„Ahol víz van, ott élet van. A víz a Bibliában is az élet megjelenítője, az Élet Vize a Jelenések könyve szerint a Bárány trónjából fakad és életet teremt, amerre folyik, az élő víz képe ugyanakkor a Szentlélekhez is kapcsolódik” – hívja fel a figyelmünket Zagyva Tünde Andrea hidrobiológus, az Országos Vízügyi Főigazgatóság megbízott osztályvezetője, aki nem csak ökológusként, de teológusként, hívő keresztyénként is rendkívül fontosnak tartja az élő vizek megóvását. A Baptista Teológián is végzett és a GyermekSófár mozgalomban évekig aktív vízügyi szakemberrel a Teremtés Hete apropóján beszélgettünk.



Mivel foglalkozik egy hidrobiológus?
Alapvetően a vizek állapotával és a vízben élő növényekkel, állatokkal, ezek ugyanis indikátorként jelzik a víz állapotát és minőségét. Ha például a Magas-Tátrában járok és a hegyi patakokban a köveket fölemelve megnézem, milyen élőlények élnek ott, akkor meg tudom mondani, hogy érdemes-e inni a patakból vagy sem. A kristálytiszta víz önmagában ugyanis nem garancia arra, hogy iható is. Én jelenleg vízminőséggel, vízgyűjtő-gazdálkodással foglalkozom, ez magában foglalja a természetes vizek állapotának, rendszeres vizsgálatának, valamint vízminőségi projektek, módszerfejlesztések országos és nemzetközi szakmai koordinációját. A hidrobiológiának természetesen van nemcsak alkalmazott gyakorlati, hanem elméleti, tudományos iránya is. Magam is dolgoztam területi szakemberként, kutatóintézetben, minisztériumban.

Honnan jött a természet és különösképpen a vizek szeretete?
Kisgyerekkoromban sokat jártam szüleimmel a természetet, akik szintén természetszerető emberek. Nagymamáméknál sok háziállat volt, és sokat voltunk kinn a kertben, a szőlősben is. Később a baráti körömmel is sokat túráztunk, eleinte idehaza, később a szomszédos országokban is. Így fedeztük fel a Tátrát és a Kárpátok vonulatait, majd a szlovéniai Alpokat. Kamaszként tengerbiológus szerettem volna lenni, ezért euforikus élmény volt, amikor egyetem után életemben először jártam a tengernél. A végtelen víz látványa, a benne lévő és a partra kisodródó élőlények, a hullámzás harmóniája teljesen lenyűgöztek. Máig meghatározó élmények ezek.

Milyen felismeréseket adtak ezek az élmények?
Kétezer-hétszáz méter felett arra ébredtem rá, milyen kicsiny az ember és milyen hatalmas az Isten, aki megalkotta a hegyet és a tengert, kézben tartja a természet erőit. A túrák mellett meghatározó élményeim voltak még azok a lelkigyakorlatok, amelyek során napokon át csendben lehettem együtt Istennel a természetben. Isten mennyei apukámként sokszor szólt hozzám a teremtett világ szépségein keresztül. Nem tettem mást, csak a természetben járva vagy csendben leülve a gyermeki énem nyitottságával és kíváncsiságával szemléltem, és hagytam, hogy hasson rám mindaz a sok teremtett csoda és szépség, amely körbevesz. A természetben lenni egyfajta csend, harmónia, rend, amely a léleknek megrendítő, üdítő és gyógyító is egyben. Aki megnyitja a szívét és ráhangolódik erre, az érezni fogja, hogy része a teremtett világ egészének, amit Isten alkotott.

Mit jelent ma keresztyénként természettudósnak lenni?
Az egyetemen szembesültem először ezzel a kérdéssel, főként, amikor az evolúcióról tanultunk. Az evolúcióra szüksége volt a biológiai tudományoknak, hasznos rendszerező elv volt arra, hogy a világ sokféleségét kezelni tudjuk. Ugyanakkor nem szól az emberi lét legfontosabb eleméről, az istenképűségünkről. Az ember Isten képmása, az Ő követe, gyermeke. Kreatív, alkotó lény, és ha rátalál valami szépre és jóra, azt szereti továbbfejleszteni. Isten képmásaiként ebben is Rá hasonlítunk. Ez a fajta fejlődés figyelhető meg az evolúcióban és a teremtéstörténetben is. A hitem sokat segített abban, hogy jobban rácsodálkozzak a természet sokféleségére, hihetetlen forma- és színgazdagságára, és még inkább vágyjak arra, hogy megismerjem a működését, leírjam az összefüggéseit. Ez lelkesít mind vízügyi szakemberként, mind természetszerető emberként. Minden tudományos megtapasztalás sokkal mélyebb élmény annak tudatában, hogy mindez a Teremtő Isten csodálatos alkotása.

A hívők mennyire nyitottak a természettudományos megközelítésekre?
Volt, hogy keresztyén körben megijedtek attól, hogy biológusként végeztem. Szerencsére ez az elmúlt tíz évben sokat javult annak köszönhetően, hogy egyre komolyabban kezdenek el foglalkozni egyházon belül is az ökológiai válság kérdéseivel. Egyre jobban erősödik a teremtésvédelmi irányzat, egyre több segítséget kapnak a lelkészek abban, hogyan érdemes gondolkodni erről, mit jelent jó gazdaként bánni a természettel. Nagyon jó írásokat tartalmaz például a teremtesvedelem.hu honlap. Egyre több szakemberről hallok, aki keresztyénként is ezt a szakmát választja. A Károli Gáspár Református Egyetemen a Hittudományi Doktori Iskola keretén belül már van ökoteológiai kutatási irány is, de a baptista teológián is tanultunk erről. Folyamatban van a szemléletváltás.



Hogyan hidalhatóak át a meglévő mentalitásbeli szakadékok?
A kommunikáció a legfontosabb. Mind a természettudományos, mind a keresztyén felfogásnak fontos megfogalmaznia a céljait és prioritásait. Egymás világába bepillantva, azt megismerve fedezhetőek fel a közös pontok, például az, hogy a természeti értékek megőrzése közös feladat. Amiben eltérés van, hogy milyen módon próbáljuk meg ezt elérni. A közös célok megtalálásában sokat segítenek a rendezvények, programok, hiszen a jó természettudományos előadások Isten iránti hálára indíthatják a hívőket és még nagyobb felelősségvállalásra sarkallhatnak. A természettudományos szakemberek pedig az emberi lét új aspektusait láthatják meg, inspirációt kaphatnak új irányok és a társadalom bevonása felé. Már sokan vannak, akik összekapcsolják ezt a két irányt.

A koronavírus-járvány hogyan hathat a teremtett világhoz való viszonyunkra?
Nem könnyű ez a kontextus, megnehezíti a teremtésvédelmi programok megtartását is. Ugyanakkor a természet most is vár minket, most is rácsodálkozhatunk benne Isten szépségére, a teremtett világban található harmóniára, és megfelelő óvatosság mellett együtt lehetünk másokkal a szabadban. A természetnek gyógyító ereje van, különösen, ha Isten jelenlétét is megéljük. Jézus ma is gyógyít. Nem mindenkit, ahogy 2000 éve sem, mert nem ez a célja, hanem a velünk való szeretetkapcsolatra vágyik. Személyesen keres meg minket, ott, ahol vagyunk. A természet segít a megállásban, a lecsendesedésben a rohanó hétköznapok zaját hátrahagyni, Istenre figyelni, az Ő szelíd hangját meghallani. A járványhelyzet talán önvizsgálatra és nagyobb alázatra tanítja az emberiséget azáltal, hogy egy egészen parányi élőlény korlátozza a mindennapjainkat és a szabadságunkat. Bizonyos szempontból szüksége van a mai fogyasztói társadalomnak az ehhez hasonló leckékre, hogy megálljunk a természeti erőforrások végtelen használatával és valami emberibb, természettel összhangban álló életet éljünk. Ez nemcsak a természetnek, hanem az embernek is a javára van. A veszélytől való félelem talán segít minket visszatérni a természetközelibb élethez.



Ezek szerint a félelem jobban motiválja erre az emberiséget, mint a természet szeretete?
Én a szeretet oldalát erősíteném fel az emberekben. A szeretet erősebb motiváció a félelemnél, viszont néha szükségünk van korlátokra is. A jó szülő is szeretettel nevel, ugyanakkor időnként a gyermeke védelme érdekében szükséges meghúznia a határokat. A koronavírus-járvány is határokat jelöl ki ebben a mértéktelenül fogyasztó világban. Én látom a pozitív lehetőséget ebben, annak ellenére, hogy engem is megérintett a félelem. Nekem is tudatosítanom kellett magamban, hogy hatalmas Istenem van, aki mindent kézben tart. A 8. zsoltár különösen szépen ír erről:

„Ó Urunk, mi Urunk! Mily felséges a Te neved az egész Földön, az égen is megmutattad fenségedet! Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó – mondom –, hogy törődsz vele, és az emberfia. hogy gondod van rá? Kevéssé tetted őt kisebbé az Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg.”

A 104. zsoltár pedig így fogalmazza meg ugyanezt:

„Mily nagy alkotásaidnak száma, Uram! Valamennyit bölcsen alkottad, tele van a Föld teremtményeiddel! [...] Ha kiárasztod lelkedet, új teremtmények keletkeznek, és megújítod a termőföld felszínét. Dicsőség legyen az Úrnak örökké! Örüljön alkotásainak az Úr!"

A Biblia szavai emlékeztetnek minket arra, hogy Isten most is mindenek felett Úr, nem hagyta magára a világot és szeretetével akkor is jelen van, amikor nehézségek, betegség vagy gyász vesz körül, vagy a saját bűneink következményeivel szembesülünk, és az életünk megváltozik.



A koronavírus-járvány a teremtett világ része vagy már a bűn következménye?
Az Édenben még minden tökéletes és teljes volt, a betegség, a halál és így a járványok is a bűnnel együtt léptek be az ember világába. Az új ég és föld idején sem lesznek betegségek és eltöröltetik a halál. Isten örömében teremtette a világot. Minden egyes „nap” végén, amikor lezárul egy teremtési szakasz, a Biblia azt írja: látta Isten, hogy ez jó. Az utolsó „nap”, az ember teremtése után azt mondja: igen jó. Ez akkor is fennáll, ha a bűneset megtörtént, ha nem jó gazdaként vigyáztuk a Földet, ha mi okozzuk a bajt. Isten bölcs tanító, mert megengedi, hogy lássuk bűneink következményét, hogy tanulhassunk abból. Nekünk az a felelősségünk, hogy Isten gyermekeiként legyünk jelen a világban, műveljük és őrizzük azt, ahogyan Isten az emberiségre bízta ezt a világ kezdetén.

Hogy állunk most ezzel a felelősségváltozással?
Vannak pozitív lépések is, például számos klímaegyezmény született a világ országainak összefogásával, ugyanakkor az is látható, hogy erősek a gazdasági érdekek: a nagyhatalmak még mindig kibúvókat keresnek, miközben ők okozzák a legnagyobb környezeti károkat. Közös felelősségvállalásra lenne szükség, mert sok tekintetben utolsó időket élünk. Magyarországon is érzékelhető már a klímaváltozás: az évszakok határai elmosódnak, a tavasz és ősz néhány hétig tart, megnőtt az aszályos időszakok hossza, ugyanakkor sokkal gyakrabban fordul elő a hirtelen lezúduló, nagy mennyiségű csapadék, emellett az éghajlati övek eltolódása is megfigyelhető. A mediterrán éghajlat határa egyre északabbra nyúlik, ez kimutatható a rovarok vándorlásából, a növények átrendeződéséből. Nem véletlen, hogy megjelentek nálunk a mediterrán térségre jellemző kabócák. Ha marad ez az irány, a málna néhány éven belül nem fog megteremni Magyarországon, miközben a füge egyre több helyen megterem majd.



Milyen vízügyi kihívásokat eredményez a klímaváltozás?
Magyarországon is küzdünk már azzal, hogy kiszáradnak a kisvízfolyások és sekély tavak. Van, ahol nincs víz a mederben ott, ahol néhány éve még volt. Miközben látjuk azt, hogy milyen gazdag életközösségek alakulnak ki ott, ahol még elegendő víz van. Fontos természetesen a víz minősége is, ezen a téren vannak kihívásaink. Mindezek mellett azonban természeti értékekben egyelőre jobban állunk, mint sok nyugati ország. Magyarország nagyon gazdag természeti adottságokkal rendelkezik. Szépséges holtágaink és galériaerdőink vannak, gyönyörűek a folyóink felső szakaszai, a Szigetközben például megfelelő vízpótlórendszer kiépítésével sikerült biztosítani, hogy a mellékágak nagy részében elegendő víz legyen. Mindezt megőrizni, mindezzel gazdálkodni viszont egyre nagyobb feladat lesz számunkra.

Mi a kiút?
A szemléletformálás a kulcs: minél több élményt, ismeretet, tapasztalatot átadni a körülöttünk élőknek. Már kisgyermekkorban fontos lenne a környezettudatos nevelés. A városban élő gyerekek legfeljebb a parkban és kertekben élő állatokkal, növényekkel találkoznak. Nagyon jó programok vannak arra, hogy megismertessük velük az erdők, rétek, természetes vizek értékeit: terepgyakorlatok, erdei iskolák, ökoiskolák, tanösvények, illetve a nemzeti parkok, erdészeti igazgatóságok és környezetvédelmi egyesületek szervezte rendezvények és programok. Én is évekig aktív elnökségi tagja voltam egy környezet- és természetvédelmi egyesületnek: általános és középiskolai diákoknak, tanároknak, óvónőknek szerveztünk terepgyakorlatokat, erdei iskolát. Ennek során túráztunk, növényeket határoztunk, állatokat figyeltük meg, megtanultunk madárhangokat elkülöníteni és megismertük az egyes fafajok jellegzetességeit. Nagyon fontos az érzékszervi megtapasztalás, hogy megérintsük egy levél puhaságát, megérezzük hajlékonyságát, megfigyeljük színét, alakját, erezettípusát, szélének szeldeltségét, fogazottságát. Megszagoljuk a virágok illatát, megfigyeljük a madarak nagyságát, tollazatuk színét, jellegzetességeit, meghallgassuk egyedi hangjukat. Minél több érzékszervünkön keresztül fedezzük fel környezetünket, annál nagyobb élményt viszünk magunkkal tovább, annál inkább a természet részének érezzük magunkat.



Ez felnőtteknél is működhet valamennyire?
Igen, a természet a felnőttekre is ugyanúgy hat. Mindannyiunkban ott él a gyermeki énünk, ami kíváncsian vágyik a körülötte lévő világ felfedezésére, az ismeretlen megismerésére. Felnőttként talán több időre van szükségünk, hogy elengedve a bölcs felnőtt vagy szülő szerepet teret engedjünk gyermeki énünknek. Amikor ezt megtesszük, nemcsak a természethez, hanem magunkhoz, másokhoz, a körülöttünk élő gyerekekhez is közelebb kerülünk. Bárhol élünk, bárhol járunk, felhívhatjuk az emberek figyelmét a természet szépségeire. El tudjuk őket hívni túrázni, programokra. A teremtésvédelmi gondolat népszerűsítésének jó fóruma lehet az internet is, elsősorban a közösségi média. Sok programról ugyanis innen értesülünk. A változás azonban biztosan önmagunknál kezdődik. Ha nemcsak kampányszerűen, például a Teremtés Hetén figyelünk oda arra, hogy a fogyasztói társadalomban kicsit környezettudatosabban, a természettel összhangban éljünk, hanem folyamatosan, akkor már megtettünk a saját részünket. Ha pedig megismerjük a természet szépségeit, azt is megtanulhatjuk, hogyan szól hozzánk Isten a teremtett világon keresztül. Nála van az Élet Vize és megkínál bennünket, ha elfogadjuk.


Barna Bálint
Fotók: Lakati Ágnes, Zagyva Tünde Andrea