A költészet napja méltó megünneplésére számomra idén a református Zsongom együttes koncertje adott lehetőséget, melyet a budapesti Adna kávézóban adtak.
Ezúttal megzenésített verseket hallhattunk a háromtagú formáció interpretálásában, köztük gyermekverseket és istenes verseket is. Repertoárjukon máskor tradicionális református énekek is szerepelnek a rájuk jellemző, sajátos hangszerelésben – hol népies, hol akusztikus változatban. Az együttest Ercsey Zsombor és felesége, Ercsey Gréta, valamint jó barátjuk, Simon Márton alkotja. Marci tanítónak készül, Zsombor jogász, Gréti pedig programszervező – korábban mindketten angolt tanítottak gyerekeknek, így is ismerkedtek meg.
Gréti azt mondja, férje és az ő számára eleinte kikapcsolódást jelentett a közös zenélés, majd egy idő után a csatlakozott hozzájuk Marci is, aki virtuóz módon bánik az ütőhangszerekkel. „Két évvel ezelőtt a Sófár református dicsőítő iskola teaházában zenéltek Grétiék, előtte egy-két nappal megkérdeztek, nincs-e kedvem beállni hozzájuk, és akusztikus ütőhangszerekkel színesíteni a dalokat” – idézi fel a fiatalember. „Nagyon szeretem Gréti hangját és Zsombor humorát, ezért szívesen csatlakoztam. Ekkor alakult meg ez a háromtagú formáció. Szerettük volna folytatni, csak én egy évet külföldön töltöttem, ők pedig folytatták a zenélést Dobj a kalapba! Band néven másokkal együtt.”

„Az a felállás több hangszerrel meg vokállal teltebb hangzású, de persze ez sokat formálódott, egy időre például bekapcsolódott hozzánk billentyűs hangszeren a gyülekezetünk egyik tagja is” – magyarázza Gréti. „A legletisztultabb, akusztikus verziót azonban így, hárman játsszuk.”

A Zsongom együttes egyre több meghívást kap, a reformáció emlékévében különösen, hiszen a református énekeskönyv számos énekének feldolgozását is beépítették repertoárjukba. Ezeket a Sófárról és gyülekezetükből hozták. Gréti és Zsombor ugyanis a külső-üllői úti református egyházközség tagjai, és rendszeresen vezetik a dicsőítést a vasárnapi istentiszteleteken.
Zsombor szerint ebben a formában mind a versek, mind a tradicionális református énekek könnyebben befogadhatók. „Gyermekkorom óta szeretem az énekeskönyvi énekeket, sokáig nem értettem, hogy sokan miért nem. Aztán egyszer hallottam olyan interpretációt, hogy rájöttem az okára. Ha azonban a versekhez hasonlóan ezeket az énekeket is újrafogalmazzuk, még a fiatalokat is megérinthetik, hiszen nagyon is építik a hitet. Meggyőződésem, hogy ez szükséges ahhoz, hogy az egyházunkban a fiatalok is otthon érezzék magukat, mi pedig valamelyest közelebb tudjuk őket vinni Isten országához.”

A magyar költők istenes versei szerinte azért értékesek, mert megtestesítik az emberi gyengeséget, a küzdelmet, a kételyeket és más érzéseket is. „Sőt: hasonló módon a zsoltárokban is megjelenik a fájdalom, a kétely és az öröm”– fejtegette tovább.

Előadásaikban a református énekfeldolgozások és a versek kölcsönhatása különösen érdekes.
„A szent és a profán egymás mellett létező dolgok, és mindkettőre szükségünk van ahhoz, hogy meg tudjuk fogalmazni magunkat” – ezt már Gréti mondja. „Az énekek felemelik a Szenthez közelítő hétköznapi embert, de az istenes versek is közelebb visznek Istenhez, még akkor is, ha nem Istent magasztalják, mint a zsoltárok. Egészen életszerű Istenhez lépések ezek, függetlenül attól, hogy játékosak, mint mondjuk, József Attila egy-egy verse, vagy komolyak, mint hívő költőink, Sík Sándor vagy Túrmezei Erzsébet versei. Ezek előadásával azt szeretnénk érzékeltetni, hogy a magunk tökéletlenségében is mehetünk Istenhez. A versek segítenek megállni és megfogalmazni az érzéseinket, sőt, elindítanak gondolatokat. Minden vers más értelmezést kap ugyan a befogadótól függően, de mindenkire hatást gyakorolnak – ezzel a megzenésítésük elérte a célját.”

A megzenésítések első dallamai az ő fejéből pattannak ki – árulta el Gréti. „Mindig fabrikáltam dallamokat, Zsombor pedig gitáron eljátszotta őket. De a legnagyobb lendületet az elindulásukban a Sófár adta, ami egy nagyon támogató közösség. Ott minden nyáron van arra lehetőség, hogy egy nagyon szerető közegben megmutassuk a dalainkat, kísérleteinket. Először három évvel ezelőtt vittük el a megzenésített verseinket az ottani dalíró fórumra, és kisebb körben meg is osztottuk őket. Szabó András és felesége, Dorozsmai-Szabó Eszter biztattak, hogy ezeket ne hagyjuk az asztalfiókban, mert szólhatnak másokhoz is. Régóta kerestem, hogyan szólhat Isten rajtunk, rajtam keresztül. Én például nem vagyok az a típus, aki kiáll az utcára és hirdeti az evangéliumot, és nem én vagyok az sem, aki a szószékről meg tudja szólítani az embereket, de már nagyon régóta bennem volt, hogy valamim csak van. Van például hitem, amit néha csonkabonkán, szedett-vedett módon élek meg, de rájöttem, ha a versek adtak nekem valamit, és még dallamokat is kapok hozzá, Zsombor pedig Marcival el tudja ezeket játszani, míg én énekelek, akkor, ha nem is a legmagasabb színvonalon, de közvetíthetünk értékeket. Nagyon szép Istent kereső verseink vannak. A megmutatásukhoz a sófárosok adták meg a lendületet és a bátorítást, nekem Zsombor, és aztán Marci is hozzájárult ahhoz, hogy ez kifelé is jól szóljon. A közös utunk elején nem gondoltuk, hogy ez lesz belőle, ezért látjuk benne Isten munkáját.”

Idővel minden vers előadásmódja gazdagodik. Például, Marci játékával.
„Izgalmas kihívás, hogy vajon mit tudok az ütőhangszerekkel, zörejekkel hozzáadni egy-egy vershez. Számomra az a cél, hogy a leírt szavak életre keljenek. A felnőtteknél ez egy lassabb és körülményesebb folyamat, mint a gyerekeknél. Míg előttük pillanatok alatt megelevenedik például egy gépsárkány, a felnőttek számára kihívás életre kelteni azt. (A Gépsárkány című gyerekdal fő ötletadója és szövegírója Marci.) Én ezt próbálom elősegíteni az ütőhangszereimmel, amelyeknek igyekszem megtalálni a helyét a dalban. Sokszor én is keresem a saját helyemet egy napban vagy egy órában, hogy éppen mivel foglalkozzam. Az ütőhangszereknek is az a kulcsa, hogy akkor legyen az az egy triangulumütés vagy szélharang, amikor annak ott van a helye. Nekem ez sok feszültséget is okoz, de idővel megtalálom azt a helyet, amire rendeltettek azon a zenei motívumon belül. Ami pedig a szöveget illeti: nagyon szeretem a verseket, sokkal könnyebben is tudok azonosulni velük, mint sok manapság népszerű dicsőítő dallal. Valójában a versek egy része ugyanolyan elmondott ima vagy kiáltás Istenhez, mint a dicsőítő dalok nagy része.”
Zsombor azt mondja, őt a bensőséges közeg megteremtése villanyozza fel leginkább, Gréti pedig arról beszél, hogy közönség előtt játszani mégiscsak küzdelem. „Mi nem láthatjuk, ki mit hoz magával, a napjában ez a koncert hol helyezkedik el. Nekem az segített a kilépésben is, hogy elfogadtam, hogy mindenkinek más tetszik és más a fontos. Elfogadtam, hogy erre nem lehet befolyásom, viszont a jelenlétemet ott tudom hagyni. Én ott tudok lenni, és az már valamit ad. A költő valamikor ihletet nyert, létrehozott egy művet, az önálló életre kelt, nekem is adott, majd én is hozzátettem valamit, és az most ismét szól. Ebben a láncban benne vagyok, és ez elég a közösségteremtéshez. A célom persze az, hogy az emberek örüljenek velem, és valamit megértsenek abból, amire érdemes figyelni.”

Zsombor szerint a jó dal alapja a jó dallam és egy igazi szöveg. „A versmegzenésítésnek ez a nyerő pozíciója, hogy itt a szöveg nagyszerű, a többi rajtunk áll.” Hogy miért rajong a versmegzenésítésekért, annak prózai oka van – folytatja. „Nemcsak azért, mert a feleségem ihletésére születnek meg, hanem mert máskülönben biztosan nem ülnék le verset olvasni két állás mellett. Mióta viszont elkezdtünk ezzel foglalkozni, egy csomó más zenekar versmegzenésítéseit is nagy örömmel hallgatom akár az autóban, akár valamilyen elfoglaltság közben. A zene közvetítésével eljut hozzám a vers üzenete, és már köteteket is könnyebben veszek a kezembe.”
„Én azt szeretem a versekben is, hogy mindig találok bennük valamit, ami javamra válik” – veszi át a szót Marci. „Egy-egy vers olyan, mint egy személyre szabott ördöglakat: gondolkodni, rágódni kell rajta, ám ha eleget emésztgeti az ember, rájöhet a megoldásra. E folyamat közben pedig változunk, mert a vers is olvas minket, nemcsak mi olvassuk a verset. A versmegzenésítésben pedig az a jó, hogy ezek a művek sokkal több szűrőn átmentek már, mint például a dalszövegek, főleg, ha évtizedeken, évszázadokon keresztül fönnmaradtak. Egy József Attila-verssel nem lehet mellényúlni. A zenével lehet, de a jó szöveg már egy biztos alap. Persze, azért mi is megpróbálkoztunk a szövegírással…” – mosolyodik el.

A közeljövőben leginkább gyermekvers-repertoárjukat szeretnék bővíteni – árulta el Gréti, aki a fiúkkal közösen szerzett gyermekdalok mellett nagyon szereti a gyermekverseket. „Szeretnénk egy gyermekműsorra való verset csokorba szedni. A célunk, hogy a koncertünk túlmutasson a show és a gyermekzsúr műfaján: szeretnénk a hitünket is megélni közben, és fontos az is, hogy interaktív legyen. Meg akarjuk ismertetni a kedvenc gyermekverseinket kis közönségünkkel.” Emellett tervben van egy hívő költők verseiből összeálló kis koncert is – tette hozzá. „Már van egy pár feldolgozásunk, de szeretnénk további Túrmezei Erzsébet-, Füle Lajos- és Sík Sándor-verseket megzenésíteni. Ezekben benne van a kereső és a hitben járó ember útja is. Szeretnénk, ha minél többekhez eljutnának – ebben részt vállalni feladatunknak tartjuk.”

Képek: Füle Tamás

A Zsongom együttes honlapját itt érheti el.