Útitársak. Krisztussal. Ezzel a címmel indult el a protestáns spiritualitást középpontba állító Lelkiségi Műhely új honlapja, amely a kegyesség útjára hív minden Krisztust követőt, különböző műfajú írásokkal és más anyagokkal megtámogatva ezt a közös utat.

A kezdeményezés mögött álló csapatot hárman koordinálják: Szabóné László Lilla református lelkész és teológiai tanár; Kovács Endre lelkiségi teológus, a Barnabás Csoport munkatársa; valamint Katona Viktor református lelkipásztor és lelkigondozó, a Soli Deo Gloria Református Diákmozgalom vezetője. Az oldal első havi tematikája a teremtésünnephez kapcsolódik, ezért szerzői a Teremtő Isten felé fordulnak, és írásaik mentén keresik helyüket a teremtett világban. Minderről Szabóné László Lillával beszélgettünk.

Hogyan állt össze az Útitársak mögött álló háromfős csapat?
A közös utunk a Lelkiségi Műhellyel kezdődött. Kovács Endre, aki lelkiségi teológiát tanult Vancouverben, Magyarországra hazatérve hívta létre ezt a műhelyt, hogy közösségi teret teremtsen a keresztyén spiritualitás útkeresőinek. Én később csatlakoztam hozzájuk. Elmentem egy találkozójukra, és megdöbbentett, hogy hányféle helyről és felekezetből érkeztek oda testvérek. Legtöbbjük protestáns lelkipásztor volt. Akkoriban a doktorimra készültem és a teológiát csak a tudományok területén műveltem, ezért áldott tapasztalássá lett számomra, hogy ez olyan közeg, amelyre nagyon nagy szükségem van, és amelyben jó emberekhez kapcsolódni. A Lelkiségi Műhely kollegiális kapcsolattá és találkozási téré lett.

Hogyan erősíthetik meg ezek a találkozások a lelkiség megélését?
A keresztyén hit közösségi megélése személyesebb istenkapcsolatba vezet be. Ha ez áldottá lesz és megtermékenyül bennünk, akkor utána képes túlcsordulni és kiáradni másokra is. Az ilyen emberek közössége csendes kis szigetté válik, amelyre nagy szükségünk van a túlpörgetett egyházi szolgálatunk során. Fontos, hogy megállhassunk valahol elgondolkodni azon, hogy miért és milyen lélekkel haladunk az utunkon. Rendszeres találkozóink ezt a célt is szolgálták, amellett, hogy áttekintettük az előttünk álló lehetséges célokat és feladatokat.

Milyen feladatokat tűzött ki maga elé a Lelkiségi Műhely?
Több ötlet is volt, az egyik ezek közül a csendesnapok és lelki hétvégék szervezése. Ebből meg is valósult néhány, Hangoló címen. Előadásokra is sor került, melyek a keresztény spiritualitás 2000 éves gazdagságából mutattak be egy-egy Krisztus-követőt vagy egy egész korszakot. De kikristályosodott bennünk, hogy élethelyzetünkből kifolyólag a legtöbb energiánkat és időnket a rendszeres és szoros műhelymunka helyett sokkal inkább olyan találkozási felület megteremtésére érdemes fordítani, ahol párbeszédben tudunk maradni, ahol meg tudjuk osztani egymással és másokkal a gyümölcsöket és ajándékokat, amelyeket a Krisztussal járt utunkon kaptunk. Ezért született meg a honlap, amelynek a tervezésével és megvalósításával telt az elmúlt nagyjából másfél évünk.



Másfél év hosszú időnek tűnik.
Mi sem gondoltuk volna, hogy ilyen sokára kerül ki az első cikk a honlapra. Rendkívül hosszú folyamat volt, amíg letisztult, hogy mire is hív bennünket Isten ennek kapcsán. Megadtuk az idejét annak, hogy imádkozzunk ezért a koncepcióért, hordozzuk magunkban, inspirálódjunk. Találkozóról találkozóra határoztuk meg a feladatokat, átvéve, hol tartunk és mit akarunk legközelebbre elérni. Nem akartuk összedobni a honlapot, időt akartunk adni rá, hogy formálódjon. Olyan ez, mint egy születés: ott is kilenc hónapig fejlődik a magzat, mielőtt világra jönne. Esetünkben a koncepció is kilenc hónap alatt született, majd utána valamivel több mint kilenc hónap volt, amíg maga a honlap is megszületett belőle.

Ez a koncepció miben különbözik más keresztyén oldalakétól?
Olyan felületet szerettünk volna, ahol az írások sajátosan a kegyesség szemszögéből közelítik meg a témákat. Ez a szemlélet abban különbözik a legelterjedtebb megközelítésektől, hogy a tanítás mellett megjelenik benne az a személyes ragaszkodás, kapcsolódás, elkötelezett hitvallásosság is, amely a belső átélést könnyíti. Ennek a hangnak szerettünk volna teret adni. Hogy mindezt egy példával érzékeltessem: teljesen más kívülállóként egy életrajzot olvasni Ravasz Lászlóról, vagy olyasvalakivel beszélgetni róla, aki ismerte őt. Más egy tudományos leírást olvasni a régiekről, mint a műveiket olvasva végigkövetni a Krisztus-követésüket. Talán a különbséget abban ragadnám meg, hogy szeretnénk, ha találkozásból, úton lételből, személyes és közösségi kapcsolódásokból, életközösségekből születnének a tartalmak, amiknek középpontja a Krisztussal járt út.

Az ilyen jellegű írásoknak nem lett volna praktikusabb egy blogfelület?
Ezt is mérlegeltük, sok más ötlet mellett. Eleinte tárhelyben gondolkodtunk, de arra gondoltunk, hogy az emberek nem minden esetben olvasnának hosszú, átgondolt szakcikkeket, hanem néha rövidebb lélegzetvételű írásokra vágynak, ahogy a szerzőkben is annyiféleképpen szólalhatnak meg a megosztások. A Lélek sokféleképpen szólíthat meg minket, ezért beleférnek a bizonyságtétel típusú írások is. Végül két fő irányt fogalmaztunk meg: egy tárhelyet, amely egyfajta interaktív, rendszerezett tudástárként funkcionálna a szakmailag kiforrottabb anyagok számára, és mellette egy magazinosabb jellegű oldalt, amely sokféle alkotást magába foglalhat, mint annak idején a Parókia portál Közös(s)Ég Magazinja. Ezt a kettőt úgy kellett közös nevezőre hoznunk, hogy a honlap egyúttal ne térjen el eredeti céljától, a Krisztus-követéstől.



Hogyan lehet mindezt tartalommal megtölteni?
Úgy éreztük, hogy jó néhány megajándékozott ember van körülöttünk, akik írnának, ha lenne megfelelő téma és megszabott határidők. Elsőre olyan ismerősöket kértünk fel, akikről feltételeztük, hogy ráéreznek a honlap tervezett hangjára, de az a célunk, hogy idővel minél sokszínűbb szerzői, alkotói kört szólítsunk meg.

Korábban gyűjtést is meghirdettetek a honlaphoz. Ez mennyire volt sikeres?
Amit eddig ki kellett fizetnünk, az mindig összejött, ez nagy ajándék Istentől. Még lesznek kiadásaink, de reménységünk van rá, hogy erre is meglesz a keret. Mi mindannyian szolgálatként tekintünk minderre, de volt olyan feladat, amelyet nem tudtunk elvégezni mi, hárman, például arculati tervezés, programozás, ezért ezzel meg kellett bíznunk szakembereket. Erre gyűjtöttünk pénzt. A programozás Berki Teofil, a dizájn Szabó András munkáját dicséri, mindketten komoly és igényes munkát végeztek.

Ki a honlap elsődleges célközönsége?
Mindenki, aki vágyakozik arra, hogy Krisztust kövesse, és aki a hétköznapjait szeretné olyan módon élni, hogy a Megváltó ne csupán része legyen az életének, hanem annak élő középpontjává váljon. A Krisztussal járt úton szeretnénk egymást támogatni, egymástól erőt meríteni. Ez utóbbi azért is fontos, mert sokan magányosnak érzik magukat ezen az úton, amelyet nagyon gyakran szolgálatként élnek meg, és hiányzik mellőle a testvériség, egymás felkarolása.

Láthatóan központi elemmé vált az út metaforája.
Szeretjük, mert a lelki utat és az életutat is magába foglalja. A Lelkiségi Műhely, amely korábban kereste magát, hogy kicsoda, most gyakorlatilag az Útitársakká alakult, így kezdtük el magunkat nevezni. A régi Facebook-oldalunkat is átneveztük Útitársakra, és erről szól a honlapunk is, ezért kerestünk olyan rovatcímeket, amelyek az utazás fogalmához kapcsolódnak. A logónkban látható, hogy Krisztus a vezető, aki elhívott erre az útra, akivel együtt szeretnénk haladni. A lelkiségi irodalom legerősebb kifejezése az úton lét, amely szakaszokra osztható. Mi is szakaszokban haladnánk a honlappal: havonta lesz egy-egy fő téma, amelyet a határidőre beérkezett írások körbejárnak. De ha menet közben szembejön valami aktuális és releváns hozzá, akkor a hónap közben is feltölthetünk újabb anyagot.

Hogyan születnek meg a hónapok témái?
Az egyházi év ünnepei mentén haladva keresünk témákat. Ezzel is ahhoz a rendhez kapcsolódunk, amelyet a Teremtőnk adott, és ami Krisztus népe számára a megváltásban még teljesebben kibontakozott. Ezekben az ünnepekben a teremtett világ természete és Krisztus földi életének a szakaszai találkoznak egymással. Amikor kiderült, hogy szeptemberben indul az oldal, adta magát, hogy a teremtésünnep legyen az első témánk, amely egyben a szürethez, a betakarításhoz is kapcsolódik. A teremtés fő üzenete, hogy az ember is fontos része a világnak, de ez a természet iránti felelősségünket erősíti.

Hogyan kapcsolódhatunk a teremtett világhoz és rajta keresztül a Teremtőhöz?
A teremtett világhoz leginkább az átéléssel. Fontos, hogy ennek viszont teret és időt hagyjunk. Ezzel adjuk meg a tiszteletet a létezésnek. A modern ember mindig tudni akar, hogy használhassa a világot, de ez birtoklást jelent. Célorientált, haszonorientált módon kapcsolódik. A Teremtővel való találkozás a teremtett világon keresztül ezzel szemben megállás, amit újra kell tanulnunk az alázat iskolájában. Visszavihet ide az imádság, a szemlélődés, az Istenre irányuló figyelem is.

Hogyan lehet az ilyen találkozást írásban megragadni és másokkal megosztani?
Fontos, hogy amit leírunk, az annak legyen a reflexiója, amit átéltünk. Ha egyből rögzíteni akarjuk a tapasztalatot, akkor elmarad az imádságos kapcsolat, ahol a helyünkre kerülünk. Amikor a találkozásnak ez a mélysége már megszületett bennünk, akkor értünk meg az írásra. Mivel erről a témáról sokkal inkább képek, asszociációk, szimbólumok segítségével lehet beszélni, gyakran a művészetek adta nyelv segít megragadni. Például vers, festmény, fénykép, ének vagy egyéb. Maga a természet is alkotás, a Teremtő művészete, ezért a művészet tud ehhez a legjobban kapcsolódni. De ha a teológia vagy akár a természettudományok tudományos nyelvén közelítjük meg, akkor is fontos, hogy megmaradjon ez az alázat és az abból fakadó mozdulat a teremtett világ felé.

Hogyan befolyásolja istenképünk a teremtett világhoz való viszonyunkat?
Az elmúlt időszakban a tudomány előtérbe kerülésével azt néztük, hogyan hajthatjuk uralmunk alá a természetet. Amikor Krisztusban visszatalálunk Istenhez, és egyre inkább megértjük, hogy kik is vagyunk és mi a mi teremtettségünk célja, akkor megváltozik a gondolkodásunk, és másik nézőpontból kezdünk el a világra tekinteni. Meg kell születnie a kiengesztelődésnek, amelyben újragondoljuk, mi a mi felelősségünk egyéni és közösségi szinten, mi az, amihez Isten lehetőséget, alkalmat, erőt ad, hogy változtassunk, és mi az, amit csak megvallani tudunk, a bűnbánat őszinteségében. A keresztény tudja, hogy nem mi, Isten az, akinek az új teremtést is köszönhetjük, ő viszi ezt végbe a világban.

Az íráson túl mivel lehetne még közelebb hozni a természetet az emberhez?
Korábban terveztünk egynapos túrákat, zarándoklatokat, ahol a természet évszakokban megmutatkozó arcával találkoztunk volna, lelki közösségben együtt, Istenre figyelve. A jelenlegi helyzetben ezeket a programokat most inkább elhalasztjuk, és reményeink szerint majd később sort kerítünk rájuk. Figyelnünk kell a járvány terjedésére, de figyelembe kell vennünk az ember lelki-szellemi-spirituális jóllétét is. Mert a testi jóllét mellett fontos a lelki táplálék és a közösség. Ebben a dilemmában bölcsen dönteni nagy kihívás. Az is a teremtettségünkhöz kapcsolódik, hogyan gondolkodunk a testről, betegségről.

Ez a téma a teremtésünnep után is még sokáig aktuális lehet.
Azt remélem, a honlapunk kovásza lesz annak, hogy közösen gyúrjuk tovább ezeket a kérdéseket. Az sem kizárt, hogy egy év múltán újra előveszünk egy-egy témát, hogy lássuk, azóta hová jutottunk vele. Igen hasznos lenne a teremtettségünk kapcsán is időnként visszatekinteni a megtett távra. Évek alatt járunk be utakat és értünk meg dolgokat, és ez a felület is olyan tér lehet, ahol sok mindent megőrizhetünk, hogy Isten akarata szerint továbbgondolhassuk. De most a következő hónapok témái jelentik az aktuális feladatunkat, és az, hogy inspiráljuk egymást, és legyen elég írás. Szeretnénk találkozni azokkal az emberekkel, akik becsatlakoznának ebbe a közös útba, és imádkozunk azért, hogy minél több útitársunk legyen, nemcsak az írásban, hanem a Krisztussal való úton is.

Vannak még más célok is, amelyeket az Útitársak kitűztek maguk elé?
Konkrét célokat azért nem jelölünk ki hosszú távra, mert bár fontos tudnunk, merre megyünk, de ha mindent előre megtervezünk és előírunk magunknak, akkor pont az veszik el, hogy ez ajándékká legyen. Az is erős bennünk, hogy megengedjük Istennek, Ő alakítsa az utunkat. Ez már a honlap kapcsán is megvalósult, hiszen egyikünk sem tudta előre, mi lesz majd belőle. Korábban álmodni sem mertünk volna arról a gazdagságról, amelyben elindulhatott az oldal. Most is ez van bennünk: vannak sejtéseink, képeink, de várjuk, hogyan alakul az életünk, és meglátjuk, kiket ad majd mellénk Isten útitársul azok közül, akik vágynak erre a közös útra Krisztussal. Ezek a találkozások formálnak minket.


Barna Bálint
Képek: Füle Tamás; Katona Viktor; utitarsak.net