A parókia konyhájából

Üvegből vannak a parókia falai – tartja a mondás. Egy református lelkész felesége ennek előnyeire mutatott rá: blogot indított, amely konyhájába kalauzolja el a kíváncsi olvasót. Ágostonné Szőcs Anna célja azonban nem a receptek puszta megosztása – lelki eledelt szeretne feltálalni a konyhaművészet iránt érdeklődők egyre népesebb táborában.

„Ha Kálvin ma élne, regisztrálna a Facebookon – olvastam valahol, és egyet is értek vele. Ha el szeretném érni az embereket, oda kell menni, ahol vannak" – szögezi le beszélgetésünk elején Ágostonné Szőcs Anna református lelkészfeleség, hétgyermekes édesanya.
„A blogommal elsősorban nem az ételeimet szeretném közzétenni, egyszerűen van egy célközönség, amit nem érek el másképp" – árulja el. Egyre nő az olvasótábor, van, hogy naponta csaknem kétszázan is felkeresik A parókia konyhájából címet viselő blogot. A kipróbált receptek mellett generációk tapasztalatait és bibliás elmélkedéseket is közzétesz a lelkészné. A gombaaszalásról az evolúció kérdése ugrik be neki, a lencséről Ézsau története, ami mellett egy újévi imádság is helyet kap. A Márton-napi liba a példaadó püspökre irányítja a figyelmet, de szó esik nemcsak a kenyérsütésről, hanem az úrvacsoráról is. Bár főképp hagyományos ételek szerepelnek a repertoárban – mint amilyen a gombaleves, a malacsült vagy a birsalmasajt, a szerző halad a korral, és persze gluténmentes diótortájának receptje sem lenne teljes, ha nem tenne említést arról, hogy Jákób egyebek mellett diót is küldött ajándékul az ismeretlen egyiptomi kormányzónak.


A blogot vezető lelkészné tizenkét éves kora óta főz. A konyha számára nem szenvedély, hanem út mások szívéhez.

Hitből vállalt gyermekek
Hogy mekkora jelentősége van annak, hogy az egyháztól távol élőkhöz is eljusson az evangélium, arról ő maga is tudna mesélni. „Felnőtt korban tértünk meg a férjemmel. Korábban még csak Istenben sem hittem. Az első két gyermekünket meg sem kereszteltettük. Belefogtunk egy hatalmas ház építésébe, ami elszívta minden erőnket. Tönkrement a házasságunk. Isten ekkor lépett közbe egy volt tanítványomon keresztül, aki először beszélt nekem Istenről. Fokozatosan kerültünk Isten útjára, ezután született öt gyermekünk, hitből vállaltuk őket."

Az evangéliumról ír
Ők lettek azok is, akik már jóval a főzőblog elindítása előtt részesedhettek édesanyjuk főztjének áldásaiból. Hogy hogyan nyílt ki a parókia konyhaajtaja, arról így mesél a lelkészné: „Mindig kerestem, hogyan adhatnám tovább, amit Istentől kaptam. Jó ideje írok, és már évekkel ezelőtt is mindig az lebegett a szemem előtt, hogy az evangéliumot olvashassák azok is, akik nem is számítanak rá. Míg a helyi lap egyik oldalán a horoszkóp jelent meg, a másikon az igei üzenet."


„A blog grafikai kivitelezése Eszter lányom érdeme. Amikor ez az ötletem támadt, kértem Istent, ha ez tőle van, a lányom két héten belül csinálja meg a blogot. Másnapra elkészült vele."

Az ifitáborokban is főz
„Néha játékot hirdetek meg, és figyelem azt is, hogy a többiek hogy csinálják – próbálom kitanulni a blogírás csínját-bínját, nem csak posztolok és várom, hogy mindenki tapsoljon. Ennek hatására növekszik is az olvasószám" – számol be Ágostonné Szőcs Anna. A pándi lelkész felesége a gyermek- és ifjúsági szolgálatokban is részt vesz a gyülekezetben, az ifitáborokban is szokott főzni. Mégis állítja: nem tűnik ki a faluban tehetségével, mert mint mondja, a helyi háziasszonyok valamennyien kiváló cukrászok, főzőtudományukkal pedig gyakran versenyeken is eredményesen szerepelnek. Ő maga jobban szeret főzni, mint sütni, de van egy-két saját sütireceptje is – árulja el.


A blog a hívő háziasszonyok számára is segítséget jelenthet. Egy-egy recept ötletet ad ugyanis ahhoz is, hogyan adják tovább az evangéliumi üzenetet az ismerőseik felé – számukra érthető módon. A meggyes hármas leírásakor a szerző a Szentháromságról elmélkedik.

Egészséges konyha a miénk
A lelkészné szereti a magyaros konyhát, bár szerinte ma már nem azt értjük ezen a megjelölésen, mint régen. „A magyar konyha a gulyáskommunizmusban ment tönkre, pedig eredetileg reformkonyha volt, kevés húst, sok zöldséget tartalmazott, azt sem agyonfőzve."

Nem evés és ivás
A gasztrokultúra ma ismét virágzik, ám ennek is megvan a maga oka Ágostonné Szőcs Anna szerint. „Napjainkban dívik a testkultusz. Ám az ige azt mondja: mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés (vö. János első levele, 2. rész, 16. vers). Meg kell állnunk, és számot vetnünk vele, mi az, ami igazán fontos, miért is élünk. Az evés-ivásért, vagy a lelkünk is jóllakik? Én nemcsak a konyhámba szeretném bevezetni az olvasókat, hanem egy gondolkodásmódba. Jézus korában nem voltak iskolák, nem úgy folyt a tanulás, mint ma. A tanítványok egy házban laktak a mesterrel, ettek, ittak, hallgatták a tanítót. Én csak egy kis háziasszony vagyok, de szeretnék átadni valamit, ami túlmutat a recepteken – és ez talán így sikerülhet."

A parókia konyhájából című főzőblogot ide kattintva érheti el.

Jakus Ágnes