A végtelen Öröm megtestesülése

Karácsony: vágy az igazságra és az örök életre. Jézus Krisztus születése mindkettőt beteljesítette.

Karácsonykor mindenki ünnepel. Keresztyének és nem keresztyének. Konzervatívok és liberálisok. Vezérigazgatók és betanított munkások. Családosok és egyedülállók. Bár nem egyforma módon és nem ugyanazzal a céllal vagyunk együtt, egyvalami mégis összeköti mindnyájunk karácsonyát: az öröm.

A különféle értelmezések és szokások ellenére azért tud ünnepelni az egész ország, mert az öröm keresése, az az utáni vágyakozás az emberi élet kitörölhetetlen része. Öröm nélkül nem tudunk élni. A karácsony legáltalánosabb értelme, amihez mindenki tud kapcsolódni, ezért az öröm. Ebbe az irányba mutat az is, hogy az ünnepet sokan még a saját születésnapjuknál is fontosabbnak tartják. Továbbá az előkészületek, a fények, ízek, a „karácsonyi hangulat” is mind ezt igyekszik fokozni. Miközben az örömhöz valamennyien tudunk kapcsolódni, az mégis nagyon különböző minőségben jelenik meg az ünneplésünkben.

Karácsonykor pillanatnyi érzésként van jelen az öröm. Ez a legegyszerűbben az ajándékokban jelenik meg. Örömöt igyekszünk szerezni a másiknak, néha magunknak is azáltal, hogy a kívánságot vagy éppen szükségletet vásárlással töltjük be. Az öröm érzése viszonylag könnyen kiváltható, mégis egészen bizonytalan. A karácsonyi ajándék öröme már másnapra el is múlhat. Egy biztos. A tavaly kapott karácsonyi ajándék idén már nem szerez örömöt. Kizárólag a karácsonyi ajándékok birtoklásától még soha senki nem tudott akár csak a következő karácsonyig folyamatosan örülni.

Ha továbbmegyünk a karácsonyi örömkeresésben, emberi személyekhez érkezünk. Itt rendszerint a család kerül előtérbe, a karácsonyi öröm lényege. A személyekhez kapcsolódó öröm nem épülhet kizárólag az érzelmekre, hiszen az együttélés soha nem zökkenőmentes. A kapcsolatok változnak, ingadoznak az életkorral, egy nehéz élethelyzettel vagy akár csak egy „rossz nap” következtében. A személyekben talált öröm ezért az érzelmek mellett az értelemre is igényt tart. Tudatosítanunk kell, hogy szükségünk van a férjünkre, feleségünkre, szüleinkre, gyermekeinkre, unokáinkra, de még a szoros barátainkra is. Éppen úgy, ahogy nekik is szükségük van ránk. Hiszen az emberi kapcsolatokban tapasztaljuk igazán, hogy értékesek vagyunk, mert szavakkal és tettekkel is szeretnek, elfogadnak, megbocsátanak, törődnek velünk és olykor még áldozatot is hoznak értünk. Ez az öröm már egészen magas minőségű. Valami miatt mégsem lehet tökéletes: egyszer vége van. Az emberi személyekben megtalált öröm, bár túlmutat a pillanaton, de nem tud túlmutatni szeretteink halálán! A sokat ígérő idézetek sem képesek erre. Mert azokat is élő ember fogalmazta meg. Eddig juthatunk el az örömben, még karácsonykor is. Feltéve, ha csak a saját képességeinkre hagyatkozunk.

Megdöbbentő módon a keresztyén karácsonyi öröm továbbvisz bennünket. Ne ijedjen meg a kedves olvasó! Nem azért, mert a keresztyének tagadják a fizikai halál valóságát. Ellenkezőleg! Mivel a keresztyén öröm az élet legnagyobb problémájának magát a halált látja, azt mindennél komolyabban veszi. Ezért a keresztyén karácsonyi öröm része az öröm mulandósága és a halál. És éppen ebben a nehéz helyzetben halhatatlan, vég nélküli örömöt hirdet!

A halhatatlan karácsonyi öröm két tényező együttes megvalósulásának a következménye.

Furcsa módon az egyik a rend. Azt is mondhatjuk, amikor beáll az igazság állapota. Már önmagában az, hogy az életünk és maga a világ lehetne jobb, azt mutatja, sok minden nincs a helyén. Hiányzik a teljes rend, az igazság, azaz sok minden nem a megfelelő viszonyban van egymással. Hiszen a teljes örömöt, mely nem ingadozik, a megfelelően felépített és elrendezett környezet tartja fenn.

Az az élet, amelyre az ember vágyik, nem lehet akármilyen, mert a tökéletes öröm egyik fontos eleme a rend változhatatlansága, azaz az igazság.

Épp úgy, mint amikor valamilyen fájdalommal vagyunk kénytelenek együtt élni. A fájdalom valamilyen szintű rendetlenség a szervezetben. Mert az akkor működik jól, ha a megfelelő elrendezés megvalósul, ha az igazság állapota beáll. Elképzelhető, hogy időnként megfeledkezünk a fájdalomról. Néha talán már meg is szoktuk, de amíg a fájdalom tényleges forrása nem szűnik meg, jelen lesz az életünkben.

A teljes öröm másik fontos jellemzője a folyamatosság. Még ha a teljes igazság állapota valamilyen csodás módon megvalósulna is, azaz a tökéletességben élnénk, az örömünk akkor sem lenne teljes a mulandóság miatt: hogy egyszer véget érne.

A világjárvány közepette sok új jelenséget tapasztalunk az életben, ezek közül az egyik, hogy elkezdtünk beszélni a halálról. Nem mintha a vírus előtt a halál ne lett volna jelen az életben, mintha előtte nem haltak volna az emberek. Nem ért volna folyamatosan véget valakinek az öröme. Előtte is volt, csak olykor félre tudtuk fordítani a fejünket. Vagy a tényt bagatellizáltuk el. A vírus egyvalamit azonban megtanított nekünk: a halál komolyabb probléma, mint hittük. A járvány miatt sok mindenben megváltozott az életünk, de a halál kérdése ,úgy tűnik, nem szűnt meg.

A folyamatos életre, a halhatatlan életre, az örök életre, a halálnál erősebb életre van szükségünk.

A karácsonyi ünnepléseket, még ha nem így szoktuk is megfogalmazni vagy jellemezni, valahol a mélyben az igazság és az örök élet utáni vágy jellemzi.

És pontosan erről, a tökéletes rendről, igazságról és a halhatatlan életről számolnak be azok az emberek, akik a názáreti Jézus Krisztus kortársai voltak.

Akik olyan közel voltak hozzá, hogy a saját fülükkel hallották a szavait, a saját szemükkel látták a tetteit, a saját kezükkel tapintották a testét, azaz részesei voltak az életének. Ott voltak vele. Az egyik szemtanú írja:

„De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és értelmet adott nekünk, hogy megismerjük az Igazat, és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet.” (János első levele, 5. fejezet 20. vers)

Az öröm utáni vágy Jézus Krisztus eljövetelében, halálában és feltámadásában személyessé vált. A keresztyén karácsonyi üzenet, hogy az öröm nem a fizikai környezetben, a térben és időben található meg, nem a hol, mikor és mit kérdésekben, hanem az Isten-ember Jézus Krisztus személyében.

Mivel Isten örök, ezért a világ és benne az ember akkor maradhat fenn a leghosszabb távon, ha az ember megfelelő viszonyban, rendben vagy igazságban él Istennel. Mert csak akkor lehet részese az Ő örök életének.

Az öröm után kutatva ma sokan ki akarnak lépni a testükből, az életükből, a világ rendjéből, mert nem képesek elviselni az örömtelenséget. Ahogy Russal Brand, brit komikus fogalmaz: „Nem az alkohol és a drogok a problémám. A valóság a probléma. A drog és az alkohol a megoldás számomra, betömni a belső űrt.”

Ezen körülmények között a keresztyén karácsonyi öröm itt tart bennünket, abban az életben, amit élünk, hogy felnyissa a szemünket arra a valóságra, ami után vágyunk, de amit magunktól már nem ismerünk: Isten világára! A legteljesebb öröm nem fizikai eredetű. Ez azt is jelenti, hogy a keresztyén karácsonyi öröm megélésére minden ember élethelyzete alkalmas lehet, ha nem elégszik meg fizikai ajándékokkal vagy az emberi élet végével, hanem teljesebb öröm után vágyik. Jézus Krisztusban az isteni rend és az örök élet ebben a világban azért jelent meg, hogy személyesen közünk legyen hozzá, a mi életünkben is megmutatkozhasson.

Az idei karácsonykor sokféle örömről le kell mondani, de a legnagyobbat éppen ez által vehetjük komolyan. Ne érjük be kevesebbek, mint a megtestesült örömmel, az Isten-ember Jézus Krisztussal!

Jussunk el oda, ahova C. S. Lewis, a nagy 20. századi irodalmár és keresztyén apologéta: „Teljesen istenközpontú tapasztalatra leltem, amelyben az ember nem kér mást Istentől sürgetőbben, mint az ő jelenlétét, önmaga ajándékát, amely a legmagasabb fokú örömmel jár és félreérthetetlenül igaz.”