„Szükségünk van azokra, akik magasabb és mélyebb összefüggésekben el tudják mondani, miben is vagyunk. Visky András része ennek a jelzőrendszernek” – mondta köszöntőjében Balog Zoltán a 2026. május 15-i Ráday-esten. A dunamelléki püspök úgy fogalmazott: az Illegalisták szerint abban vagyunk, amiben voltunk – mindaddig, amíg érvényesen el nem mondjuk egymásnak a történeteinket.

A regény bukaresti zsidó szereplőjét idézte, aki szerint a szabadságunkat ugyanott kell megélnünk, ahol a rabságunkat: a történeteinkben. „Én Seholnak mondom a Seolt, ami azt jelenti, hogy mindenhol – a Lélek mindenhol ott van.” Az érvényes történetmesélés összehoz bennünket, Visky András történetei is ilyenek – fűzte hozzá a püspök. „Közös történeteink azok a helyek, ahol az egymással szembefordító tapasztalatok és annak ellenére, hogy mást gondolunk a világról, közösségben tudunk maradni, együtt cselekszünk és talán még szolgálunk is.” Lehet-e ilyen hely a hívők közössége, az egyház? – tette fel végül a kérdést.

Az egyik lehetséges választ épp az egyházkerület székházában tartott Ráday-est adta meg. Ahogy már a tizedik magyar nyelvű és három német nyelvű kiadást megélt Kitelepítés, úgy a másodszor is kiadott Illegalisták is beszélgetésre hívja az olvasót nemcsak a regény kézbevételével, hanem a köré szerveződő pódiumbeszélgetésekkel is. Ezek a találkozások fontosabbak, mint a szerzői teljesítményt elismerő díjak – mondta Visky András.

Vajon az Istennel ugyancsak párbeszédet folytató író másként dolgozik-e? – tette fel a kérdést Parti Judit kollégánk. Visky András megosztotta: még ha történelmi kontextusba helyeződnek is regényei, nem azokat a történeteket írja meg, amelyekkel valamiféle adósságtudatból vagy professzionális magatartásból feldolgozna egy korszakot. Csak azokat a történeteket tudja megírni, amelyek megtörténnek benne. „Belelépek valaminek a jelen idejébe – ez pedig a Szentírással hozható párhuzamba. A Szentírás ugyanis nem könyv, hanem szent könyv, és akkor az, ha belép a jelen időbe, és azt megnyitja a számunkra. Ha ez nem történik meg, akkor olvassuk csupán bölcsességek gyűjteményeként.”

Alkotói magatartását ugyanakkor fél rövid úton megfeleltetni a kegyesség különböző formáival – árulta el. „Szinte egész nap a Szentírásban vagyok benne, mert abból születik meg minden számomra, az vált a nyelvemmé, azon keresztül viszonyulok a világhoz” – vallotta meg. Az írást a hallás megtisztítása előzi meg, napját ezzel és a nyelv beállításával kezdi. Ez azt jelenti, hogy megpróbálja olyan helyzetbe juttatni magát, hogy jelentéses mondatokat tudjon leírni.

A történetírás számára a szerzetesi életmódhoz hasonló létformát jelent. „Sokszor egy hét eltelik és nincs egy sor sem, de attól még azt a hetet végig kell csinálni, és abban még mindig sok boldogság tud lenni.” A nyelv gazdagsága, végtelensége pedig megengedi, hogy ne ragaszkodjon sorokhoz – a fiatal íroknak is ezt tanácsolja. „Nevetséges, amikor fél oldalt kinyilatkoztatásnak fogok fel” – mondta. Az Illegalistákból például simán kivágott és beleírt négy fejezetet.

Visky András beszélt a regényírást megalapozó kutatómunkáról is, amit szintén boldog és izgalmas időszaknak festett le. „Nem tudod másnak a történetét megírni, csak a saját alászállásod és fölemeltetésed történetét. Bele kell költöznöd valaki történetébe – a forma ebben segít. Az olvasót meg abban segíti a forma, hogy belépjen a történet terébe és a sajátjaként fogja fel az elbeszélést. Azokat a könyveket szeretjük, amelyeket már ismerünk, amelyekben szereplőként ismerjük fel önmagunkat.”

Az Illegalisták szereplőit valós személyek valós történetei ihlették, az író titkosszolgálati anyagokban is kutatott. Így történelmi regényként is felfogható a mű, a szereplők valódi kilétét mégis elfedte. Hagiográfiát akart írni, a szentek életét – árulta el. Börtönből való szabadulásuk után többükkel is megismerkedett. „Mikor együtt voltak, ragyogtak a boldogságtól, az embernek kedve támadt börtönbe menni” – mondta. Munka közben ismerte fel, hogy ismeri a szenteket, de kevéssé az embereket. „Nagyon közel mentem hozzájuk, ekkor döntöttem el, hogy elrejtem őket.”

Ezeknek az embereknek a gyarlósága fölemelő volt számára, önmaga vállalására bátorította őt – vallotta meg. „Nem jónak kell lenni, hanem átlátszónak. Le kell mondani a jóságprojektekről, mert a környezetem belém tud fáradni. Az átlátszóság a valóságos projekt, mert az a szentséggel áll párban. Mi a szentséget valami távoli dolognak gondoljuk – ez teljes félreértés. A szent ember az, aki nagyon közel jön a világhoz, belehajol a világba, nem félti a saját tisztaságát. Ők lenyűgözően bátrak voltak, mert alternatíva nélkül éltek.”

Visky András beszélt arról is, hogy nemzedékről nemzedékre létre kell hoznunk saját hittapasztalatunk nyelvét, máskülönben a hitünk nem a jelenben van, hanem a múltban, és akkor érvénytelen. „Létrehozni viszont botrányos, sokszor blaszfém, de ebbe bele kell menni, mert egy nemzedék elveszítheti önmagát, ha ezt nem teszi meg. Gyönyörű kihívás ez, ez adja meg egy nemzedék formáját, tesz azzá, akik vagyunk. Ha ez az új nyelv nem születik meg, nem lehet evangéliumot hirdetni.”

Szó esett még apaszavakról, öncenzúráról és az írás szabadságáról is. „Hajlott korom ellenére fiatal íróvá lettem, ez különösen motivál abban, hogy ne féljek senkitől és semmitől. Minél inkább félelem nélkül viszonyulok a történetelmondáshoz, annál inkább a szuverén Isten tud belépni a történetbe” – fejezte ki reményét az író. Regénye megírásakor a személyes fordulatok is érdekelték egy-egy ember élettörténetében. Hosszan mesélt Richard Wurmbrandról, akivel kapcsolatban egy ponton úgy érezte, talán az egész könyvnek róla kellene szólnia.

Visky András elmondta: az írás aggódásból születik, „egy regényt nem tudásból, hanem nem tudásból írunk meg. A regény a meg nem értés története: beleírom, ami történik velem, miközben a regényt írom. Ezért sem vagyok klasszikus értelemben vett író, mert a könyveim inkább lelkigyakorlatokhoz hasonlítanak.”

Hogy miért Illegalisták lett a könyv címe, arról azt mondta: „az a feltétlen szeretet, az evangélium, amire hivatkozunk, ami alapján élnénk, botrányos és illegális. Mindig az, és éppen szabad korokban nem vevődik ez észre.”

„Az áldásnál nagyobb terhet nem tudok elképzelni” – hangzik el a regényben. Hogy számára mit jelent az áldás, arról azt mondta: a siker nem áldás, az áldás nem siker. „Egyetlen vallásunk maradt a nyugati civilizációban, ez pedig a siker és az arctalan statisztikai gondolkodás, és ez mindent áthat.”

A teljes beszélgetés itt tekinthető és hallgatható meg:

A Ráday-estek házigazdája, Bölcsföldi András köszönetképpen átadott Visky Andrásnak egy festett mennyezetkazetta-tábla-másolatot, melyen egy bibliai ige olvasható: „Ahogy a víz tükrözi az arcot, úgy tükröződik a szívben az ember.” (Péld. 27:19) A budapesti teológia spirituálisa olvasásra biztatott akkor is, ha az Illegalisták nem tartozik épp a könnyed olvasmányok közé. De kétségkívül olyan történetek gyűjteménye, amelyekért érdemes megküzdeni.

Az este dedikálással és kötetlen beszélgetéssel folytatódott egy-egy pohár bor és pogácsa mellett.

Videó: Dezső Attila
Képek: Füle Tamás
Beszélgetőpartner: Parti Judit
Szöveg: Jakus Ágnes