„A húsvét mindkét napja keresztény és keresztyén ünnep, ekkor mi, keresztények, a zsidók által megfeszített Krisztusra és az ő feltámadására emlékezünk."Ezt a mondatot egy magyar parlamenti párt március eleji nyilatkozatában olvasom, tulajdonképpen egy lendületes tiltakozásról van szó, melyet, miképpen idézetünkből is kiderül, a keresztyénség és a kereszténység nevében fogalmaz meg az elnökség.
Tüski István 1956. november 4-én reggel Amszterdamba utazott istentisztelet tartására a magyar forradalommal kapcsolatban. Útközben a vonaton értesült az oroszok támadásáról. Ekkor írta ezt az imádságot, ami elhangzott az amszterdami Nieuwe Kerk-ben.
A küldetés útján induló keresztyénség előtt ajtók-kapuk nyíltak, s az élő hit gyorsan terjedt mindenfelé. Pedig voltak az áradó életnek nagy belső nyavalyái, amelyek vészesebben bénították előrehaladását, mint a külső gátlások, a konok világ felhorkanásai, az üldöztetések. Most éppen a belső bajokból kell kiindulnunk, hogy az egyházkormányzás és a hitbeli ébredés egymásba fonódó szálait szétfejthessük.
Tulajdonképpen most az alázatosságról szeretnék írni, és ebben a kérdésben a legtöbbet mond címként ez a kifejezés: Kána. Ennek jelentése: alázat. Ha valaki önként száll alá magasabb helyzetből alacsonyabba, akkor ez alázat; képletesen, de a valóságban is ezt tette Zákeus. De ha valaki akarata, sőt a törvényes rend ellenére végzi ezt a mozdulatot, akkor ez már zuhanás lesz, belső tartalma szerint lezüllés.
A reformáció nem csak évente visszatérő ünnepe, de örökzöld témája is a protestáns egyházaknak. Érdemes lenne felmérni, hogy a "reformáció" szót hallva, mire gondolnak lelkipásztoraink vagy egyházunk tagjai.
"Az ingyen kegyelemből való megigazulásban két dolgot kell különösen szem előtt tartanunk, még pedig, hogy a maga teljességében és sértetlenül megmaradjon az Úrnak dicsősége; a mi lelkiismeretünk pedig csendes nyugalommal és derült békességgel állhasson meg az ő ítélőszéke előtt" - olvassuk A keresztény vallás rendszerében.