A kormány hétfőtől újra lehetővé tette a teljes jelenléti („hagyományos”) oktatási formához való visszatérést a magyarországi általános iskolák alsó tagozata számára. A visszaállás – a viszontlátás öröme mellett – pszichológiai szempontból megterhelő lehet a pedagógusok és a diákok számára egyaránt, a Református Pedagógiai Intézet (RPI) és a Református Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény (EGYMI) munkatársai ezért gyakorlati, szakszerű ajánlásokból álló segédanyagot állítottak össze, hogy megkönnyítsék számukra ezt a nehéz időszakot. Bár az ajánlások nagy része eredetileg a középiskolás korosztály sajátosságaira fókuszált, most átdolgozták ezeket, hogy általánosabb érvényűek legyenek.

A Református EGYMI-vel való együttműködés azért volt fontos az anyag készítése során, mert szakembereik nagyon sok új szempontot tudtak hozzátenni. „Az iskolák újranyitásához készült ajánlásainkat még januárban kezdtük el összegyűjteni, amikor azt hittük, hogy hamarosan mindenki visszatérhet a jelenléti oktatásba” – mesélte Szontagh Pál, az RPI vezetője. „Amikor elkezdtük a munkát, az általános iskolások és az óvodások még bejártak az intézményekbe, ezért csak a középiskolákra fókuszáltunk. Azóta sok minden változott, sok mindent el kellett engedni. Most olyan ajánlásokkal dolgoztuk át a korábbi anyagot, amelyek az általános iskolák és a középiskolák újranyitásánál egyaránt hasznosak.”



A református iskolai élet szereplői, azaz a pedagógusok, a tanulók és osztályközösségek, az intézményi lelkészek, az igazgatók, valamint a szülők külön-külön alfejezetet kaptak a dokumentumban, személyre szóló ajánlásokkal. „Összeszedtük, milyen kihívásokkal, félelmekkel, problémákkal küzdenek ezek az alcsoportok, és igyekeztünk nekik szakmai megoldásokat javasolni. Sok közös egyeztetés eredményeképpen született ez az anyag. A hasznos szakmai beszélgetések során ismét megtapasztalhattuk azt, hogy minden rosszban van valami jó: ezúttal az újszerű, innovatív megoldások és együttműködések formájában, amelyek megmaradnak akkor is, amikor majd ez az intenzív időszak véget ér.”

Kettős érzések az újranyitás kapcsán
Szontagh Pál elmondta, hogy a fokozott várakozással párhuzamosan jelentős félelmet is érzékeltek a nyitás kapcsán. „Az alsósoknak már nagyon hiányzott a közösség, és náluk döcögött leginkább a távolléti oktatás. Ugyanakkor még nagy a bizonytalanság a szülők és a pedagógusok körében. Annyiféle inger, vélemény és ellenvélemény ér minket, hogy nehéz felelős döntést hozni arról, kitegyük-e magunkat és gyermekeinket bármiféle kockázatnak. Pedagógiailag indokolható, hogy a legkisebbekkel kezdődik az újranyitás, a járványügyi kockázat viszont vitathatatlanul nagyobb a fegyelmezetlenség miatt. Éppen ez a korosztály tudja a legkevésbé tartani a kötelező távolságtartás szabályait.”

A félelmek kapcsán elmondta: minden pszichológus, lelkigondozó egyetért abban, hogy a félelmek legyőzésében az egyik legfontosabb, hogy merjünk beszélni róluk. „Ne tegyünk úgy, mintha nem léteznének vagy irreálisak volnának! Van ugyanis realitása annak, hogy rossz kimenetele lesz a közösségbe való visszatérésnek, a kockázat valós. Azt javaslom mindenkinek, hogy a félelmeit nyugodtan hangosítsa ki! Próbáljuk meg ezeket egyes szám első személyben megfogalmazni, ne általános igazságként vagy vádaskodásként, ne a többiek álláspontjának a megkérdőjelezéseként, hanem énüzenetként megfogalmazva! Szánjunk arra időt, hogy ezekről a kérdésekről beszélgetni lehessen!”



Hogy milyen hatásai lesznek a nyitásnak, nem látni még. „Legyünk úgy megnyugtatóak, hogy a teljes bizonyosságnak nem vagyunk a birtokában! Pedagógusként nem ígérhetjük a gyerekeknek, hogy nem lesz baj, hogy mindenki egészséges marad. Viszont azt is látnunk kell, hogy élni kell tovább az életünket. A felekezeti oktatás többlettartalma lehet, hogy az Istenbe vetett bizalommal, a közös imádság erejével, a közösség összetartásával talán bátrabban és nyíltabban tudunk szembenézni a nehézségekkel, mint mások. Különösen nagy feladat hárul az iskolalelkészekre, a lelkigondozókra ebben az időszakban, mert központi szerepük van abban, hogy az iskolák visszataláljanak a hagyományos működéshez.”

Segíteni egymást
A fokozatos nyitás nagy különbségeket eredményezhet az intézmények között az eltérő körülmények és élethelyzetek miatt. Emellett megoldást kell találni arra is, hogy a diákok egy része továbbra sem jár be az iskolaépületbe. „Ezen a téren nem csak a pedagógusoknak, a gyerekeknek és családjaiknak is van szerepük. Fontos ugyanis, hogy akik bejárnak az iskolába, maradjanak kapcsolatban azokkal, akik nem. Segítsék őket, hogy a közösségi életből se maradjanak ki, és a tanulmányaikban se maradjanak le! A közösségek önszerveződésének most még a korábbiaknál is nagyobb szerep juthat emiatt, de ebből rengeteg áldás is fakadhat az iskolák és családok életében.”

Hozzátette: a jól működő iskolák egyik ismérve, hogy a pedagógusok, diákok és szülők együttműködnek egymással. „Az elmúlt év jó esetben ott is összehozhatta ezeket a szereplőket, ahol korábban nem volt intenzív együttműködés. Néha vannak persze feszültségek, de a mi tapasztalataink szerint nem ez az általános, hanem az egymásrautaltság felismerése és az ebből következő együttműködés. Már olyan segédanyagokat is készítünk, amelyek kifejezetten a szülőknek szólnak, akik hagyományosan nem voltak partnereink, de mára azzá váltak. Ez mind az iskolába való visszatérés, mind az otthontanulás kérdései kapcsán kikerülhetetlenné vált.”



A legfőbb tanács, ami most adható, az a türelem. „Hagyjunk időt magunknak és egymásnak arra, hogy visszarázódjunk! Egyénenként és közösségenként eltér, hogy ez mennyi ideig tart, és ez az idő mindenkinek jár. Újra kell tanulni azokat a rutinokat, amelyek az elmúlt két hónap alatt háttérbe szorultak. A napirend tartásához például oda kell figyelnie a családoknak, hogy a szükséges alvásidő meglegyen, mert újra korán kell kelni. Az iskolának megértéssel kell fogadnia, hogy ez nem mindenkinél megy egyik pillanatról a másikra. A teljesítménykényszernek, a szorongásnak ne adjunk teret, legyünk rugalmasak a számonkérésnél! Most a bizonyítvány lesz a legkevésbé fontos mindannyiunk életében.”

Hogyan tovább?
Bár a most közzétett ajánlások az iskoláknak nyújtanak segítséget, az RPI nem hagyja magára az óvodákat sem. „Rajtuk másként próbálunk segíteni: online alkalmainkon igyekszünk teret biztosítani az együttgondolkodásnak, a közös útkereséseknek. Ezeken keresztül közvetlen visszajelzéseket is kapunk, illetve azt is folyamatosan monitorozzuk, hogy mik az újranyitással kapcsolatban felmerülő újabb kérdések. Az RPI továbbra is fenntart minden olyan fórumot, amely a pedagógusok tudásmegosztását, információcseréjét szolgálja, illetve ezekre épülő szakmai rendezvényeket is szervezünk. Sok kérdésre számítunk, és a megfelelő szakemberek segítségével keressük meg rájuk a válaszokat.”

Mindennek érdekében a már kiépült kapcsolatrendszereikre támaszkodva viszik tovább azokat a webináriumokat, projekteket, amelyek az elmúlt másfél év során indultak. Folytatódik Szóba hozzuk című videóinterjú-sorozatuk is. „A beszélgetéseket továbbra is intézményi regisztráció után tekinthetik meg a református intézmények munkatársai. Óvodáink, iskoláink tehermentesítése érdekében a Református Köznevelési Közéleti és Kulturális Alapítvány a technikai hátteret térítésmentesen biztosítja, a Református Pedagógiai Intézet pedig átvállalja a szakmai költségeket, így a beszélgetések megtekintése a református intézmények számára továbbra is ingyenes, de regisztrációhoz kötött.”

Szontagh Pál szerint a legnagyobb feladat mindenki számára most az, hogy tudatosítsuk magunkban: nem pont ott folytatódnak a dolgok, ahol márciusban abbamaradtak. „Mindaz, ami mögöttünk van, nem múlt el nyomtalanul. Időt kell adnunk magunknak és másoknak is, hogy vissza tudjunk majd rázódni a régi kerékvágásba. Egyrészt azért, mert sokan szenvedtek el veszteségeket, és időt kell hagyni ezek feldolgozására. Másrészt a különböző félelmek, vélekedések, várakozások megmaradnak az előttünk álló időszakban is. Újabb és újabb váratlan helyzeteket kell megélnünk, de ha tapintattal és türelemmel vagyunk egymás iránt, ha együttműködünk, akkor új lehetőségek is fakadhatnak mindezekből.”


Képek: RPI, pxhere.com