A presbiteri tisztség bibliai alapjait minden bizonnyal ismerik presbiter testvéreink és azok is, akiket jelölnek e tisztségre és hosszas imádság után a jelölőbizottság elé lépnek. Ezért csak néhány idézettel és bibliai helyek felsorolásával frissítem fel ezt a tudást.

Péter apostol a presbitereknek írja a következőket: „A közöttetek levő presbitereket kérem én, a presbitertárs és Krisztus szenvedéseinek tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is részese: legeltessétek Isten közöttetek levő nyáját, ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen, ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak.” (I.Pét5, 1-3)

További igehelyek: 2Móz 3,16; 18, 2Móz 18,21, ApCsel20,17, ApCsel20,28, Tit1, 5-9,

I.Tim5,17, I.Tim 3,1-12, I.Pét2,9,  ApCsel6,2-4.

A II. Helvét Hitvallás XVIII. és XXVIII. fejezete foglalkozik az anyaszentegyház szolgáival, azok rendeltetésével és kötelességeivel. Részlet a XVIII. fejezetből: „De ne akárkit válasszanak, hanem alkalmas embereket…” XXVIII.: „Választassanak tehát istenfélő, bölcs és gazdálkodásban gyakorlott férfiak, akik szabályszerűen kezeljék az egyházi javakat.” Természetesen azt, hogy kizárólag férfiak választassanak, már meghaladta az idő, ma már sok gyülekezetben női többség van, gyakori, hogy nőtestvérünk a gondnok.

A Szentírás szerint a presbiterséget isteni elhívás előzi meg. Az Ige szerint a presbiter csak újjászületett, élő hitű ember lehet, mert aki lelkileg halott, az nem képes Isten akaratát meghallani és annak engedelmeskedni. A presbiter elsősorban az Úrnak tartozik elszámolással szolgálatáról.

Sok helyen írnak a presbiteri tiszthez fűződő elvárásokról, ezekből gyűjtöttem össze néhányat.

• Legyen Krisztus-követő, aki a Szentírást tartja zsinórmértéknek

• A szolgálatot az Úr iránt érzett hálából örömmel vállalja és hűségesen végezze

• Legyen újjászületett, élő hitű ember

• Legyen elkötelezett Isten ügye és az egyház iránt

• Előzetesen ismerje meg a presbiteri eskü szövegét és gondolkodjon el rajta, hogy hű tud-e maradni esküjéhez szolgálata során

• Érezzen felelősséget a gyülekezetért

• Legyen példamutató az istentiszteletek, egyéb lelki alkalmak látogatásában

• Intenzíven vegyen részt fizikai, lelki, szellemi munkákban

• Legyen példamutató a családi élete és gyülekezeti forgolódása

• Anyagi javaival arányosan vegyen részt az áldozathozatalban

• Jókedvvel adakozzék, legyen hű a kevésen is

• Tudjon a másikért imádkozni, terhet hordozni, megbocsátani

• Ismerje a gyülekezet missziói küldetését, az egyházi törvényeket

• Tartsa meg és tartassa be az egyházfegyelemre vonatkozó előírásokat, azokat magára nézve is ismerje el kötelezőnek; éljen vele, ha szükséges, és fogadja el, ha vele szemben alkalmazzák

• Tisztelje Isten igéjének szolgáját, lelkipásztorát, az egyházi elöljárókat

• Tartsa tiszteletben a presbitérium döntéseit, még akkor is ha lelkiismerete szerint a döntéssel ellenkezően szavazott

• Vállalja a saját véleményét, de legyen meggyőzhető, kompromisszumra kész

• Ne várjon elismerést a szolgálatáért, de bátran dicsérje társai tevékenységét („Istennek hála, embernek köszönet.”)

• Ismerje a gyülekezetet és a gyülekezet is őt

• Ne legyen „láthatatlan” presbiter: lássák szolgálatát, lássák, hogy azt az Úristen dicsőségére teszi

• Soha ne feledje, hogy minden pillanatban a gyülekezet szeme előtt van: szolgálata ne szerep legyen, de tudnia kell, hogy minden szolgáló „közszereplő”

• Ismerje fel és állítsa a közösség szolgálatába tálentumait, okosan sáfárkodjon azokkal

• Ismerje meg a Magyarországi Presbiteri Szövetség küldetését és lelkiismerete szerint önként lépjen be a szövetségbe

Természetesen arról is írnak a presbiteri tisztséggel és választással kapcsolatban, hogy milyen ne legyen a jelölt, illetve a presbiter. Íme, ezekből is néhány példa:

• A fent felsoroltakkal ne helyezkedjen szembe

• Egy általános, de kissé homályos szempont: ne kerüljön be olyan, akinek nem kellene bekerülnie…

• Ne legyen újonnan megtért ember, ne legyen új a gyülekezetben

• Ne érezzen semmilyen közösségi szolgálatot tehernek

• Ne legyen „megélhetési” református (pl. az egyház a munkáltatója és ezért törekszik tisztségbe: feszültségekhez, konfliktusokhoz vezet)

• Ne legyen „kinevezett református”: „Az apám is presbiter volt, ezért én is az leszek!” [nepotizmus]

• Ne legyen rendezetlen a házassága, családi élete

• Ne legyen csökönyös, merev, meggyőzhetetlen, „nyakas kálvinista”

• Ne legyen tiszteletlen senkivel szemben, ne uralkodni akarjon a gyülekezeten, hanem azt szolgálni

• A szolgálatot ne egyesületi életként élje meg, nem egy „vallásos klub” tagja

• Ne legyen presbiter, ha előre tudja, hogy nem lesz elég ideje a szolgálatra

• Ne legyen pletykálkodó, bajkeverő, a háttérből irányítani vágyó ember

Bárki lehet-e presbiter? A rövid válasz az, hogy nem.

„Isten az, aki munkálja bennetek az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.” (Fil2,13)

A gyülekezet felelősségéről. A jelölőbizottság és a választójoggal bíró egyháztagok csak olyan személyeket jelöljenek és válasszanak meg, akiknek rátermettsége és készsége már korábbi gyülekezeti szolgálataik során nyilvánvalóvá vált és ismereteik szerint nincsenek kizáró tényezők. A jelölt személy felelőssége pedig az, hogy vizsgálja meg magát, hogy valóban isteni elhívás birtokában, de saját akaratával megegyező módon vállalja – esküjével is megerősítve – a presbiteri szolgálatot. Vizsgálja meg továbbá, hogy a készségen túlmenően képességeit is figyelembe véve tudja-e vállalni mind időigény tekintetében, mind fizikai és szellemi képességeit tekintve ezt az egyházközségi tisztséget.

Ne feledkezzünk meg a jelenlegi presbitérium felelősségéről sem. Vannak, akik már évtizedek óta töltik be e tisztséget, vannak, akik közel 6 esztendeje és akadnak volt pótpresbiterek, akik rövidebb időt töltöttek el e szolgálatban. De a presbitérium belső életét, munkáját igazán ők ismerik, így ők tudják, hogy milyen lelkületű, milyen tálentumokkal megáldott szolgatársakra lenne szükség az elkövetkező időkben. Ennek tudatában joguk és kötelességük átgondolás és ima után a jelöltállítás. Az egyházfegyelem szellemében elvárható egy-egy négyszemközti beszélgetés presbitertársunkkal, ha annak szolgálatában hiányosságot vélünk felfedezni. Figyelem! Ez ne kérdőre vonás vagy ítélkezés legyen, hanem jobbító szándékú, szeretetteljes beszélgetés.

Nagyon fontos felmérni, hogy ki az, aki már nem tud, nem óhajt részt venni a presbiteri szolgálatban. Ki az, akinek a helyét majd bizonyosan pótolni kell a hivatalba lépő presbitériumban. Ez a lelkész felelőssége kell, hogy legyen: kérje meg a presbitérium tagjait, hogy akinek ilyen szándékai vannak, az keresse fel őt egy személyes, bizalmas elbeszélgetésre. Természetesen szintén a lelkipásztorra van bízva, hogy az indokokat figyelembe véve elfogadja a „lemondást” vagy maradásra biztassa a hű szolgát. Lehetőség van „Tiszteletbeli presbiter” cím adományozására is.

A lemondott presbiter felelőssége. Lemondása után nem „méricskéli” a hivatalba lépő presbitériumot, nem hasonlítgat. Nem kelt hangulatot: „ Bezzeg a mi időnkben… ; Amikor mi régiek ezt meg azt csináltuk…; Ebből nem lesz semmi…” stb. Szeretettel adja át tapasztalatát, javaslatait, jobbító észrevételeit és szolgáljon ereje szerint úgy, mintha még aktív presbiter lenne, annak kötöttségei, visszatérő feladatai nélkül.

Kicsit előreszaladva a választás utáni időszakra: fontos, hogy a szolgálatba lépő presbitériumban ne legyen megkülönböztetés „régiek” és „újak” között. Ez főleg az idős, „profi” presbiterekre vonatkozik: fogadják atyai (anyai) szeretettel a fiatalokat, az újonnan megválasztottakat. Segítsék őket felvenni a fonalat, a szolgálatot, vezessék be őket a „kárpit mögé”, a presbitérium munkatempójába, életébe. Keressék meg nekik azt a szolgálatot, bizottsági munkát, amely leginkább megfelel tehetségüknek.

Vannak presbiterek, akik a 6. évben is „újaknak” hívják a legutóbb megválasztott szolgatársaikat. Sok olyan egyháztag van, aki már megválasztása előtt is presbiterként szolgál és akad olyan is, aki az eskü után sem válik presbiterré.

Új presbiter nincs, csak új ember, újjászületett, hitre jutott testvér.

A gyülekezet, a választók bevonása a presbiterválasztásba. Nagyon fontos, hogy a választók ne csak az egyházközségi közgyűlés napján kezdjenek el gondolkodni arról, hogy kire szavazzanak. Az esztendő során mindenről tájékoztatni kell a gyülekezeti tagokat, a választási névjegyzékben szereplőket. Naprakésznek kell lenniük a közösség életét illetően.

Nagyon fontos a gyülekezet aktivizálása, bevonása a választás előkészületeibe, a döntés-előkészítésbe. A presbiterválasztás remek alkalom a gyülekezet öntudatra ébredéséhez. Érezzék a megválasztott elöljárók ünnepélyes eskütételénél, hogy ez az ő presbitériumuk, hogy ezt ki is mondják.

Ehhez ad egy jól bevált ötletet a szóládi (Somogy megye) lelkipásztor, Hajdú Zoltán Levente. Ők már a harmadik választást kezdik el úgy, hogy egy kérdőív segítségével bevonják a tagokat a tisztújításba. Legyenek ismertek a gyülekezet elvárásai, már maga a jelölés is az ő akaratuk szerint történjék. A kérdőívet név nélkül várja vissza a presbitérium és beépíti a „Gyülekezeti tisztújítással kapcsolatos állásfoglalás”-ba.

Az idézett kérdőíven 10 elvárásból ötre szavazhatnak a tagok, és amely opciók kapják a legtöbb szavazatot, azok lesznek a legfőbb szempontok a jelölésnél, a bizottság munkájában.

• ápoljon jó kapcsolatot a gyülekezet tagjaival

• békességre, a vitás ügyekben megegyezésre törekvő ember legyen

• gyülekezeti tevékenykedése, szolgálatvállalása legyen ösztönző a gyülekezeti tagok felé

• legyen ösztönző kapocs a lelkész és a gyülekezet tagjai között

• magánélete legyen példamutatóan rendezett

• példamutató rendszerességgel vegyen részt az istentiszteleteken, gyülekezeti alkalmakon

• presbiterként legyen a gyülekezetben saját munkaterülete

• személyes hite, gyülekezeti hitélete legyen mások számára is ösztönző, példamutató

• vegyen részt a gyülekezeti közösségi munkákban

• viseljen felelősen gondot a gyülekezet anyagi életére

Természetesen a lelkész, a presbitérium, a gyülekezet megfogalmazhat más elvárásokat, de célravezető a gyülekezet ilyen módon való bevonása a tisztújításba.

A presbiter az Úr Igéjéből él és szolgál, segíti a rászorulókat, saját és mások keresztjét hordozza, imádkozó, szolgáló lelkületű, családjával együtt jár templomba és adakozik, bizonyságtevő szóban és tettben.

 

Részlet Füle Lajos „Presbiterek” című verséből:

Kinek a templom kegyelem háza,

Otthon van benne maga, s családja,

Bár mindenütt az Úrra figyel

- az presbiter.

 

A presbiteri eskü szövege: „Én,……….esküszöm a Szentháromság Istenre, hogy a tisztemmel járó kötelességeket és feladatokat, szolgálatomat isten dicsőségére, egyházunk építésére és népünk javára, a Magyarországi Református Egyház rendjében úgy igyekszem teljesíteni, hogy az egyház hasznát mindenkor a magam hasznának elébe helyezem. Isten engem úgy segítsen. Ámen.”

 

Források:

• Református presbiteri füzetek II. (5) – dr. Judák Endre, Presbiteri Szövetség

• Református presbiteri füzetek II. – különkiadás – MRPSz

• Református presbiteri füzetek 1. – Buzás János

• Presbiterek kiskátéja – dr. Gaál Botond

• Presbiterválasztás 2017-ben – MRPSz

• Szóládi Református Egyházközség – Hajdú Zoltán Levente

• Konferenciai jegyzetek (Magyarországi Református Presbiteri Szövetség ülései: Budapest, Miskolc; Egyházmegyei presbiteri csendesnap, Fót; SDG Advent - Balatonszárszó, kisköri presbiterképzési alkalmak)