényezők és személyes hit, individualizmus és felekezeti elkötelezettség, ébredés és szekularizáció teszik sokszínűvé a magyar reformátusság identitását.