Református örökségünk csupán a kereteket adja meg identitásunknak, de bele kell helyezkednünk ahhoz, hogy a részünkké váljon és megszólíthatóak legyünk.
A párbeszéd elindítása csaknem ugyanolyan fontos része a múltfeltárásnak, mint a kutatások eredményeképpen megjelent szakmai publikációk és kapcsolati hálók. A Küzdelem a lelkekért könyvbemutatóján jártunk.
Folytonosság és változás, külső tényezők és személyes hit, individualizmus és felekezeti elkötelezettség, ébredés és szekularizáció teszik sokszínűvé a magyar reformátusság identitását.
Három nemzedék százéves párbeszédének lehetünk részesei a Bibliamúzeum új, időszaki kiállításának köszönhetően, amely óriási lépés a Böhm-gyűjtemény eddigi történetében is.
A békéhez nem elég, hogy nem szólnak a fegyverek, helyre is kell állítani hozzá azt a kibillent állapotot, amely összefonódik az igazság és a szövetség kérdéseivel.
Humor, őszinteség, katarzis – és az Örökkévaló. A Lefkovicsék gyászolnak című film az emberi kapcsolatok megoldatlanságainak kuszaságából mutat kivezető utat.
„Csak Isten tenyerében nyugszik meg a szívem, csak Ő a vigasztalás a legmélyebb, legsötétebb időkben.” Gusztin Judit bábszínész, zenepedagógus böjti vallomása.
Isten akaratának közös kereséséhez bizalomra, elfogulatlanságra és bölcsességre van szükség. Lovas András református lelkipásztor, egyházkerületi missziói referens írása.
„Ha botrányba keveredünk, akár okozzuk, akár elszenvedjük, széthullik az egymás iránti bizalmunk, eltiltjuk szívünktől a reményt, a bocsánatkérést (nyilván, a másikét) hazug mentegetőzésnek tekintjük.” Bogárdi Szabó István korábbi dunamelléki püspök gondolatai