Miért így ünnepeljük a karácsonyt? Miért ajándékokkal, karácsonyi vásárokkal, fényekkel, adventi koncertekkel, adományokkal, családi összejövetelekkel vagy wellness-programokkal? Mi indítja az embereket 2018-ban, hogy így formálják az ünnepet? Pusztán a hagyományok, a szokások, a mindenki-így-csinálja törvénye?
...elfordul a kulcs a zárban. Az ajtó csendesen kinyílik. Bentről meleg fény sugárzik, a konyhából friss sütemény illata árad, a szobából gyermekek hangja szűrődik ki. Tiszta előszoba fogadja.
Nem akarom magamra erőltetni Isten szabadítását, de ha mindent azonnal akarok, akkor éppen ezt teszem. Így hogyan tudna Ő megszabadítani? Hogyan várjak Istenre, ha zajt csapok magam körül?
Hatan ültük körbe az asztalt. Legalább ötünk kezében, zsebében vagy tányérja mellett ott lapult az okostelefon. Tudták, hogy egy kutatás szerint már csak a jelenléte is befolyásolja a társalgást, az együtt töltött időt?
„Igen hasznos, ha felidézzük a szentek emlékezetét, és a szentek szent példáit mindenkinek követésre ajánljuk.” (Második Helvét Hitvallás, XXIV.) Memoria Sanctorum sorozatunk következő részében Imre herceg életére emlékezünk.
Kisimítani az összegyűrt ruhadarabot, kiselejtezni a hamisat, bálványimádót, jósláshoz használtat – nemcsak Luther Márton idejében történt reformáció, hanem a Kr. e. 8. században is. Ahhoz azonban, hogy visszatérjünk az eredeti, tiszta hithez és rítushoz, a társadalom egésze szükséges.
Ki vonna párhuzamot egy ókori király és a mostani diákok tanévkezdése között? Pedig ugyanazok a vágyak fogalmazódnak meg ma, mint régen. Van, aki alázattal, hálásan kér bölcsességet, más sikerre, anyagi javakra vágyik. Nemes feladat ez előbbit megmutatni a kamaszoknak.