Kiemelt érdeklődés kísérte a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának (KRE HTK) 2025-ben Pénz és Egyház címmel meghirdetett nyitott blokkszemináriumát, ezért az igényt felismerve a Dunamelléki Református Egyházkerület úgy döntött, hogy önálló kötetként és kibővített formában adja ki 2026 májusában a szeminárium mind a tizenkét tanulmányát. A PÉNZ és EGYHÁZ címmel megjelent, Literáty Zoltán, a KRE HTK dékánja által szerkesztett tanulmánykötet legfőbb célja, hogy egyházunk pénzügyeinek és gazdálkodásának témáját több szempontból, tudományos kutatási eredményekre alapozva járja körbe, ez által elősegítse, hogy az erről folyó társadalmi és közéleti viták ne érzelmi alapon, hanem tényekre alapuló érvek mentén folyhassanak.

A tanulmánykötet hivatalos könyvbemutatójára 2026. május 11-én került sor Budapesten, az eseménynek a Ráday Gyűjtemény Ráday Könyvtára adott otthont. A könyvbemutató központi programja egy kerekasztal-beszélgetés volt, amelyet Szólláth Bernadett dunamelléki jogtanácsos vezetett. A beszélgetés résztvevői Balog Zoltán dunamelléki püspök, Literáty Zoltán dékán, valamint Rigó Róbert történész, a KRE BTK docense voltak. Szó esett a téma terheltségéről, a történelmi előzmények és a folytonosság kérdéseiről, jóvátételről és modellekről, etikai vonatkozásokról, intézményfenntartásról, az állami támogatásokhoz való viszonyulásról, a gazdasági önállóság kérdéseiről és arról, hogy mindezek fényében hogyan őrizhető meg a lelki szabadság.



A szabadság aspektusai felől nézve
A blokkszeminárium ötlete egyrészt egy régóta formálódó személyes igényből származott, másrészt abból, hogy az elmúlt években a korábbiaknál nagyobb hangsúlyt kapott az a kérdés, hogy miből gazdálkodik az egyház – fejtette ki a kezdeményezés hátterét Literáty Zoltán dékán. Miután egyeztetett erről másokkal, például Szólláth Bernadett jogtanácsossal, az körvonalazódott bennük, hogy a témakört a történelem, a teológia, a jog és az egyház mai élete szempontjából is meg kellene vizsgálniuk. A felkért előadók is látták ennek a súlyát. A dékán szerint ahhoz, hogy jól tudjunk beszélni minderről, szükség volt egy olyan forrásanyagra, amely összefoglalja ezeket a területeket.

„Lehet erről a témakörről nem civakodva is beszélni, ez a könyv ennek példája és eszköze is egyszerre” – fogalmazott Literáty Zoltán. Arra a kérdésre, hogy a hit dolgairól vagy a pénzről nehezebb-e beszélni a lelkipásztoroknak, azt felelte, lelkésze válogatja, de általánosságban talán lelki kérdések eldöntésében szabadabbak, mint a gyülekezeti tagok mindennapjait meghatározó, terhelt kérdésekben, mint amilyen például a pénz vagy a politika. Azt látja jellemzőnek, hogy a lelkipásztorok inkább kerülik a nehezebb témákat. A dékán nagy kísértésnek látja az anyagi javakhoz való ragaszkodást az egyházban, és ennek kapcsán arra figyelmeztetett, hogy nekünk nem csak ezekről kell majd számot adnunk Istennek.

Az intézményeket is fenntartó egyházközségek kapcsán kifejtette: ahol a gyülekezeti élet nem éri el azt a szintet, hogy adni tudjon kifelé, ott a hozzá tartozó intézmény sem tudja biztosítania mindazt, amire a gyülekezetnek szükségük van. Szerinte fontos az a sorrend, hogy csak élő gyülekezet tud az intézményfenntartás felé mozdulni. Ehhez lelki és szakmai téren is többet kell nyújtani. Literáty Zoltán beszélt arról a kérdésről is, hogy szabadabbá teszi-e a gyülekezeteket a gazdasági önállóság. „A lelki szabadság meg kell, hogy előzze a szabadság minden más aspektusát. A szabadság tudása az is, hogy tudok bővölködni és szűkölködni is. Az Istentől nyert szabadság mindent jól tud elhelyezni és kezelni.”



Történelmi és társadalmi folyamatok
Rigó Róbert történész a Hagyomány, Identitás, Történelem (HIT) elnevezésű egyház- és művelődéstörténeti konferenciasorozat kapcsán kezdett el részletesebben foglalkozni az egyházi gazdálkodás kérdéseivel. A Horthy-korszak idejéről Kecskemét példáját emelte ki, ahol az egyházközség bevételeinek egyharmada földbirtokból származott: önellátó, piacra is termelő gazdasága volt. A földek javarészt utód nélkül meghalt vagyonosabb református egyháztagoktól gyűltek össze. A másik egyharmad a belvárosi üzletek, bérházak bérleti díjából származott, a harmadik egyharmada pedig az egyháztagok pénzadományaiból. Más gyülekezetekre is jellemző volt akkoriban az önfenntartásra épülő gazdálkodás.

Magyarországon 1945 után elvették az egyházi földek nagy részét – noha még az ötvenes évek elején is találni nyomát egyházi földeknek –, így a fennmaradásban 1919-hez hasonlóan ismét felértékelődött a hitvalló egyház szerepe. Ekkor még a parókiákhoz tartozó kert megmaradhatott, illetve ahol nem volt kert, ott egy kisebb földterület, de a hatvanas évekre ez a lehetőség is fokozatosan elhalt. Az 1989-es rendszerváltoztatás után sok minden újraindult, de Kecskeméten ma nincsenek egyházi földek, a visszaadott ingatlanok bérleti díjából van bevétele az egyházközségnek, a pénzügyi adományok pedig nem adják már ki az egyharmadát a költségeknek – fejtette ki a történész.

A 20. században a társadalom komoly átalakulásokon ment keresztül. A szocializmus alatt felszámolták a nagyobb vagyoni erővel rendelkező rétegeket, akik az egyház mecénásai voltak. „A világ is más lett mára, ezért tudatosan kell azzal foglalkozni, hogy az egyház és az intézményei hogyan tudják betölteni a feladataikat” – fogalmazott Rigó Róbert, hozzáfűzve, hogy megváltozott a fiatalok egyházhoz való viszonya is. Szerinte a hitelesség kulcskérdéssé vált a társadalom szemében, mert a bibliai alapokat, a krisztusi magatartást a legegyszerűbb számon kérni rajtunk. Ezért is fontosak a lelki szempontok. „Ha a belső építkezés erős, hatékony, az a gazdasági önállóságot is erősíteni tudja.”



Kihívásokra válaszolva
Balog Zoltán püspök kiemelte: hálás azért, hogy a KRE HTK felkarolta ezt a témát, a történelmi távlathoz pedig hozzátette, hogy az állam már a 19. századtól jelentős pénzügyi támogatást juttatott az egyházaknak, köztük a reformátusnak is, és ebben máig fennmaradt egyfajta kontinuitás. Az 1989-es rendszerváltoztatás utáni egyházfinanszírozási rendszer nem kárpótlásra, hanem erre a kontinuitásra épült. Meglátása szerint ezt a ma is érvényben lévő modellt leginkább az SZDSZ–MDF-paktum és a Horn-kormány formálták, ebbe pedig kormányzattól függően néha több, néha kevesebb pénzt pumpáltak – az elmúlt tizenhat évben az egyszeri beruházások terén volt csak érdemi változás.

„Sajnos számos helyen kialakult az a nézet, hogy az állam úgyis fenntart minket, ezért nem kell önfenntartásra törekedni. Ez valóban elfedte azt a szükségletet, hogy a gyülekezetnek önmagát kell tudnia fenntartani” – mutatott rá a püspök. Szerinte fontos szétválasztani a helyi gyülekezeti életet, ahol az állam fizetéskiegészítést ad az egyháznak, és az intézményi finanszírozás kérdéskörét. A kísértések kapcsán kifejtette: antropológiai adottságnak tartja, hogy a pénz, a hatalom és a szexualitás mindig a három legnagyobb kísértésünk lesz. A belső szabadság megvalósulásához nélkülözhetetlennek tartja a hitvallásos, kritikus hozzáállást, és azt, hogy a változás belülről induljon, ne felülről.

A kihívások kapcsán megemlítette a szolgáló és intézményfenntartó egyház közötti feszültséget, valamint az intézményi szemlélet lobbierejét, amely a képviseletben és a döntéshozatalban egyaránt jelen van. Ezekre a kihívásokra szerinte az a helyes válasz, ha a gyülekezettudatosságot erősítjük meg minden téren, az intézményeinket arra használjuk, hogy a misszió eszközeivé legyenek, a pénzeszközeinkkel pedig tisztességesen bánunk. Reményei szerint az elmúlt hat évben létrehozott ingatlanalap növelni fogja az anyagi önállóságunkat és a mindenkori kormányoktól való függetlenségüket. Fontosnak tartja azonban, hogy a lelki válaszokból gazdasági döntések is szülessenek.



A PÉNZ és EGYHÁZ című tanulmánykötet már kapható az egyházi könyvesboltok egy részében, így például a Bibliás Könyvesboltban (1092 Budapest, Ráday u. 28.) is.


Barna Bálint
Képek: Vargosz