Megpróbáltatások által megerősödve

Ünnepi istentiszteleten adtak hálát a Dunapataji Református Egyházközségben templomuk felújításáért április 2-án, vasárnap.

Az ünnepi istentisztelen Balog Zoltán dunamelléki püspök, a Zsinat lelkészi elnöke szolgált igehirdetéssel, Pál apostol kolossébeliekhez írt levelének 1. fejezete 9-14. versei alapján.
„A megpróbáltatásokat azért kapjuk, hogy általuk megerősödve, hitben erősebb keresztények legyünk” – kezdődött az igemagyarázat. Okaira gyakran rákérdez az ember, de céljára értelmére a tanítvány kérdez rá. Ezek révén nemcsak hűségesebbek, áldozatkészebbek, imádkozóbbak leszünk, hanem megtapasztaljuk a Krisztussal való kapcsolat mélységét és magasságait, amely által új emberré leszünk – magyarázta az igehirdető.

„Ti ismeritek, mit jelent ez: a dunapataji gyülekezetnek volt rá ideje, alkalma majd 450 éven át, hogy mit is jelent megpróbáltatásból megpróbáltatásba menni; és ha az elsőn nem bukik el az ember, végül mégiscsak győztesen kerül ki belőle. A gyülekezet évszázadokra visszanyúló történetében mennyi bánat és öröm, mennyi romlás és építés volt” – a püspök megemlítette a vörös kommün időszakát, majd a II. világháború utáni egyházrombolási kísérleteket. Utalt a közelmúltból arra a négy évre is, amíg a templomot életveszélyes állapota miatt nem használhatták. Balog Zoltán kiemelte: „A falak megerősítésén túl ma azt ünnepeljük, hogy nem vagyunk egyedül, benne vagyunk egy nagyobb közösségben.”

„Ezt olvassuk: a sötétség hatalma szemben áll Krisztus országával, és mi ott vagyunk a harcmező közepén” – fejtegette az egyházvezető.  Tudnunk kell, hogy az életünk rendjét Krisztus állítja helyre, aki által az Atya átvitt minket szeretett Fiának országába. Jézus Krisztus országa itt van közöttünk, így a próbatételekből – a személyes és közösségi életünkben is – új minőségű keresztény élet lesz.”

A nagyhéthez és a közelgő húsvéthoz kapcsolódóan a püspök kiemelte, „a reformáció 500. évfordulója, 2017 óta nagypéntek munkaszüneti nap: e napon is el lehet gondolkozni a megpróbáltatásról, el lehet mélyülni, Jézus Krisztus halálára emlékezni. Az Ő halálában ott vannak a mi szenvedéseink, megpróbáltatásaink, a mi halálunk is; feltámadásában pedig a mi életünk, amit nekünk Jézus adni akar. Tegyük ünneppé az életünket, a ránk váró napokat, hogy méltók legyünk mindahhoz, amit Ő adott nekünk ajándékul!”

Az igehirdetés utáni ének az Erdélyből meghívott Százscsávási Református Kórus és a Dunapataji Népdalkör közös zenei szolgálatával hangzott fel, az igehirdetés utáni közös imádságot pedig Bán Béla bács-kiskunsági esperes vezette.

A Dunapataji Református Egyházközség az egyik legrégibb gyülekezet a dunamelléki egyházkerületben. A 18. századig csak reformátusok lakta település sokat szenvedett, az évszázadok alatt mégis az egyik legerősebb gyülekezetnek számított. Az egykori mezőváros két püspököt is adott az egyházkerületnek. Mély nyomot hagyott Dunapataj életében a tanácsköztársaság terrorja, 63 embert gyilkoltak meg a református parókia előtt. A szocializmus évtizedei sajnos a települést és a gyülekezetet is megroppantották, a lakosság és a gyülekezeti tagok száma megcsappant. A megmaradtak ragaszkodnak hitükhöz és templomukhoz, ezért fontos, hogy a templom, ha nem is teljes egészében, de megújulhatott. Ahhoz, hogy a 21. században a dunapataji gyülekezet megmaradhasson és gyarapodhasson, élettereinek, a templomnak és a gyülekezeti háznak meg kell újulnia.

Az egyházközség ünnepi közgyűlését Nagy Dávid lelkész nyitotta meg, ezt követően Veres Sándor egyházkerületi főgondnok tartott köszöntő beszédet. Hálát adott Isten kegyelméért, a megvalósult felújításért és a gyülekezet imádkozó közösségéért, lelkipásztoráért, a tervezőkért és a kivitelezőkért, az adományokért, beleértve a magyar kormány támogatását is, amelyekből mindez megvalósulhatott.

Kifejtette: „Ez a felújítás nem megérkezés, hanem elindulás, mert ismét jöhet a gyülekezet a templomba igét hallgatni, megerősödni, hogy utána majd saját otthoni, munkahelyi környezetében bizonyságot tehessen Urunkról. A világ kiszáradt, íztelen állapotban van” – fejtegette. „A változás annak kezében van, aki sóz, aki meggyújtja a lámpást, hogy világítson, aki felépít, hogy a templom oltalmazzon” – mutatott rá.

Dusnoki Csaba polgármester köszöntőjében kiemelte, hogy a református templom a település legrégibb, egyik legmeghatározóbb épülete, amely a lelki feltöltődés és az évszázadokon átívelő közösség színhelye.

Font Sándor országgyűlési képviselő az évekig húzódó templomfelújítás nehézségeiről szólt, amikor a védtelen, használhatatlan épületet néhány évre üresen kellett hagyni.

Nagy István agrárminiszter köszöntő beszédében kifejezte örömét, hogy együtt adhat hálát a megújulásért és a reményért, amelyet a tavasszal újjászülető teremtett világ képeivel szemléltetett.

„Virágvasárnapon a nagyhét kapujában állunk: tudjuk, hogy az út a keresztút gyötrelme felé kanyarodik, de tudjuk azt is, hogy ott nem ér véget; mindig magában hordozza a bizakodás és a reménység üzenetét.” Kifejtette, hogy a megújult templom része a kultúránknak, része a megmaradásunknak. „Milyen jó, hogy a kövek beszélni tudnak”, és csak az igazat mondani – idézte Kós Károlyt. „A dunapataji templom 34 méter magas tornya messziről hirdeti a reményt, hogy érdemes a pillanatnyi nehézségekben kitartani” – zárta ünnepi gondolatait a miniszter.

Nagy Dávid, a gyülekezet lelkipásztora ünnepi beszédét a 127. zsoltár soraival indította: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők.” A lelkész mesélt a régészeti kutatások szerint Mátyás király idejében, az 1470-es években épült templom viszontagságokkal teli történetéről. Kiemelte, hogy a mostanihoz hasonló mértékű felújítás nem történt az elmúlt több mint 160 évben, „amiért hálát adhatunk Istenünknek és mindazoknak, akik a felújítást lehetővé tették.”  Végezetül megfogalmazta a templomra vonatkozó álmait: egyrészt, hogy az minden dunapatajinak lelki otthona legyen, másrészt, hogy mindazok a munkálatok, amik még váratnak magukra, megvalósulhassanak, amint eljön az ideje.

A dunapataji református templom a bács-kiskunsági egyházmegye legrégebbi, Bács-Kiskun Vármegye második legrégebbi temploma. Az elmúlt évszázadban a tetőszerkezet állapota úgy megromlott, hogy teljesen új födém és tetőszerkezetet kellett készíteni, ami szükségessé tette a templom belső terének kiürítését és felújítását. A felújítás adott okot, lehetőséget a talaj és a falak kutatásához. A templom legrégebbi részében egy kriptát tártak fel, amely Dunapataj egykori birtokosának, a Paksi családnak lehetett a temetkezési helye. A felújítási munkát nemcsak ez késleltette, hanem a pandémia is, de a költségeket növelte az orosz–ukrán háború okozta bizonytalan helyzet is az építőiparban. A templom felújítása emiatt csak részben valósulhatott meg.

A záró ének, majd a nemzeti imádság eléneklését megelőzően Kiss István gyülekezeti főgondnok a presbitérium nevében zártkörű szeretetvendégségre invitálta a gyülekezet meghívottjait. Az ünnepi istentisztelet a püspöki áldással ért véget.

Képek: Füle Tamás

Dunapataj, hálaadó istentisztelet