Mikor érünk már oda?

Hasznos tippek kisgyerekkel utazóknak

Family magazin
Családban élni jó! Legyen Ön is e jó hír terjesztője!

Szeretnénk, ha ebben a borongós, nehézségekkel teli időszakban minél többen megerősödhetnének abban, hogy családban élni jó. Novemberi számunkat ezért a szokásosnál nagyobb példányszámban jelentetjük meg, hogy a plébániákra, gyülekezetekbe, házaspáros vagy családi közösségekbe ingyen eljuthasson. 
Ha szívesen csatlakozna kezdeményezésünkhöz, bátran keressen meg minket!
Kérjen ismeretségi köre, közössége számára ingyenes példányokat!
Az "Önkéntes terjesztőknek" linkre kattintva töltse ki az ehhez szükséges igénylólapot, amelyen megjelölheti, hogy hány példányt kér, és hogy ezeket hol veheti át, a lakóhelyéhez közel.
Hisszük, hogy a családok segítése közös ügyünk. Együtt többre megyünk!

 

Nem lehet olyan rövid az autóút, hogy a fenti mondat fel ne csendüljön a kocsiban. Az ovisokat a táj még nem igazán köti le, a mesélés is csak ideig-óráig. Vagy ki tudja... Esetleg csinálhatjuk mindezt kicsit másként is.

Benőke-GPS
Minden a kezdeteknél dől el. Sőt: a kezdetek előtt! Mert a kirándulás, baráti látogatás nem akkor kezdődik el, amikor beülünk az autóba, és beindítjuk a motort, hanem amikor eldöntjük, hogy elmegyünk valahova. Fontos, hogy a gyerekek az első pillanattól kezdve be legyenek vonva a programok megtervezésébe. A térkép már a kicsiket is izgatja: érdekesek számukra a színes foltok, a vonalak, a jelek. Persze nem egyszerű elmagyarázni nekik, hogy mi mit jelent, de nem is reménytelen.

Egy ovis nehezen fogja megérteni, hogy az a féltenyérnyi szakasz a térképen valójában 220 kilométer, s mire elérünk a nagyihoz, már uzsonnaidő lesz. Arra viszont tökéletesen emlékszik, hogy milyen irgalmatlanul hosszú az út, amíg átérünk a szomszéd városba Benőkéékhez, s azt is felfogja, hogy hányszor kellene Benőkéékig elmennünk, hogy a mamihoz jussunk.

Persze így sem könnyű kivárni, de ezen segíthet a „Benőke-GPS". A játékosabb kedvű apákat vagy nagytestvéreket rávehetjük, hogy legyenek ők a navigátorok. Ha időnként GPS-hangon közlik a kocsiban ülőkkel, hogy „Még három Benőke a célig", vagy hogy „Újratervezés. A következő Benőkénél forduljon élesen jobbra!", a siker garantálható.

A nézelődés ritkán köti le a gyerekeket, ám ha a „GPS" hívja fel a figyelmüket egy-egy dologra, nyomban izgalmasabbá válik. Ha belemennek a játékba, ők maguk is lehetnek navigátorok. Persze nekik még a jobb és a bal kéz megkülönböztetése is gondot okoz, így nyugodtan egyszerűsíthetik az irányítást: „Anya oldalán vadrécék a nádasban!"

Szárnyra kel a képzelet
Mesét olvasni nehéz a kocsiban. De semmi gond, ilyenkor jön el a saját alkotások ideje! Mivel ekkor a gyerekek az utazásban vannak benne teljes lényükkel, nem árt, ha a történet is arról szól. A főszereplők természetesen ők maguk vagy olyanok, akikkel azonosulni tudnak.

Jó ötlet az is, ha ilyenkor az autóban szereplő tárgyakat elevenítjük meg. Egy-egy esős úton például az ablaktörlő viszontagságait ismerhetjük meg, egy meleg nyári napon viszont meghallgathatjuk, mit suttog nekünk a klíma vagy éppen a motor.

A kocsiban nincs igazán lehetőség a mozgásra, így csak a fantáziánkra tudunk hagyatkozni. De nem kell megijedni, mert az ovis korosztály képzelete határtalan. Sokszor elég csak egy-egy témát felvetni, máris sorjáznak a jobbnál jobb ötletek, sztorik. Egy gondolatszökkenéssel a Szaharában lehetünk, és oroszlánvadászost játszhatunk, vagy fókabébiket menthetünk az Északi-sarkon. Amint a gyerekeink megtalálják a helyüket a történetben, és belebújnak saját szerepükbe, nekünk már alig van dolgunk.

Kipróbálhatjuk a régi, jól bevált játékokat is. A barkochba mellett a másik nagy klasszikus a „Mi lenne, ha...". Itt is fontos a humor szerepe, hiszen a játék annál tovább tart, minél viccesebb dolgot képzelünk el. Ha mondjuk apa étel lenne, akkor biztosan pizza lenne, mert nagy, kerek, és mindenki szereti, anya sült fagyi, mert puha, édes és meleg, a szomszéd Ince bácsi viszont olajbogyó - de ezt jobb, ha nem magyarázzuk meg, fogják tudni a gyerekek úgyis, hogy miért.

Társasozni nemigen lehet a kocsiban, ám a hagyományos játékok némelyikének (malom, Ki nevet a végén?, ostábla) van kifejezetten utazáshoz készített változata is. Az alig kéttenyérnyi fémtábláról - jobb esetben a keskeny peremű dobozból - még a legnagyobb fékezésnél sem repülnek szanaszét a bábuk.

Végszükség esetén persze a mai ketyerék is jó szolgálatot tesznek. Amikor már mindenki kimerült a hosszú utazástól, és anyának sincs több kreatív ötlete, nyugodtan megengedhetjük, hogy a gyerekek mesét vagy zenét hallgassanak a kocsiban.

Miklya Luzsányi Mónika