„Emlékezz rá, irgalmas Jézus, hogy utad oka én vagyok!"
Mozart
Beszélő égbolt
Festett kazettákkal borítottak be egy lakótelepi református iskolát Budapesten. Az alkotómunka olyan népszerű volt, hogy a diákok lyukasóráikban és iskola után is ecsetet ragadtak.
Kevés helyen emlékezhetnek meg úgy a reformációról, ahogy azt tették az újpesti Benkő István Református Általános Iskola és Gimnázium épületében október 25-én, kedden. Átadták ugyanis azt a festett kazettás mennyezetet, amelyen diákok és tanárok éveken át dolgoztak, hogy otthonosabbá tegyék a lakótelepi iskola belső tereit.
A kép és a szó között feszülő valós és látszólagos ellentétekre hívta fel a figyelmet az iskola reformációi istentiszteletén Balog Zoltán dunamelléki püspök, a Zsinat lelkészi elnöke. Először a legkisebbeket kérdezte arról, rajzolni vagy írni kezdtek-e előbb. A Bibliában Isten szava volt előbb – emlékeztetett, míg az ember hajlamos előbb képet rajzolni a másikról, akár Istenről is, és azt várja, hogy az legyen olyan, amilyennek elképzelte. De nemcsak a képek lehetnek veszélyesek, hanem a szavak is – fejtegette.
A 19. zsoltárt idézve azt mondta: Teremtő alkotásai arra késztetnek, hogy feltegyük a kérdést, mindez kinek az akaratából lett. „Ő azért ajándékozza nekünk a teremtett világ szépségét, hogy benne fölismerjük, mennyire szeret bennünket. De a lényeg mégiscsak abban van, amit az Isten mond, hiszen szól hozzánk, és ez különleges dolog. Nyelvünkben meg is különböztetjük, amikor Isten szól és amikor az emberek beszélnek. A zsoltáros egymás mellé helyezi a gyönyörű képeket és a gyönyörű szavakat, ahogy egymás mellett vannak itt, a Benkőben is ezekben a különleges alkotásokban. Biztos vagyok benne, hogy ilyen iskola Magyarországon nincs még egy, de még a világon sem. És ami még fontosabb, hogy ti is együtt vagytok ebben.”
„Valahányszor felnéztem az aula plafonjára, mindig egy gyártelepi vasműhely jutott eszembe. Ilyenkor arra gondoltam, ha én itt egyszer igazgató lennék, biztosan változtatnék ezen. Nem tudtam, hogy ez be fog következni, de 2018-ban megválasztottak, aztán egy évvel később az erdélyi Nyárádszentmárton unitárius templomának festett kazettás mennyezetét szemlélve folyton az iskola jelent meg a lelki szemeim előtt. Rádöbbentem, hogy ezt a képi világot szeretném ott is megeleveníttetni. 2019 augusztusában jelentkezett egy rajztanárnő, akivel megosztottam ezt a féltve őrzött titkomat, ő azonnal vállalta a feladatot” – osztotta meg az átadóünnepségen Madarász Levente igazgató, aki szerint a közös tevékenység az egymás felé fordulás és az érdektelenség elleni küzdelem szép megnyilvánulása lett.
A 719 mennyezetkazettán 150, zömmel középiskolás diák, de néhány általános iskolás gyermek és tanárok is dolgoztak. A munkálatok három évig tartottak, ez idő alatt megfestették az aula, a két épületszárnyat összekötő folyosó és a díszterem mennyezetére elhelyezett kazettákat. Ezek kétféle méretben készültek: a gyerekek ötvenszer ötven centiméteres kazettákat festettek, amelyeken többnyire erdélyi és felvidéki templomok hagyományos festett tábláinak a motívum-, szín- és formavilágát jelennek meg. A nagyobb, több mint egy méterszer egy méteres táblákon az üdvtörténet jelenetei láthatók.
„Kilencedikes korom óta festettük ezeket a táblákat, és most tizenkettedikes vagyok – az évek alatt a legtöbb rajzórán ezzel foglalkoztam én is és azok az osztálytársaim is, akik részt vettek a projektben. A járvány idején, amikor néhány hetente be tudtunk menni az iskolába, folytattuk a festést, úgy vettünk részt az online órákon – számolt be érdeklődésünkre Csizmazia Kata.
„Szabad kezet kaptunk néhány dologban, és ez látszik a kazettákon. Módosítottunk néhány részleten, valamennyire a színhasználaton is, de a nevünk is felkerült a táblákra, így kicsit személyesebb lett minden alkotás. A legjobban mégis az tetszett, hogy ez a projekt összehozta a festés iránti szeretetemet a hittel, és az is különleges élmény, hogy egy nagy vállalkozás részesei lehettünk. Voltak, akik többen összedolgozva készítettek el egy-egy kazettát. Ez összehozott minket.”
„Engem is meglepett, hogy nem tudták abbahagyni a munkát a gimnazisták. Mindig azt kérdezték, mit lehetne még csinálni. Reklamáltak, amikor az egyik rajzórát elkérte az osztályfőnök, hogy miért adtam oda, mert nekik ez nagyon fontos, hiszen így nemcsak a tanulás van, hanem két tanóra közben festhetnek. Volt olyan diák is, aki elmondta, nem gondolta magáról, hogy neki ehhez van tehetsége” – számolt be Pilaú Ildikó rajztanár, aki végigkísérte az egész folyamatot. „Végül annyira kinőtte magát a dolog, hogy ha elmaradt valamelyik órájuk, fölmentették őket testnevelésből vagy épp véget értek az órák, akkor is jöttek festeni. A folyosón van egy ovális asztal, ahol sokan elférnek, oda szoktam lerakni a festékeket, és akkor festenek, beszélgetnek.”
Ennek a lelkesedésnek köszönhető, hogy egyre nagyobb területet borítottak be festett kazettákkal, közben pedig a motívumkincsekkel is megismerkedhettek a fiatalok. „A leglátványosabb kazettákat, amelyeket a legkönnyebben lehet reprodukálni, kimásoltam és odaadtam a gyerekeknek, és ők választhattak a minták közül. A színeket hozzáálmodták, bár volt, aki egy az egyben lemásolta az eredeti kazettát. Általában véve mégis továbbgondoltuk kicsit az eredeti képet, hiszen azért ezek mintegy háromszáz éves ábrázolások, és szerettük volna, ha a gyerekek beleviszik a saját elképzeléseiket.”
A teremtéstől Jézus visszajöveteléig tartó történeti ív egyes jeleneteit a tanárnő festette meg 96 darab 113 x 108 centiméteres farostlemez táblára. Nem volt könnyű dolga a figurális ábrákkal és a tömegjelenetekkel, a házasságtörő asszony történetét például csak kezekkel ábrázolta. „Ahogy Jézus rajzol a porba, az az igei hivatkozással együtt felidézi az egész történetet” – mondta.
Amikor elkezdték, nem látták, hogy ez lesz belőle – összegezte a pedagógus. Az iskola festett kazettás mennyezete követi a református ábrázolási hagyományt, és ehhez mérten nem is tolakodó, ám aki az épületbe lépve feltekint, különleges élményben lehet része. A bibliai történeteket, igeverseket vagy épp a jellegzetes ornamentikát megjelenítő táblák harmonikus egységet alkotnak. A diákok és a tanárok munkáiban egyedi kéznyomokra és az alkotók nevére is rálelhet a szemlélődő. Az átadón megemlékeztek szeretett portásukról, Sanyi bácsiról is, aki nagy munkával és gondossággal alapozta le az egyes darabokat.
A diákok folytatják a munkát: miután elkészültek a kazettákkal, faliórákat és címereket festettek a tantermekbe, most pedig a lépcsőkorlátokon dolgoznak. Az üdvtörténet képeiből 96 darabos memóriakártya-csomag is tervezik, hogy már az alsósok is teljes képet kaphassanak a bibliai nagy történetről, Isten megváltó művéről.
Képek: Füle Tamás
