Jó kis hely

Míg mások elmennek, néhány környékbeli keresztyén ott marad az elnéptelenedő, cigányok lakta faluban, hogy reményteljes jövőképet és gyakorlati segítséget nyújtson a helyieknek. Egy kelet-ormánsági faluban, Kémesen jártunk, ahol egyházi támogatással nyílt meg a mára már a közösségi élet központjának számító Jó kis hely.

„A 24. órában vagyunk” – mondja Löfflerné Tarr Ágnes alpolgármester, a Kovácshida környéki Református Társegyházközség főgondnoka. Az alig ötszáz fős település, Kémes az Ormánság nagyobb települései közé tartozik, ezzel központi helyet foglal el a kistérségben. A környező falvakból például ide járnak a gyerekek iskolába. „Nekünk mindig nagyon fontos volt, hogy itt megmaradjon az iskola, az óvoda, ahol mindig is színvonalas volt az oktatás. A lakosság szívesebben marad ott, ahol a gyerekeket be tudják iskoláztatni, és értelmesen tölthetik el a szabadidejüket.” Nem véletlen, hogy a megmaradásról beszél, hiszen óriási mértékű a munkanélküliség és az elvándorlás. A közmunkaprogram sem tud mindenkin segíteni. „Ide soha nem telepítettek nagyobb ipari üzemeket, a termelőszövetkezet felbomlásával pedig a nyolcvanas évek végétől hirtelen nagyon sokan munka nélkül maradtak. A tehetségesebb tanítványaim mind elmentek, és a szerény képességűek maradtak itt, akik minden téren hátránnyal küzdenek.”

A korábban szín református településen most többségében katolikusok élnek, a lakosság több mint fele pedig cigány származású. „Régen ebben az egy faluban több református gyülekezeti tag volt, mint most a kilencben összesen” – tör fel a sóhaj a gondnok asszonyból. Majd hozzáteszi: „A református egyház és az Ormánság jövője összekapcsolódik számomra. Ha az egyházat segítem, az Ormánságot segítem.”

Ha nem is mindenki jár el a templomba, aki betér a Jó kis helybe, szerinte mégis ott lehet az emberek gondolataiban, hogy ezt a helyet a reformátusok működtetik, ők szolgálnak feléjük. „A közösségépítés hosszabb folyamat, de minden nap egy lépés ezen az úton, hiszen itt szülők és gyerekek egyaránt jól érezhetik magukat, és közben hasznos dolgokat is tanulhatnak.”

A kémesi Jó kis hely tavaly augusztusban nyitotta meg kapuit. Délelőttönként baba-mama foglalkozásokra várják az édesanyákat és a kicsiket, a délutáni tanoda jellegű foglalkozásokon pedig többnyire az általános iskolások felzárkóztatását, tehetséggondozását végzik szakképzett pedagógusokkal. De a falubeliek bátran fordulhatnak hozzájuk segítségért akkor is, ha önéletrajzot szeretnének összeállítani, vagy a ruháikat szeretnék mosógéppel kimosni. Az alkalmanként betérők és a rendszeresen visszajárók egyaránt tapintatot, emberszeretetet, segítőkészséget tapasztalhatnak meg itt. Ezt az egyik anyuka is megerősíti, aki ott jártunkkor két kisgyermekét hozta el a Jó kis helybe.
„Rendszeresen jövünk ide, mert a gyerekek itt közösségben lehetnek más gyerekekkel. Sok olyan játék van itt, ami otthon nincs, fejlesztő, egyensúlyérzéket javító vagy építőjátékok, mindegyikkel nagyon szeretnek játszani. Minimális lehetőségünk volt ezelőtt bárhová elmenni, itt viszont voltunk már sportversenyen, húsvéti kézműves foglalkozáson is.” Nemcsak a gyerekeknek, hanem az anyukáknak is találkozóhelye a tájházból kialakított közösségi tér – teszi hozzá Bencze Ágnes. „Meg szoktuk osztani a tapasztalatainkat a gyerekek fejlődéséről más anyukákkal, segítjük egymást. A betegségekről, védőoltásokról és a lázcsillapításról a védőnő tartott felvilágosítást, az is hasznos volt.”

Rendszeresen szerveznek kreatív családi foglalkozásokat, ami minden korosztályt megmozgat, de mi is látogatjuk a családokat – számolt be érdeklődésünkre Kovács Mária, a Jó kis hely ott jártunkkor még szolgálatban lévő korábbi vezetője.
„Vannak gyerekek, akik rendszeresen visszajárnak hozzánk szülői kíséret nélkül is játszani, leckét írni vagy éppen felmondani a verset, amivel egy-egy versenyre készülnek. Ami számomra nagy öröm, hogy a lelki problémáikkal is bizalommal fordulnak felénk. Volt, hogy a munkatársammal, Nikivel a nagylányok kérdéseire válaszoltunk a serdülőkorban őket érintő változásokról.” Hogy mennyire népszerű a Jó kis hely, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy azok a gyerekek, akik az iskolában vannak délután négyig, miután hazautaztak az iskolabusszal, képesek visszatekerni a szomszéd faluból a délutáni foglalkozásra.

Bár a leszakadó térségben kevés dolog ad okot reményre, megéri a befektetett idő – véli Kovács Mária. A Jó kis helyben kevesekért dolgoznak, és minden apró eredménynek örülnek. A tanoda célja a fejlesztés, a játékos tanulás, és az, hogy önbizalmat adjanak azoknak a gyerekeknek, akik tehetségesek az éneklésben vagy a színjátszásban, noha a közismereti tantárgyakban talán nem állnak olyan jól. A hittanoktató elmondta: ezeknek a gyerekeknek nehezebb az érettségit megszerezni, mint amilyen nehéz azután lenne a felsőoktatás azon a területen, ami az erősségük. De odáig érettségi nélkül nem juthatnak el. Szerinte ezért is van szükség hiteles, élő példákra, amilyen a tanoda cigány származású munkatársa, Niki is.

Dénes Nikolett a szomszédos Drávaszerdahelyről jár Kémesre, gyógypedagógiai segítő munkatársként dolgozik a közösségi házban. Első generációs értelmiségi, tanítónak készül. Azt mondja, az a legfontosabb, hogy aki ide bejön, érezze, hogy barátságosak vele, szívesen fogadják. Ennek ellenkezőjéről maga is szerzett tapasztalatokat korábbi munkahelyén, egy játszóházban. A szülők, amikor meglátták, hogy egy cigánylány vigyázna a gyerekükre, máris hűvösebbé váltak. Azt mondja, itt másképp van, és egyébként sincs mit szégyellni azon, ha valaki cigány.

A Jó kis helyben Niki főként gyerekeket korrepetál. Hisz az érzelmi kötődésen alapuló oktatásban, amit szerinte az otthonos légkör teremt meg. Van olyan gyerek, akit csak egy-egy hozzá közel álló pedagógus biztat új ismeretek szerzésére, vagy arra, hogy tartson a többiekkel, ha kirándulni mennek. „A gyerekeknek csak az hiányzik, hogy tudjanak kihez fordulni. Meg is teszik, az utcán is oda jönnek hozzánk. Igénylik, hogy megmutassák másoknak is, amit szívesen csinálnak, amiben tehetségesek.” A gyerekek mernek álmodni, kíváncsiak – teszi hozzá. „Lehet, hogy otthon nem olyan ingergazdag a környezet, de itt sok mindent kipróbálhatnak, van interaktív táblánk is, a gyerekek szeretik ezeket az eszközöket.”

„Most tartunk ott, mint amire vágytam, amikor értesültem a Jó kis hely létrehozásáról szóló pályázati felhívásról” – mondja Székely Zsolt, a Kovácshida környéki Református Társegyházközség lelkipásztora. „Amikor ide kerültem, kerestem az útjait annak, hogy lehet elérni az itt élő családokat. A közmunkaprogrammal nyitottunk a roma családok felé, hiszen azoknak tudtunk munkát adni, akik a polgármesteri hivataloknál már nem kaptak helyet különböző okok miatt. A kapcsolatteremtés másik módja a Jó kis hely, amely áldás az itt élők számára, és egyben missziói eszköz is a gyülekezet megerősítésére.”

A templomból kivadultak az emberek, a közösségi házba viszont könnyebben eljönnek. Épp ez – a közösség – hiányzik nekik, ahogy azt többen meg is fogalmazták a lelkésznek. Ezen felül konkrét és sürgős segítségre szorulnak. „Adósságcsapdába került több család is, akik a végrehajtókkal szemben nem is tudják, milyen jogaik, lehetőségeik vannak. Nekik is tudunk tanácsot adni, és a levelek, a kérelmek megfogalmazásában segíteni. Azoknak pedig, akik gyorskölcsönt vennének föl hitelre, tudunk más ötleteket adni, elmondjuk, milyen szociális segítséget vehetnének igénybe, hogy elkerüljék a még nagyobb bajt.”

A mélyszegénység leginkább a cigányságot érinti a Kelet-Ormánságban. Falvanként változó a roma lakosság aránya, a társegyházközség kilenc településén átlag 47-50 százalék közé tehető, de van olyan falu, ahol a lakosság 90-95 százaléka roma származású. A Jó kis helynek nem titkolt célja, hogy elsősorban a roma származású gyerekek felzárkóztatásával foglalkozik. „Nagy öröm számomra az, hogy a konfirmandusok között idén három roma származású gyerek is van, tavaly pedig egy roma felnőtt is konfirmált.”

Kémesen nincs gyülekezeti ház, ezért a Jó kis hely ad otthont a konfirmáció-előkészítőnek, a presbiteri gyűléseknek és havonta egyszer a bibliaóráknak is. Utóbbiakra a közmunkások is járnak. Volt, aki bevallotta, eleinte kényszerűségből jött, és nem szívesen tette, kereste a kifogásokat. Néhány hónap elteltével azonban már arról számolt be, hogy az életében sok minden megváltozott, és már ő hívja a barátait. „Ő hozott két új közmunkást a társegyházközségbe. Közülük az egyik, aki súlyos alkoholfüggőségben szenvedett, a dömösi Kékkereszt Egyesületnél volt gyógyító kezelésen, és december óta szabad” – számolt be a lelkész.

Számára a legfőbb feladat az evangélium hirdetése és a krisztusi szeretet továbbadása – teszi hozzá. Akkor is, ha a templomban látványosság, ha csak eggyel több ember megjelenik az istentiszteleten. Székely Zsolt azonban azt mondja, bízik Jézus Krisztusban, aki ígérete szerint szintén ott lesz. „Van egy roma család, akik elkezdtek hozzánk járni. Az egyetlen gyerekük karácsonykor odafordult az édesanyjához, és azt mondta: olyan vagyunk, anya, mint egy normális család. Szeretjük egymást és már nem veszekedünk annyit. Ha az igazi világosság bekerül a családokba, világítani fog, és mások számára is jellé válhat.”

 

Képek: Füle Tamás