Megmaradni, szeretni, teremni

Szőlővesszőként csak akkor fogunk jó gyümölcsöt teremni, ha mindig az igazi szőlőtőhöz, Jézus Krisztushoz kapcsolódunk, és szeretjük egymást. Ablonczy Áron gondolatai.

Az igazi szőlőtő példázatára (János evangéliuma 15. fejezet 1-8. vers) épült az idei Ifivezető Képzés (IVK) központi témája, a krisztusi alapokból kiinduló megújulás. A szőlőmotívum ezért nemcsak a rendezvény képi szimbólumrendszerét határozta meg, de a programok gondolatiságát is végigkísérte. Ehhez kapcsolódott a szombati esti főelőadás is: Ablonczy Áron református lelkész, az Ifjúságépítők vezetője az igaz szőlőtő példázatáról beszélt az egybegyűlteknek, akiket a szőlővesszőkhöz hasonlított. „Csak akkor fogunk teremni, ha mind megmaradunk az igazi szőlőtőben, Jézus Krisztusban” – mondta a lelkész.

„Nagyon sokan elfáradtatok. Jézus tanítványai is fáradtak voltak, amikor az igazi szőlőtő példázatát hallgatták. Már olyan régóta voltak Jézussal, hogy rengeteg mindent hallottak és tanultak tőle. Jézus tudta ezt, ezért ezúttal a legfontosabbat mondta el nekik. Jézus tudta, hogy a tanítványai körül nem lesz mindig védőburok, hogy ki kell őket küldenie az emberek közé, és fel kell őket készítenie erre; ezért itt tulajdonképpen programbeszédet mondott. Ennek három központi gondolata van. Az első, hogy »maradjatok meg énbennem«, a második, hogy »szeressétek egymást«, a harmadik pedig az, hogy »teremjetek gyümölcsöt«.”



„Maradjatok meg énbennem!”
Jézus azt emeli ki elsőként, hogy tanítványai maradjanak meg őbenne. „Aki nem terem, azt levágják, tűzre dobják, és ez sokak számára ítéletként is hangozhat” – folytatta az előadó. „Felmerülhet bennetek: én ifivezetőként nem vagyok értékes, és talán se Istenhez, se a fiatalokhoz, se magamhoz nem érzem közel magamat. Biztos ismerős számotokra az efféle önostorozás. Ha te az ítéletet hallottad ki először a történetből, akkor hadd bátorítsalak! Az igeszakasz folytatása ugyanis felszabadíthat: ti, akik már befogadtátok Jézust a szívetekbe, már tiszták vagytok. Ne önostorozáson gondolkodjatok, hanem tudatosítsátok magatokban, hogy Jézus azt üzeni nektek: ha már tiszták vagytok, maradjatok meg ebben!”

A Szentírás szerint, ha Jézus nevében kérünk valamit, az megadatik nekünk. A lelkipásztor ennek kapcsán kiemelte, hogy amikor Jézus kér az imádságaiban, akkor azt láthatjuk, hogy a következő gondolatok alkotják imádságainak a magját: „mindazonáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan Te”, valamint „legyen meg a Te akaratod”. Ha tehát megmaradunk őbenne, és mi is így imádkozunk, akkor a képére formálódunk, és egyre inkább azt fogjuk kérni, amit ő maga is kérne – magyarázta a lelkész. „A szőlőtő és a szőlővessző egy növény, nem lehet szétválasztani, ez a lényege a példázatnak. Csak akkor maradunk meg a mindenapjainkban, munkánkban, szolgálatainkban, ha megmaradunk Őbenne.”



„Szeressétek egymást!”
Jézus jól tudta, hogy hamarosan elfogják és kivégzik, ezért ez volt az utolsó lehetőség arra, hogy még elmondja a tanítványoknak mindazt, ami fontos. „Sokszor mondjuk, mennyire elcsépelt szóvá vált mára a szeretet. De miért vált azzá még számunkra, keresztyének számára is?” – tette fel a kérdést az előadó. „Mert rengeteg olyan helyzet volt, amikor szeretni kellett volna, de nem tudtunk. Nem akarunk emlékezni erre, ezért inkább azt mondjuk, hogy ez a szó nem ér már semmit. Jézus először arra hív minket, hogy maradjunk meg benne, mert ha ez teljesül, akkor tudjuk valóban szeretni egymást. Hiszen, ha magunktól próbálkozunk, akkor egy idő után már nem megy nekünk.”

Jézus ehhez bátorításként azt üzeni nekünk, hogy minket a barátainak mond. Régen kitüntetésnek számított még az is, ha valaki Istennek szolgálhatott. Mózes, Józsué és Dávid ezt hatalmas kiváltságként élték meg. A barát azonban több ennél. „Az uralkodók Jézus korában a napjuk kezdetén nem a minisztereikkel beszéltek legelőször, hanem a barátaikkal. Jézus azt mondja, hogy a barátai vagyunk. Ha csak tisztelettel és félelemmel nézünk rá, akkor távolságot fogunk tartani tőle. Mennyivel más azonban, ha úgy közelítünk hozzá, hogy a barátaiként tekint ránk! Szeressétek egymást! – üzeni. De hogyan? Akkor fogunk tudni szeretni, ha hálásak vagyunk azért, hogy Jézus a barátaiként gondol ránk.”



„Teremjetek gyümölcsöt”
Az utolsó pont felveti a hasznosság kérdését is. „Mennyire vagyunk hasznosak ennek a világnak? Mennyi hasznot hajt a világnak, hogy keresztyének vagyunk, hogy templomba járunk?” – kérdezte hallgatóságát Ablonczy Áron. „Kihívásos helyzetben és időben élünk. Járvány, háború, országgyűlési választás zajlik körülöttünk. Olyan nehéz ezekben a helyzetekben és a hozzájuk kapcsolódó társadalmi kérdésekben bölcsnek és egyben felelősségteljesnek lenni! Olyan jó lenne, ha Jézus barátaiként szívesen látott vándorai is lennénk ennek a világnak! Idegenek vagyunk a világban, erről is beszélt Jézus, de hadd ne legyünk taszító idegenek a világ számára!”

Valamivel később így fogalmaz Isten igéje: „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” Ez a kiválasztottság azonban nem jelenti azt, hogy nem érhet minket támadás a világban. „Ha Isten nevében szolgáltok, akkor ez a burok, amit például itt, az IVK-n is megtapasztalhattatok, nem fog mindig mindentől megvédeni titeket. A szolgálat, amelyet odakint végeztek, rengeteg támadással jár. De nekünk ennek ellenére is meg kell maradnunk Jézusban, szeretnünk kell egymást, és gyümölcsöt kell teremnünk!”


Az Ifivezető Képzés (IVK) főelőadásai visszanézhetőek az Ifjúságépítők YouTube-csatornáján.


Barna Bálint
Képek: Ifjúságépítők, IVK