Megérkezés Jeruzsálembe
Jézus szamárháton, szomorúan indul el Jeruzsálembe. A tömeg viszont rajongással fogadja Őt. A zsidó nép fiai olajfákkal mentek az Úr elébe, ujjongván és mondván: Hozsanna a magasságban!
 

Jézus tudja, hogy ez a fajta rajongás nagyon rövid ideig fog tartani. A jeruzsálemi Templomba belépve elkeseredetten látja, mennyire eltorzult eredeti rendeltetéséhez képest. A Kodály-műben a dallam szinte leképezi a szöveget: a bárányok megijedve rohangálnak, a galambok repkednek, a pénz gurul, de Jézus higgadt és szelíd hangon mondja el, hogy miért ragadott ostort. A főpapok és írástudók nem tudnak mit kezdeni a helyzettel, és a félelmeik, kicsinyességük miatt nem  is tesznek semmit. A nép viszont elámul Jézus szavain.
 

Szemlélődés, bolyongás
Jézus többször is beszél a tanítványainak a szenvedéséről, haláláról, feltámadásáról. Úgy képzelem, hogy a virágvasárnapot követő napokban már intenzíven erről gondolkodik. A Beethoven-hegedűversenyben, különösen az első tételben, ez a kettősség jelenik meg. Jézus ellát a feltámadásig is, de azért emberként elő-előjön benne a szenvedés gondolata. A jó gondolatokat a szólista, a félelmet a zenekar játéka jeleníti meg.
 

Üzletkötés
Iskáriótes Júdás – Jézus egyik tanítványa – üzletet köt a főpapokkal, hogy elvezeti őket Jézushoz, amikor csendes helyen van, és könnyen el tudják fogni. Az ének szövege ezt beszéli el. Júdás, a legelvetemültebb kufár, csókkal kérte az Urat: ő pedig mint ártatlan Bárány, nem utasította vissza Júdás csókját, aki számos dénárért eladta a zsidóknak Krisztust. Jobb lett volna neki, ha meg sem születik. Érdemes megfigyelni, hogy az utolsó mondat sokkal halkabban szólal meg, az előtte lévő sor azonban hangsúlyos. Megismétlődik: aki számos dénárért eladta a zsidóknak Krisztust.  
 

Kétely, gyötrelem, engedelmesség 
Jézus a tanítványaival fogyasztja el a húsvéti vacsorát. Ezután együtt elmennek a Gecsemáné kertjébe, ahol Jézus imádkozni kezd. Eközben iszonytató lelki vívódáson megy keresztül, hiszen tudja, egészen közel van elfogatásának és szenvedésének ideje. Kéri Istent, ha lehetséges, akkor ne kelljen végigcsinálnia a passiót, de azt is hozzáteszi, hogy mindenben engedelmeskedik Istennek. Ezt a két pólust jeleníti meg az alábbi két ének:

Krisztus első kérése: szabaduljon meg a kínoktól (140. zsoltár):
 

Szabadíts meg engem, úr Isten, a gonosz csalárd embertől; őrizz erőszaktevők ellen, ments meg a vakmerő néptől. Ments meg a gonoszok kezéből, akik erőszakot tesznek, és igyekeznek szüntelenül, hogy engemet megejtsenek. Uram segítség vagy te nékem, mindennémű ínségemben. Azért védelmezd meg én fejem a hadakozó időben! Ne engedd a hitetleneknek, hogy elővigyék dolgukat! Hogy inkább ne kevélykedjenek, rontsd meg gonosz szándékukat!
 

Krisztus második kérése: a szenvedés alatt is legyen vele az Isten. 
 

Maradj velem, mert mindjárt este van. Nő a sötét, ó el ne hagyj, Uram. Nincs senkim és a vígaszt nem lelem, gyámoltalannal, ó maradj velem. Minden múló perc Hozzád visz közel, kegyelmed űzi kísértőmet el. Nincs más vezérem, nincs más Mesterem, fényben, borúban légy Uram velem. Ellenség ellen áldásod fedez, a könny nem sós, a kór is könnyű lesz. Sír, halál-fullánk, hol a győzelem? Győztes leszek, csak légy Uram velem.

 

Keresztút
A nagypénteki események állomásait jól ismerjük. Noha Jézus lépésről lépésre tudja, hogy minek kell vele megtörténni, könnyen el lehet képzelni, hogy várja, hogy megpihenjen. A 42. zsoltár, különösen a 2-6., valamint a 10-11. versei, különös érzékenységgel írják le lelkiállapotát:

Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem! Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után: Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt? Könnyem lett a kenyerem éjjel és nappal, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened? Kiöntöm lelkemet, és arra emlékezem, hogy milyen tömeggel vonultam, és hogyan vezettem Isten házához hangos ujjongással és hálaénekkel az ünneplő sokaságot. Miért csüggedsz el lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért. Ezt mondom Istenemnek, kőszálamnak: Miért feledkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom, miért gyötör az ellenség? Mintha csontjaimat tördelnék, amikor gyaláznak ellenfeleim, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened? 
 

Lotti nyolc hangra írt Crucifixus a 8 című kórusművében a szólamok belépése és az egymáshoz való viszonyuk olyan hangulatú, hogy szinte el tudjuk képzelni, ahogy Jézust felfeszítették a keresztre. Szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemették.
 

Jézus utolsó mondata Lukács evangéliuma szerint: Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet. Noha ez az egy sor ismétlődik ebben a feldolgozásban, érdemes meghallgatni végig, mert minden versszak más kísérettel szólal meg, és egyre inkább megnyugvást, békességet érezhetünk. Ebben segít, ha zenehallgatás közben becsukjuk a szemünket.
 

Megbékélés, feltámadás
Nagyszombaton Jézus a sírban pihen. Földi testben került be és mennyei testben jött ki onnan. Mendelssohn Szentivánéji álom című darabjának Nocturne tételéről ez az elváltozás juthat eszünkbe, pláne a tétel középső részében. Szinte látjuk, ahogy húsvét hajnalban Jézus ragyogó fényben kisétál a sírból.
 

Legyen áldott készülődésünk mindnyájunknak!

 

Címlapkép:
Falrészlet a jeruzsálemi óvárosból – Füle Tamás